„Szűz vers”

1.

Dabi István barátom kért tőlem egy szűz verset a minap, a határidő február 20. Valamely távoli honlapnak szánja, ő majd lefordítja angolra, hogy megjelenhessen. De ne feledjem, sehol se közölt legyen!

Nocsak, turkáltam ám serényen, de csak vázlatfüzetemben találtam felhasználatlan műhelyforgácsokat. Azokból összepászítottam egy épkézlábnak tűnő csokrot, megfejeltem egy címmel és már ment is Dabi Pistához a "szűz vers". (Ugyan, mit veszíthetek vele?)

2.

Cseke Gábor: Közelítés a végtelenhez

gombát kerestem
de nem találtam 
az erdőt
*
jelt adni az ablakból
vagy csak úgy kiszórni a morzsákat
a szélbe?
*
utasok vagyunk
a holdvilágban
*
minden leírt sor egy-egy vallomás
közelítés a végtelenhez
*
asztalos nagyapám fűrészport seper
és gyaluforgácsot
nyomában fanyar erdőillat
a pince padozata
és csupa surranó titok

3.

Pár nap múlva megérkezett az angol nyelvű szöveg is. Ebből megértettem, hogy versem ügye „sínen van”, vagy valami hasonló. 

APPROACHING TO THE INFINITY

I looked for mushrooms
didn’t find the forest
---
giving sign from the window
throwing out only crumbs
into the wind
---
we are travelers
in the moonshine
---
each line
is a confession
approaching to the infinity
---
my grandfather the joiner is sweeping
sawdust and shavings
acid fragrance of the fores is following hom
on the cellar floor
and secrets sliding away

Translated by István Dabi

4.

Február 20-án levelet kaptam a soflayinc.com honlaptól, hogy Poems for The Month of Feb című összeállításukban olvasható a versem. 

please live in contact by visiting site >> Soflayinc.com

Köszönöm, Dabi István!

Klasszikusok évszaka

Dan Culcer barátom ma meglepett egy levéllel: Teodor Borz vásárhelyi költő halálhírét tudatta, s személyes blogja (Biblioteca lui Dan Culcer) bejegyzéseként a Kölcsönsorok 2-ben lefordított Borz verseket mellékelte.
A hír megdöbbentett, bár nemzedékem egyénenkénti távozása nem kellene hogy meglepjen. Borzot mindig is szerettem - mindenek előtt költészetét, hiszen az életben sose találkoztunk. De hát fontos-e ez? Verseink valahol összeértek, érzéseinkkel, gondolatainkkal együtt. És ez a lényeg.
A levél vétele után nagyon gyorsan megszületett a T. Borz emlékének szentelt vers, amit elküldtem Dannak - ő pedig továbbította a gyászoló barátoknak, majd megpróbálja lefordítani. A vers rólunk szól - sokunkról. Íme:

Klasszikusok évszaka

                          T. Borz emlékére

ez a tél a klasszikusoknak kedvez
őket rendezi sorba, ahogy illik
mint szemle előtt a katonákat
gondos őrmesterek

ma minden fekete-fehér
amerre nézek
ágak, tetők, madarak és kihunyó fények
utcák lehulló jégcsapok
didergő folyópart

klasszikus lelkek
klasszikus tréningruhákban
mosolyba csomagolva
feltúrt sebekkel szíveinkben

egymásnak uszított átvert 
gyermekei a múlt századnak
hazugság népe
ihletett szajhák
túszul ejtett remények házalói
majd házőrzői 
kisírt szemű komondorok

mennyi tehetség ész és érzelem
vész oda velünk

de legalább titokzatosabb lesz
a tél is és klasszikusabb a huszadik század


Csíkszereda, 2020. január 14.

Cseke Gábor: Megnyugodhat mától a világ…

78 éves születésnapomra, P&G Pusztai posztere alá

megnyugodhat mától a világ

immár végképp nem lesz belőlem
botcsinálta
lóidomító se alpinista se búvár
és a tengerészetről is lemondtam végérvényesen
a jövő nemzedék javára

beleuntam a hosszú gyermekes vágyakozásba
kikezdte idegeimet a süket sóvárgás

csak telt marhára az idő
s a sült galamb nem jött
istennek sem repült erre
más útvonalat választott magának

úgyhogy mától
ágyő színészet pódium
ágyő mozdonyvezetés
ágyő minden amiről néha már csak 
rémálmodok

2019. július 29.

Cseke Gábor: A tücsök (el)hallgatása

Pusztai Irina: A tücsök és a hangya
(La Fontaine illusztráció)

valamikor
az éjszaka kellős közepén
1 és 2 óra között
mikor a legmélyebb az álom
erkélyünk tücske
hirtelen
elhallgatott

a végtelenül monoton
idegesítően kitartott
végtelen hangsor
váratlanul fennakadt
az est és a reggel között
mint ködpamacs a fa lombján

párnámat gyömöszölve
gyűrögetve tűnődök
mi lehet az elhallgatás
oka

ezért hát mindent számításba
veszek alább:

1. hallgatni minden tücsöknek szíve joga
2. fenyegetés, ellenség váratlan közelítése
3. kezébe került La Fontaine hírhedt meséje (A tücsök és a hangya)
4. sajnálatosan kimúlt (feldobta a talpát)
5. elégedetlen volt a sikerrel
6. rájött, hogy kár a gőzért
7. hirtelen más erkélyt választott magának
8. gyűjtögető életmódra váltott
9. „eltörött a hegedűm, nem akar szólalni...”
10. unta már a banánt
11. csak…

még lett volna, de belealudtam a gyötrődésbe
s az éjszaka többi része némán telt el
szorongó szívem kattogott
hónom alatt
s reggelig a tücsök
máskor agyonhallgatott süket
egy lére menő melódiáját
fújtam emlékezetből
megállás nélkül 
valahol a jó remény és az őrület
határán

Vasárnapi promenád (6)

Mi van a piros kimonó alatt?

Mottó: A titkok addig érnek valamit, amíg
titkok maradnak.

a piros kimonó résnyire nyitva
a nyíló résen át néma
sejtelem sötétlik
libben a kelme
*
a piros kimonó testre szabott
denevérujjú
költemény
*
a piros kimonó csupa kellem
gyöngéd kihívás hajlat
fedezék
*
a piros kimonó izzó alkony
roskadó nap
és tűzparázs
*
a piros kimonó alatt olykor
megreked minden gondolatod
*
a piros kimonó vágyat ébreszt
reményt hogy egyszer majd
lehull
*
és akkor!
végre!
ne nézz az égre!
*
végre megtudod
mi van a piros kimonó alatt
*
és percekig elnézheted
hogy tűnik elő életed
minden varázslata
*
a piros kimonó alatt nincsen semmi

Csíkszereda, 2017. január 22.

Cseke Gábor: Békétlen szavak

kilincs zörren küszöbön a vihar
felhőrongyokkal mindent betakar
örvénylik forrong őrjöng és süvit
űzött kutyaként élesen vonit

fát görnyeszt hajlit kéménybe dohog
felszaggatja a rozsdás bádogot
havat markol s vadul szemedbe hint
lekushad - aztán nekedront megint

verdeső cinkét ablakhoz teremt
pusztulj csak - neki semmit sem jelent
utánad nyúl és magához szorit
belédfojtva békétlen szavaid

Vers a Hargita Népének - a Magyar Költészet napjára

Mivel a Hargita Népe Műhely melléklete csütörtökönként lát napvilágot, a szerkesztő már most csütörtökre, április 7-ére kérte a helyi költő munkatársaktól a verseket. Szerencsére, volt valami a fiókban - az alakulgató Éppen... sorozatból állitottam össze egy egységesnek tűnő, érdekes verset. De beszéljen a szöveg maga!

Cseke Gábor: Éppen

Éppen kinéztem az ablakon…

az ablak alatt megy egy

fekete kutya

és egy fekete lány

a kutya lesunyt fejjel üget

szimatolva keresgél

a lány csupa szomorúság

Éppen beléptem az ajtón…

… s irdatlan csörömpöléssel

egy korondi váza levetette magát

a konyhában a szegről

amelyen lógott –

megállt bennem az ütő –

a csörömpölést még ma is hallom

de hol vannak a váza

cserepei?

Éppen a Fellegvárra néztem…

…amikor Gagarin átszáguldott az égbolton

de akkor én még nem tudtam róla

nekem a házunk fölötti domb is

elég magas volt ahhoz

hogy felnézzek rá

világűr után sóvárgó

tisztelettel

Éppen benéztem egy ablakon…

…nagy plazmatévé szórta szineit

krőzusi bőséggel s a hangsávon

csak úgy harsogott a dús melódia

egy férfi hajolt ki az esti sötétben

felizzott cigarettája szívta szívta

arca belevöröslött éjszakámba

jó hogy nem én voltam

Éppen a hajnali temetőhöz értem...

...amikor rám köszönt egy madár:

ptyici, ptyici – harsogta oroszosan

mintha csak kérkedett volna hogy ő a madarak

családjához tartozik

madarak, madarak – tolmácsoltam magamnak

fecsegését pedig lehet

csak annyit akart mondani: pici vagyok,

isten teremtménye –

s bizony mondom, öklömnyi se volt...

Éppen egy kis melegre vágytam...

…s a napfény, ím, csodaként megjelent –

vajon másnak is ennyire hiányzott

az elsinkófált téli kegyelem?

Mosolya mögül rám se nézett –

az idő siklik így tova –

mi nézünk utána rendületlen,

mintha nem látnánk többé soha

Cseke Gábor: Forradalmakról tűnődve - szorongva, szabadon

azt mondják
petőfi lekésett a revolúcióról
mert elnézte volt
a naptárt
de én ezt nem hiszem
annyi mindent beszélnek
rólam
rólad
rólunk
hát petőfiről is
felkent hívei szabadságnak
respublikának

*

a jelszavak megvannak
a fegyverek
annyi amennyi
de reméljük győznek majd az eszmék
a láthatatlan-hallhatatlan
dum-dumgolyók
melyek odabent robbannak
pontosabban
rózsaként feslenek ki
vörösen
véresen

*
szűrt lombfényben
fehér inget öltök
feltűzöm a kokárdát
hejehuja kiscsizmám is
felhúzom
úgy megyek tündöklő arccal
táncos léptekkel
a gyülekező helyre
ahol meghirdették
hogy reggel 9-től
intézményesen
fellázadunk

*

hol vagy szent csatazaj
és szent világszabadság
hol vagytok dicső ütközetek
feltartott zászlók
kivont kardok
mézeskalács-huszárok kezében
míniumba mártott
ólomkatonák?

*

csak azok az igaziak
az elbukottak
a vérbe fagyottak
az elárultak
az eltiportak
a ki sem bontakozottak
a csak megálmodottak
a meg sem álmodottak
az elszivárgó reménybe fojtottak

*

a győztes forradalmak valahogy mindig félresikerülnek
akár a rosszul elmondott viccek
a megunt szeretkezések
az odakozmált vacsora szaga
az eltévedt kézigránát
elefántszellentése - fűrészporba
dáridó utáni macskajaj

2015. március 13-14.

A bejegyzést Cseke Péter Vaskefe c. képsora illusztrálja

Asztaltáncoltatás

(B. Zs. és a sínyomok)

egy reggel januárban
havas téli világban
sínyomok vezettek a küszöbig
s onnan tova
valaki erre járt
a két nyom összezárt
s hajnalban ki itt elhaladt vissza
nem jön soha

mintha súlya se lenne
miért jut ő az eszembe
régóta elköszönt vissza se nézve
riadt szemén
sűrű árnyékba vált
az itthagyott világ
beleunt cifrázni tovább a sivár heteket
- egy rossz regény

amit ő írt naponta
s másnapra visszavonta
pallérkezében tolla reszketegen
táncolt s remélt
hogy jön majd egy sugallat
melyre mindenki hallgat
s akkor ő ottmarad tehetetlenül gyáván
- már előre félt

hogy ez az élet kurta
maradj ha tudsz berúgva
vészelj át álmot szégyent kudarcot
szerelmeket
úgy lépj ki az időből
mint más a rossz cipőből
mely mindkét lábra rárohad
- béke veled

egyszer portyázni hívott
a téli ég kinyílott
s mögötte ott nyomult vadul
a fergeteg
járható utat kerestünk
majdhogynem odavesztünk
megmentőnk maga a metsző szél volt
- mert kergetett

tőle kaptunk kegyelmet
úsztunk meg veszedelmet
miatta mondott le rólunk a
jeges halál
eltaszított a hídig
s szólt sziszegve: ő mindig
észben tart minden rendelést s úgy is
visszatalál.

2010

Harmadik - ez is rövid

A kanyarban



a hóban a nyomok
a vizeletfoltok a hányás a vér
a szögesbakkancs szigorú rajza
botorkálj csak te tétova lélek
tudod-e hová igyekszel
vagy csak úgy mész bele
a fehér végtelenbe
lázasan kérded: hol a kanyar
az a qrva kanyar
és egyszer csak meglátod


a Folyót

Két rövid

Vadhajtások. A pillanat termékei. Csak úgy eleresztettem őket a Káfén, szerkesztés közben. Olyan volt, mint az alvajárás. Nem akartam, bár tudatában voltam, hogy mit cselekszem. A Káféról emelem át ide, saját blogomba.


Mindent tudok



Mindent tudok és semmire nem emlékszem
ami gyűlöletre gyúlna bennem
mosolyba roskadva nézem a levegőben
hogy kavarognak a havazás
viháncos pelyhei és nem vitás
közös a sorsunk egyszer
te is megérted


Valami dallam...


…szüremlik át a tájon
a szél hátán jön
éppen csak megtalál s már
el is úszott mint az ökörnyál
lebegve észrevétlen
s nem tudod eldönteni
kutyák hálaéneke amit hallottál
vagy a farkasok dala

Ténfergő éji séta

Elekes Ferenc képes könyvének lapozgatása után


Setétlő éji órán a hold szépen sütött
s a toronyóra lustán tizenkettőt ütött,
szellemek ideje ez, oly furcsán sütött a hold
lelakatoltan szunnyadt valamennyi bolt
szemem felpattant - talán le se csukódott?
csak méregettem a fentről tündöklő égi foltot
mintha először látnám araszolt a falon
a kandi fény-nyalábban csakis azt láthatom
amire ő kíváncsi amerre útja tart
akár a hömpölygő folyóé, s magam voltam a part.



Végigpásztáztunk együtt minden zeget-zugot
ő volt itt a vendég nekem a gazdaszerep jutott
a fény nyomát követve ahogy egy holdkóros halad
nem láttam egyebet csak mindenütt falat
és rajta sok-sok képet mely az esti lapozgatás során
szemem elé került most itt volt mindahány
szépségükkel betelni sehogy se tudtam én
amíg a hold hanyatlott s szürke hajnali fény
szüremlett a szobába hol ma is tűnődve várom
hogy tán kiderül egyszer: valóság volt vagy álom


ténfergő éji sétám annyi szépség között
amit e könyv elémtárt mikor a hold sütött


Cseke Gábor

*

A fenti vers bevezetésként íródott ahhoz a képeskönyvhöz, amit Elekes Ferenc állított össze A kidobott dáma címmel és amelynek fejezetei rendre felkerülnek az Aranytalicska c. blogba. Előfordulhat, hogy a szövegen még némi változtatás, csiszolás történik. Ez ott az első nyilvános változat.

Lírai tőzsde. SZEMELT versek (26)

KOVÁCS ANDRÁS FERENC
Fragmentum


Légy fölösleges!
Ellobban arcod — költők
nincsenek, se költészet.
Csak egyetlen vers
létezik — a mindenség
egy költemény végtelen
változatának
álma talán… Ha a csend
kitárul, s tágul a szó
is az isteni
szépség tériszonyában —
teremt, nő az időben.
Csak egyetlen vers
létezik… Amelyet írsz.
Örökkön ismeretlen
mégis előtted —
nem köti vágy, se törvény.
Könyörtelen teljesség
másaként. Amit
magadra mértél, meg sem
értheted… Nincs irgalom.
Csak egyetlen vers
létezik.


Kovács András Ferencet (a legendás KAF-ot, sz. 1978) ország-világ irígyli üstökös sorsa okán, a virtuózoknak kijáró tartózkodó elismeréssel. Ami az övé, az az övé. De szerencsére, tobzódó mívességén túl is van, még él a millió arcú költészet.


CSEKE GÁBOR
A teljesség tébolya


Fontosságod füstje fehér
bodor ábrát firkál az égre -
minden csupa térzene
amit elér
tobzódó költészeted
buján összefonódott karok
tapadása kész igézet
tébolyodó polip csápoló
szorításában elalélt
menyasszony tánca
egy forgalmas vasútállomás
peronján ahol naponta
törlik fel a vért és össze-
szedik a költők által elherdált
babért
mert vannak ám költők
nem is kevesen és ölükben
a múzsák fagyos alfelük
melengetik
azon merengve hová
lett a mérték
a rend derűje bizalmas
mosolya
mely rád ragyogva
versbe öltözik?

Lírai tőzsde. SZEMELT versek (25)

APÁTI MIKLÓS

Utazás

Ütött és vad tájakon

harapós tanyák között

ringatózom vastengelyen

ez a vonat is haza hoz

Multam mint szántók és mezők

el-eltűnik a hátam mögött

lettem a soha meg nem érkezők

jövendő hitű apostola

Kalauzokkal beszélem meg

a menetrendek erkölcsi tanulságait

tisztára törlöm lehelletemmel

az elfutó acél vezetékeket

Kőbánya-Kispest Pestszentimre

pontosan tudom hogy mit szabad

és emlékszem reményeimre

Apáti Miklós (sz. 1944) maga is térdig gázolt a közéleti elhivatottságban, amíg a korsónak egyszer nyaka törött. És azóta nézzük, mintha elveszetten, miként lehetne valami csoda folytán visszaragasztani!

CSEKE GÁBOR

Érkezés

jegyezd meg jól: senki se vár

hiába sürgölődsz és esz a frász,

ha mész, hát menj, ne tétovázz,

a vaspályán amint végigszáguld a fény

a sínek ásatag felületén

ahol a mindennapi járatok elgörögnek

zökkenve kárhozatlan ahogy a földi szándék

belénk oltott egy visszatérő dallamot

ne törődj semmivel az érkezés garantált

mi addig történik – és annyi minden

vár rád – csupán

az a kaland

Lírai tőzsde. SZEMELT versek (24)

WEÖRES SÁNDOR

A szegény denevérek

A szegény denevérek a toronyban!

senkise tanítja számolni őket.

Szoknyájuk vásott, kilyukadt,

ez a kisebbik bánatuk,

mivel magától összenő.

De senkise tanítja számolni őket!

Az egészeket s a törteket nem ismerik.

Előttük aranyszélű csésze

még a veszprémi koronázásról,

kétvégű ezüstkanállal

kavargatják az aludttejet.

Csak aztán veszik észre,

hogy se kanál, se csésze, se aludttej.

Ha kérdik, mennyi az idő,

előttük a toronyóra,

de nem bírják elolvasni,

mert senkise tanítja számolni őket!

Weöres Sándor (1913–1989) a szavak mindenre képes koncertmestereként él bennem és érint meg, valahányszor virtuóz verseibe temetkezem. S ámulva látom, hogy mindent megszépített maga körül.

CSEKE GÁBOR

Védett fajok

A denevéreknek azt mondják jól megy

a sorsuk, mert számlálják s óvják őket

a ritkákat a természet csodás teremtményeit

a lassan-lassan kiveszőket

A bőregérnek már-már semmi gondja nincsen

felaggatja magát a kályhasutban

fejjel lefelé lóg a kilincsen

és visong mint akinek eszét vették

vagy bőrében nem fér már úgy cikáz

nyaktörő veszett szédületében

most itt időz holnap ott tanyáz