2018. november 30., péntek

A dió feltörése (3)

Olvasónapló  Sarány István 
Garabonciások c. könyvéről


Hotelek és turnék - örök vándorzenészsors. (Garabonciás,
Metropol, Márkus János - közös hangot követve)
Hogy kerül ide a dió? - kérdeném, ha nem tudnám. De mert tudom, inkább mondom...
A téma, aminek Sarány István merészen nekifeküdt, mostanáig kemény diónak bizonyult. Olyannyira, hogy átfogó elemzés nem született a tárgyban. Részletekre, együttesek történetére, pályafutására futotta az erőből, de az egészet, a folyamatot feltárni, rendkívüli türelemre volt szükség, ez pedig nem terem minden bokorban.

Alulírott is érdekelt némiképp a tárgyban, hiszen életének, munkájának egy nem kis szakaszában kapcsolatban állt a romániai magyar könnyűzene műhelyeivel, tapasztalataimat próbáltam összegyűjteni s az Ifjúmunkás törekvéseinek prizmáján átszűrni, de az egészre, s magára annak lényegére nem volt se felkészültségem, se rálátásom. Hályogkovácsnak érezvén magamat, kivártam, hátha akad majd avatottabb érdeklődő, makacsabb kíváncsi, aki türelmesen végigolvassa mindazt, amit a témáról az évek folyamán összehordtak a sajtóban és a szakirodalomban.

A Garabonciások végén összeállított könyvészet, a tanulmányban felhasznált idézetek, vendégszövegek gazdagságát elnézve elismerésem Saránynak és mindazoknak, akik egyengették az útját, tájékozódását segítették. A Garabonciásokban testet öltött a hiteles korrajz, a kritikák és beszámolók mélyén rejlő részletek, sikerek és buktatók hátterei, viták és nézeteltérések a maguk színpompás stíluselemeibe öltöztetve, kézzelfoghatóvá vált az azonnali fogadtatás, amivel a hetvenes-nyolcvanas évek fiatal közönsége a születőfélben lévő erdélyi magyar könnyűzenét (táncdalt? rockot? folkot? - olyan mindegy ma már...) magáévá tette vagy elutasította; megelevenedtek a ma már botcsináltának tűnő táncdalfesztiválok és -versenyek, előadások, pályázatok, zsűrizések, alkotói törekvések, karrierek és hiúságok... - egyszóval mindaz, ami a könnyűzene világának a meglétét jelenti.
Cseh Tamás I love yo so c. dalának szövegrészlete

Aki ma kézbe veszi Sarány István könyvét, és nincsenek előzetes tapasztalatai a témáról, könnyen érezheti úgy, hogy valami valóságfeletti birodalomba tévedt, amihez neki nincsen kulcsa, megfelelő logikája, hiszen ma már teljesen más szempontok, eszmények és tilalomfák szerint muzsikálnak a szórakozóhelyeken, a pódiumokon, a stadionokban, a csarnokokban, a rádióban és a televízióban - ma már minden telítve érkezik, készen arra, hogy az ember ízlése szerint válogathasson belőle, éljen vele, s nem mellesleg a könnyűzene művelői is megélhessenek. Amit a könyvből megtudunk a gitármuzsika és általában az éppen menő könnyűzene vonzerejéről, az tűnhet ma nevetségesnek, de akkor katalizátorként működött és meghatározó volt - a sikeres, ismert zenésszé levés ambíciója, az anyanyelven való fiatalos érvényesülés ördöge munkált sok tehetséges fiatalban, sodorta őket könnyűzenei kalandba. Ezt a hihetetlen felhajtó erőt fejezte ki a maga módján kiválóan Cseh Tamás egyik Bereményi-szövegre írt nótájában, hogy dalaik magyar gondolatokat, érzelmeket fejeznek ki, mert a könnyű zenének nem csak angolul kell élnie -  az ő dalaiban magyar bánat, magyar sivárság, magyar álmok rejlenek, s a Garabonciásokból is kiderül - fejezetről fejezetre haladva, hogy az erdélyi könnyűzene művelői, ha nem is a kijelentések szintjén, de efelé törekszenek, sodródnak...

Szóval, a Garabonciások megjelenésével sikeresen feltört a már emlegetett "dió". A téma teljessége előtt nyitott a pálya, s jöhetnek a további viták, vallomások. Van mire építeni... Ezt a könyvet, meggyőződésem, csak olyan ember írhatta meg, aki mentes volt a megidézett kor közelségétől, túlfűtött atmoszférájától, érdekhálójától. Aki a leírt, a megőrzött szavak, gondolatok, a rögzített tények összevetésével próbált eligazodni a történtek szövevényében. Aki a legendák mélyén megtalálta azt a magot, amiből a jelen is kinőtt.

(Folytatjuk)

2018. november 28., szerda

A dió feltörése (2)

Olvasónapló  Sarány István 
Garabonciások c. könyvéről


A "bónusz"-CD
Azt ígértem, hogy ma ténylegesen bemutatom a könyvet. Mert aki rászánja magát, hogy el is olvassa, elejétől a végig, jó ha tudja, mit hol talál a jól megszerkesztett, kemény könyvborítók között (tervezte Miklós Hanna Ingrid)
A hosszúkás könyv, amelynek szerkesztői H. Szabó Gyula és Keresztes Imola, pontosan 306 oldalas (beleértve a tartalomjegyzéket is), s több részből illesztették össze.

Az előszót - amely a könyv végén románul, németül és szerbül is olvasható - Brindusa Armanca temesvári újságíró jegyzi, aki évekig volt a budapesti román kulturális intézet igazgatója. Nem véletlen, hogy őt kérték fel bemutatni a könyv tárgyát: nagyon is jól ismeri azt a közeget, mely a Garabonciás együttes létrejöttének kedvezett. ugyanakkor tanúja volt, amint Temesvár termékeny színhelye lett mindenfajta újító kísérletnek  - igy zenei törekvésnek is.

Következik utána a könyv törzsanyaga: Sarány István szövege, 16 fejezetbe foglalva (11-148. old.); a romániai magyar könnyűzene kialakulásának, illetve a Garabonciás létrejöttének, szerepének taglalása után dr. Albert Ferenc foglalja össze egy utószóban  az 1968-ban indult romániai szellemi erjedés temesvári és ifjúsági vonatkozásait. Írása végén felszólítja mindazokat, akik átélték az eseményeket, hogy emlékezzenek az akkori idők fenyegető jelszavára: "A szó veszélyes fegyver!"
Hogy mennyire  veszélyes, azt olyan művészeti ág története is igazolja, mint az általában lenézett, komolytalannak tartott, szórakozásra való "könnyű" zenéé.

A 149. oldaltól kezdve a könyv terjedelmes Függelék-részt nyit, amelyben helyet kaptak:
- Csutak István, a Garabonciás, illetve az egykori együttes hagyományait folytató Garabonciás - Wandering Magicians vezetője közread egy csokrot az együttes szövegírója, néhai Kinde Annamária dalszövegeiből, illetve a Garabonciás-dalok kottáiból. Lajstromot találhatunk a Függelékben a ma is elérhető Garabonciás-diszkográfiáról (lemezek, klipek, dokumentumfilmek, feldolgozások)
Csutak István, Antal Imre 
szabadtéri próbán a garabonciások a hetvenes években
- Csutak István Személyes fényképalbum személyes fényképekkel (Garabonciás 1974-1981) címmel emlékeit foglalja össze zenésszé válásának állomásairól, képi dokumentumairól. Összefoglalója - szubjektív benyomásainak, emlékeinek összegzése - szerencsésen egészíti ki a könyv elemző, objektivitásra törő szemléletét.
A könyv végén megtalálhatjuk a felhasznált irodalom gazdag jegyzékét (mintegy száz címet, hivatkozást, forrást számláltunk össze), következnek a már említett, más nyelvű szövegek, majd pontos Névmutató egészíti ki a munkát.
Mintegy bónuszként, a hátsó belső borítóra ragasztva található a mai Garabonciás (- Wandering Magicians ) 13 zeneszámot tartalmazó, Biztató című CD-je, ami az elmélettől, a betű világától visszavisz bennünket a zene birodalmába.

Miután sikeresen feltörtük a "diót" - vagyis alkotóelemeire bontottuk a könyvet, következzen egy végkövetkeztetés (amivel természetesen még nincsen vége, hiszen a tulajdonképpeni olvasónaplóval még adósak maradtunk): gazdag, tanulságos olvasmány a Garabonciások - annak mindenképpen, aki átélte a könyvben megidézett kort, de annak is, aki önhibáján kívül kimaradt ebből és csak sejtései, hallomásai, elképzelései lehetnek szülei, nagyszülei letűnt hétköznapjairól.

(Folytatjuk)

2018. november 27., kedd

A dió feltörése (1)

Olvasónapló – Sarány István Garabonciások c. könyvét lapozgatva


A könyv a romániai magyar könnyűzene történetéről szól, konkrétan viszont egy könnyűzenei banda, a Garabonciás létrejöttéről és hosszú pihenő utáni újjászületéséről nyerünk belőle folyamatábrázolást.

Mert ami az ifjúság zenei életében történik Erdélyben (Romániában), a múlt század hatvanas éveinek a vége felé, az beleillik egy folyamatba, ami rövid időn belül látványos sikereket hoz, de nagyon gyorsan el is apályosodik.

A Garabonciás együttes nem az a fecske, amely a tavasz eljöttét jelzi, de megjelenése bizonyosság rá, hogy a kisebbségi magyar könnyűzene gyökerei jó talajra találtak.

*

Szinte példa nélküli ez a könyv, mely a mai Kriterion kiadásában jelent meg Kolozsvárott, még alig hagyták el példányai a zilahi nyomdát, képzelem, mennyi álmatlan éjszakát szerzett szerzőjének, az 1965-ben született Sarány Istvánnak, aki mindössze három éves volt, amikor az 1968-as politikai erjedés rátelepedett a világra, s ezen belül Európára - olyannyira, hogy az addig szinte mozdulatlannak számító közép- és kelet-európai részeket is cselekvésre, megújulásra hangolta. Elgondolom, hogy Saránynak tulajdonképpen a rendelkezésére álló infortmációk, dokumentumok, híradások, korabeli források stb. segítségével kellett átélnie azt, ami számomra s az én nemzedékem számára a fiatalságot jelentette, s amit a néhány esztendővel fiatalabb Egyed Péter a Sarány könyvében is idézett esszéjében ekként jellemez: 

"Ekkor kezdődtek (hozzávetőleg a hetvenes évek közepéig tartottak) Románia legjobb évei: az osztályharc nagyjából lecsengett, az embereknek volt munkahelye, fizetése és lakása, és valóban milliós tömegek nyaraltak a tengerpartokon és a hegyekben, ideológiában ment a szocialista humanizmus romániai változata." (...) Egyed megvásárolhatja élete első (hőn áhított) gitárját, s "ezzel indul életem megélésének és boldogságának a története (mert akárhány valódi zenész vagy zenerajongó beatnikkel beszéltem erről később – és elég sokkal beszéltem –, mindegyik kivétel,
feltétel és ellentmondás nélkül tudta azt állítani, hogy ez volt az élet, amiért érdemes volt… a napfény az erdei tisztáson, a memória mindent besugárzó világossága, a megélés ténye és típusa más megélések számára."

A későbbi Garabonciás együttest életre hívó Csutak István is a korai szabad zenélés jegyében képzelte el további életét. Igaz, akkor még gyerek volt, Petrozsényben eszmélkedett, s dalocskákat szerzet, amelyeknek hírük ment...
De erről majd később. Egyelőre csak annyit szögeznék le, hogy ezt a könyvet meg kellett írni. Mert a mai nyugdíj felé közeledő évjáratokat leszámítva mindenki másnak a benne foglaltak: történelem, mítosz és távoli legenda.
Ködoszlató könyv ez. A romániai magyar könnyűzene születésének a kor sajtójából kihámozható története.
Legközelebb a 300 oldalas kötet részletes leírására kerítek sort...

(Folytatjuk)

2018. november 17., szombat

Valakinek fontosak lettek a Fontos versek

Valamikor, úgy 2005-6 táján még csak játék volt részemről, ismeretlen kimenetelű, sosem kóstolt kaland: elkezdtem "feleselni" a jelenkor költőivel - mindenek előtt erdélyiekkel, zömmel kortársakkal, de nem csak, a kör meg csak szélesedett, már átfogta az egész magyar nyelvterületet. Aztán 50 vers-párbajnál megállapodtam.  Nem akartam túlhajtani az ötletet. Majd az összeállt kötetet elküldtem Böszörményi Zoltánnak, az Irodalmi Jelenhez, ők meg kihozták a Lírai tőzsdét, mely a Fontos versek megnevezést is viselte. 

Azóta 12 év telt el. A későbbiekben megírtam a játék folytatását, a Szemelt verseket, s mindkét anyag fölkerült a Magyar Elektronikus Könyvtárba.

Most pedig, Kenéz Feri figyelmeztetett, hogy látta a kötetnyitó verset az Irodalmi Jelen folyóiratban s gratulált hozzá. (Annyi év után!!!)

Azóta figyelem az internetes lapot. Már két páros verset közreadtak, s igérik, hogy az egész sorozatot hétről hétre lehozzák. Valakinek fontos lehetett a költői játék, amit tiszta szívvel műveltem. Kíváncsian figyelem, hogyan alakul majd a közlés, mely időben mindenképpen elnyúlik majd - talán egy év is beletelik, míg az egész kötet újra napvilágra kerül.