2013. február 14., csütörtök

Hargitai böngészde (6) A székely kaszkadőr


Ha Daczó Katalin ír a Hargita Népébe, akkor azt érdemes elolvasni. Hát ha egy olyan ritka téma akad a tollára, mint amilyen a kiöregedett romániai kaszkadőr, Cseh Szabolcs – tavaly decemberben töltötte a hetvenedik születésnapját, ezzel kapcsolatosan született meg a csíkszeredai lapban közölt egész oldalas interjú („Nagyon büszke vagyok rá, hogy székely vagyok", HN, 2012. december 27.). Ebből nem kevesebb derül ki, mint az, hogy a többnyire Cseh Szoby vagy Szoby Csehként emlegetett kaszkadőr valójában székely, amire nagyon büszke, s az interjút is magyar nyelven adta.

Cseh Szabolcs Imréről tudni kell, hogy ő Románia egyik leghíresebb kaszkadőre – sőt 1985-ben Európa legjobb akciófilm-rendezője és legjobb kaszkadőre címmel is kitüntették – Csíkszeredában született, Bukarestben él. 

- Azt hiszem, ötéves koromig laktunk Csíkszeredában. Az öreg - mármint az apám, Cseh István - bankigazgató volt. Eleinte családi házban laktunk, utána sokat költöződtünk, laktunk Vásárhelyen, Gyergyószentmiklóson és Kolozsváron is, aztán újra Csíkszeredában, de már nem a házban, hanem a bankban. Később is mindenhol banképületben laktunk, mert az igazgató ott kellett lakjon. Végül Brassóba kerültünk, onnan jöttem egyetemre ide, Bukarestbe, és itt maradtam. Én a tévében is mindig mondtam: nagyon büszke vagyok arra, hogy székely vagyok, magyar vagyok, és van címerünk is. Ez általában nem tűnik fel, mert jól beszélek románul, dacára annak, hogy hétéves koromban hallottam először román szót, Brassóban.

Tanulmányairól szólva Cseh Szabolcs bevallotta: 

- Egyfolytában tanultam. Meg voltam bolondulva a természetért, néztem, hogy nő a fű, az állatok, a hangyák, minden érdekelt. Az öreg, az apám, vett egy nőstény bulldog kutyát - még festményünk is volt róla -, egy fehér bulldogot, az ügyelt rám, azon aludtam, így nőttem fel, a természetben. Volt tehenünk, lovak is, s én az istállóban pihentem, mindig elbújtam oda. Egyszer az öreg nagyon megijedt, mert kerestek, de nem találtak sehol A kútba is belenéztek, meg voltak bolondulva. Aztán nagyon későn megtaláltak az istállóban, ahogy a tehén aludt a lábaival a fal felé, ott voltam a csecsei körül, szoptam, mert éhes voltam, és elaludtam ott.

Az interjú során többször is szívesen emlékszik vissza gyermekkorára:

– Nem voltam valami jó gyermek... Szerettem anyámat és az öreget nagyon, de mást senkit se. Az állatokkal voltam egyfolytában elfoglalva - most is. Van vagy harminc kutyám, sokat kínlódtam velük, a kóbor kutyák közül szedtem össze őket. Volt egy sólymom is itt Bukarestben. Meg voltam bolondulva a lovakért is. Az első lovas dolgaim Brassóban voltak. Még akkoriban a taxi helyett konflist is használtak. Én indián főnöknek tartottam ezeket a kocsisokat. Fölmásztam a bakra, és onnan az egyik ló hátára ugrottam. A lovak nem voltak ahhoz szokva, hogy valaki lovagolja őket, megbolondultak, s elvittek az állomás felé, a kocsi felborult a kanyarban, a kerekei repültek... Minden héten legalább egyszer megismételtem, vagy vártam két hétig, és amikor nem figyeltek oda, kezdtem elölről. Irtón élveztem a lovaglást. Utána pedig a Dacii-ban (Dákok - történelmi filmdráma, 1966 - szerk. megj.) tűntem ki. Volt egy mezőgazdasági miniszter, Apahidean, ő ültetett föl lóra először a Dacii-ban. Kérdezte a nevem, amikor megmondtam, magyarra fordította a szót, és azt mondta: Te, Szabolcs, lóra születtél!

A hetven éves kaszkadőr 2005 óta utcagyerekek megmentésével foglalkozik, kidolgozott egy komplex programot a rehabilitációjukra, amelynek lényege, hogy a hátrányos helyzetű gyermekeket sportra tanítja, és egyúttal eteti is őket...

—  A Gladiátor projektem a „rossz" gyermekekkel foglalkozik, azokkal, akiknek már volt bajuk a rendőrséggel, vagy biztos lesz bajuk, mert olyan szegények. A külvárosokban laknak, kitéve a bűnözés és a kábítószer csábításának. Nagyon sikeres ez a projekt, még külföldről is érdeklődtek iránta, odaadtam nekik egy általam kidolgozott programot, amire az angolok azt mondták, hogy a legjobb a világon, mert eredményes, és nincs visszaesés. Néhány éve otthagytam az egyetemi katedrát és a filmezést is, és csak ezzel foglalkozom... Hét-nyolc sportágban tartunk edzéseket, amelyekhez mindenféle felszerelés kell. Egy catering céggel hozatunk ételt, és mindenki kap belőle edzés előtt vagy után. Májustól, amióta megváltozott a polgármester, egy vasat sem láttam, eladtam az autómat is, és mindent megtettem, hogy az adómat és a tanárokat, az edzőket kifizessem.

Cseh Szabolcs azt sem hallgatta el: kamaszkorában maga is megjárta a javítóintézetet.

- Láttam, hogy mit csináltak a milicisták Brassóban:  megállították az embert, elvették a kartelláját - akkoriban kartellára volt a hús és kenyér -, és a szegény ember egy hónapig nem volt, amit egyen. A bankban 21 milicista volt, az egyiket meg is lőttem - nem sikerült meglőjem teljesen, hanem csak a lábát -, akkor elvittek átnevelésre egy szakiskolába. Ott három évet voltam, utána nekifogtam tornászni, bevett a Tractorul Brasov, közben mentem az estibe, és 21 éves koromra elvégeztem az egyetemet is. Kormányhatározattal hozták létre nekem a helyet. Volt egy pár kollégám, akikkel már harmadéven filmeztünk - például az Oláh testvérek Kolozsvárról vagy egy Bogdán nevezetű -, a Dacii-val kezdtük Addigra én már cirkuszban is repültem, a trapézon. A Dacii volt az első film valódi harcokkal: vár faláról való esés, lovakkal esés, és így tovább. Mivel én voltam a legjobb, azt mondták, ha befejezem az egyetemet, felvesz a filmgyár, és úgy is volt. A cirkusz is szerződtetni akart, de végül a filmgyárhoz mentem. 

Az interjúban hosszasan beszél azokról az áldatlan szakmai körülményekről is, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy valaki bosszúból "szekus" hírét költse. Azóta a vádat sikerült hárítani, a CNSAS bocsánatot kért tőle... Nem szívesen beszél viszont fizikai állapotáról, ami ma már nem olyan "ragyogó", mint ifjú korában. Annyit mégis elárul, hogy szaltózás közben összetört két bordája, a köhögéstől eltört még egy. Ez volt a kezdet. 

- Van egy fehérje - magyarázza -, ami kiszedi a kalciumot a csontokból, de amíg ez kiderült, kórházról kórházra mentem. Azt mondták, a légkonditól van. Nem vették észre, hogy - az évek során öt helyen volt eltörve a hátgerincem - lett egy daganatom is. De amikor megkezdtem a kezelést, három hónap után egyszerűen eltűnt az a fehérje, és jók az analíziseim. Mint egy újszülöttnek. 

A riporter utolsó kérdésére - milyen gyakran jár haza, Csíkszeredába -, Cseh Szabolcs ezt válaszolta: 

-   Régebben   évente   egyszer megfordultam Csíkban, de főként Kézdivásárhelyen, a bátyámnál. Természetes, hogy ott magyarul beszélünk, és látja, hogy nem feledtem el! Így, ahogy most beszélgettünk, egészen belejöttem...



Az itt látható filmrészletben (Masca de argint - Ezüstálarc, rendező: Gheorghe Vitanidis) Cseh Szabolcs ot ágyúból lövik ki egy vásári mutatványon...

1 megjegyzés:

  1. 4:26 :) Florin Piersicnek ki van szakadva a nadragja :)))

    VálaszTörlés