2020. február 24., hétfő

„Szűz vers”

1.

Dabi István barátom kért tőlem egy szűz verset a minap, a határidő február 20. Valamely távoli honlapnak szánja, ő majd lefordítja angolra, hogy megjelenhessen. De ne feledjem, sehol se közölt legyen!

Nocsak, turkáltam ám serényen, de csak vázlatfüzetemben találtam felhasználatlan műhelyforgácsokat. Azokból összepászítottam egy épkézlábnak tűnő csokrot, megfejeltem egy címmel és már ment is Dabi Pistához a "szűz vers". (Ugyan, mit veszíthetek vele?)

2.

Cseke Gábor: Közelítés a végtelenhez

gombát kerestem
de nem találtam 
az erdőt
*
jelt adni az ablakból
vagy csak úgy kiszórni a morzsákat
a szélbe?
*
utasok vagyunk
a holdvilágban
*
minden leírt sor egy-egy vallomás
közelítés a végtelenhez
*
asztalos nagyapám fűrészport seper
és gyaluforgácsot
nyomában fanyar erdőillat
a pince padozata
és csupa surranó titok

3.

Pár nap múlva megérkezett az angol nyelvű szöveg is. Ebből megértettem, hogy versem ügye „sínen van”, vagy valami hasonló. 

APPROACHING TO THE INFINITY

I looked for mushrooms
didn’t find the forest
---
giving sign from the window
throwing out only crumbs
into the wind
---
we are travelers
in the moonshine
---
each line
is a confession
approaching to the infinity
---
my grandfather the joiner is sweeping
sawdust and shavings
acid fragrance of the fores is following hom
on the cellar floor
and secrets sliding away

Translated by István Dabi

4.

Február 20-án levelet kaptam a soflayinc.com honlaptól, hogy Poems for The Month of Feb című összeállításukban olvasható a versem. 

please live in contact by visiting site >> Soflayinc.com

Köszönöm, Dabi István!

2020. január 14., kedd

Klasszikusok évszaka

Dan Culcer barátom ma meglepett egy levéllel: Teodor Borz vásárhelyi költő halálhírét tudatta, s személyes blogja (Biblioteca lui Dan Culcer) bejegyzéseként a Kölcsönsorok 2-ben lefordított Borz verseket mellékelte.
A hír megdöbbentett, bár nemzedékem egyénenkénti távozása nem kellene hogy meglepjen. Borzot mindig is szerettem - mindenek előtt költészetét, hiszen az életben sose találkoztunk. De hát fontos-e ez? Verseink valahol összeértek, érzéseinkkel, gondolatainkkal együtt. És ez a lényeg.
A levél vétele után nagyon gyorsan megszületett a T. Borz emlékének szentelt vers, amit elküldtem Dannak - ő pedig továbbította a gyászoló barátoknak, majd megpróbálja lefordítani. A vers rólunk szól - sokunkról. Íme:

Klasszikusok évszaka

                          T. Borz emlékére

ez a tél a klasszikusoknak kedvez
őket rendezi sorba, ahogy illik
mint szemle előtt a katonákat
gondos őrmesterek

ma minden fekete-fehér
amerre nézek
ágak, tetők, madarak és kihunyó fények
utcák lehulló jégcsapok
didergő folyópart

klasszikus lelkek
klasszikus tréningruhákban
mosolyba csomagolva
feltúrt sebekkel szíveinkben

egymásnak uszított átvert 
gyermekei a múlt századnak
hazugság népe
ihletett szajhák
túszul ejtett remények házalói
majd házőrzői 
kisírt szemű komondorok

mennyi tehetség ész és érzelem
vész oda velünk

de legalább titokzatosabb lesz
a tél is és klasszikusabb a huszadik század


Csíkszereda, 2020. január 14.