A dió feltörése (2)

Olvasónapló  Sarány István 
Garabonciások c. könyvéről

A "bónusz"-CD

Azt ígértem, hogy ma ténylegesen bemutatom a könyvet. Mert aki rászánja magát, hogy el is olvassa, elejétől a végig, jó ha tudja, mit hol talál a jól megszerkesztett, kemény könyvborítók között (tervezte Miklós Hanna Ingrid)
A hosszúkás könyv, amelynek szerkesztői H. Szabó Gyula és Keresztes Imola, pontosan 306 oldalas (beleértve a tartalomjegyzéket is), s több részből illesztették össze.

Az előszót - amely a könyv végén románul, németül és szerbül is olvasható - Brindusa Armanca temesvári újságíró jegyzi, aki évekig volt a budapesti román kulturális intézet igazgatója. Nem véletlen, hogy őt kérték fel bemutatni a könyv tárgyát: nagyon is jól ismeri azt a közeget, mely a Garabonciás együttes létrejöttének kedvezett. ugyanakkor tanúja volt, amint Temesvár termékeny színhelye lett mindenfajta újító kísérletnek  - igy zenei törekvésnek is.

Következik utána a könyv törzsanyaga: Sarány István szövege, 16 fejezetbe foglalva (11-148. old.); a romániai magyar könnyűzene kialakulásának, illetve a Garabonciás létrejöttének, szerepének taglalása után dr. Albert Ferenc foglalja össze egy utószóban  az 1968-ban indult romániai szellemi erjedés temesvári és ifjúsági vonatkozásait. Írása végén felszólítja mindazokat, akik átélték az eseményeket, hogy emlékezzenek az akkori idők fenyegető jelszavára: "A szó veszélyes fegyver!"
Hogy mennyire  veszélyes, azt olyan művészeti ág története is igazolja, mint az általában lenézett, komolytalannak tartott, szórakozásra való "könnyű" zenéé.

A 149. oldaltól kezdve a könyv terjedelmes Függelék-részt nyit, amelyben helyet kaptak:
- Csutak István, a Garabonciás, illetve az egykori együttes hagyományait folytató Garabonciás - Wandering Magicians vezetője közread egy csokrot az együttes szövegírója, néhai Kinde Annamária dalszövegeiből, illetve a Garabonciás-dalok kottáiból. Lajstromot találhatunk a Függelékben a ma is elérhető Garabonciás-diszkográfiáról (lemezek, klipek, dokumentumfilmek, feldolgozások)

Csutak István, Antal Imre 
szabadtéri próbán a garabonciások a hetvenes években

- Csutak István Személyes fényképalbum személyes fényképekkel (Garabonciás 1974-1981) címmel emlékeit foglalja össze zenésszé válásának állomásairól, képi dokumentumairól. Összefoglalója - szubjektív benyomásainak, emlékeinek összegzése - szerencsésen egészíti ki a könyv elemző, objektivitásra törő szemléletét.
A könyv végén megtalálhatjuk a felhasznált irodalom gazdag jegyzékét (mintegy száz címet, hivatkozást, forrást számláltunk össze), következnek a már említett, más nyelvű szövegek, majd pontos Névmutató egészíti ki a munkát.
Mintegy bónuszként, a hátsó belső borítóra ragasztva található a mai Garabonciás (- Wandering Magicians ) 13 zeneszámot tartalmazó, Biztató című CD-je, ami az elmélettől, a betű világától visszavisz bennünket a zene birodalmába.

Miután sikeresen feltörtük a "diót" - vagyis alkotóelemeire bontottuk a könyvet, következzen egy végkövetkeztetés (amivel természetesen még nincsen vége, hiszen a tulajdonképpeni olvasónaplóval még adósak maradtunk): gazdag, tanulságos olvasmány a Garabonciások - annak mindenképpen, aki átélte a könyvben megidézett kort, de annak is, aki önhibáján kívül kimaradt ebből és csak sejtései, hallomásai, elképzelései lehetnek szülei, nagyszülei letűnt hétköznapjairól.

(Folytatjuk)