 |
| A közös Forrás-kötet borítója |
Született Somosdon, 1954 – meghalt 1993, Marosvásárhelyen; költő. Középiskoláit Marosvásárhelyen végezte. Dolgozott mint autóbádogos, újságárus, majd a marosvásárhelyi Állami Színházban volt díszletező munkás, kazánfűtő, közegészségügyi alkalmazott. Az Igaz Szó Hídverők irodalmi körében tűnt fel, verseit 1975-től közölték erdélyi irodalmi folyóiratok. Versei – a kényszer diktálta „takarékosság” eredményeként – közös kötetben jelentek meg Demeter József induló kötetével; Idővel megtudod címmel (Buk. 1985 = Forrás). Markó Béla szerint "legnagyobb erénye talán a tömörség, pontosság, az a ritka képesség, hogy alig néhány szó mögül is elő tudja villantani szenvedélyes változtatni akarását, azt a termékeny elégedetlenséget, ami nélkül költő… nem is létezhet... Tulajdonképpen a szülőföldet írja…, de nem az ódai elragadtatás, nem a közhelyeket szájba rágó semmitmondás szintjén, hanem aggodalommal, szenvedéllyel és reménykedéssel” (Igaz Szó 1985/6). 1990 után cikkeit Veress Berekesi Károly néven is szignálta. (A RoMIL nyomán)
présházban
présben
szőlőszemek helyén
merő véletlenből
ijedelem?
ropogás?
törés?
csak az ujjakra tekerhető
bábuk babák
gumiarcú gumicsontúak
csak a levegő sivítása
egy-egy likon
szalmával tömöttek
elnyújtott grimasza —
semmi lé
vagy méltatlankodás
hihetetlen
szabálytalan fogyatkozás
a felszántott papiros — mint egy csatatér
nem tudni ki kivel ütközött
ki a győző
ki a vesztes
csak a tintafoltos égen gyülekező felhők
csak a füst — a köd
így is különvágányon . . .
sorok között —
alatt
fölött
arcod már a túlsó
oldalon
nyílzápornak
mennykőnek odadobva
nagyhegyi felhőkhöz drótozva
hosszabbítva acélzsinegekkel
nem is olyan borzasztó
a rúd mellől
elapad az igavonó
nyolc elárvult patkó árulkodik
ez nem a senkiföldje . . .
a lökhajtásos repülőgép
eltakarja az útszélre dőlt szekérkereket
s az elhantolt falut —
vadzab
bürök
és bogáncs
e testvéri hármas
a földeken
a szulák itt kisebbségben él
nincs kukoricás
amely egy kis árnyékot nyújtna
a kenyérgabonára emlékeztető pipacs
magára is boldogul
a katáng elél az út közepén
nem is olyan borzasztó ez a holnap
amely tegnap kezdődött
nem szeretkeznek a lovak
szekérhez kötik a kancát
két hátsó lábát bogozzák istránggal
csitítják
hozzák a csődört
emelik
odaigazítják
szomorú csikó lesz . . .
legalább a hámot
legalább a zablát —
de semmi
eke
borona lódul odébb
ereszkedik az oldal
rúd mellett páráll nyolc patkó
tusa
ki űzi
csalja
lépre
világgá
színteleníti idegen rongyokkal
lopkodja szavait
törli az ékezeteket
cseréli a magánhangzókat
így gyúrva
milyenné is
hogy apja
anyja
szavát nem érti
csak áll hüledezve
két boldogtalan
s csak ontják
szaggatják magukból
az anyaföldet
az egyetlen felejthetetlen utókort
hogy majd beleszakadnak
színpadi jelenet
belépsz
az ismerős tárgyakon hivatali pecsét,
nézed az idegent
a szavairól lógó jégcsapokat
léghuzatban állsz
megüt a nyáladzó idegenség
keresed a szemüveg mögé rejtett tekintetet
az arcon nyirkosodó mosoly
letörülnéd
de csak állsz
esetleg jegyzetelsz
írod hogy itthon vagy
s nem tudod ki ez az idegen
az otthonodban
ki helyezte ide
s mért pöffeszkedik a székedben
miért
kiűzetés
suhogásos
ágak közt szítáló reggelen
csapásokon
vágásokon
zsörtölődő tölgyek tövén
mégis mintha hangversenyen
mohás felén észak
másik felén dél
itt a tisztás
az már irtás
lóg a tábla
fenyeget
fűrész sikolt
madár rikolt
disznó koslat
apróvad
és csenevész
odalett a hangversenyem
közelít a fejszevész
X monológja
uram
csak jó legyen a papagáj
nekem kitüntetéseim vannak
csak nekem vannak kitüntetéseim
ez nagy szó
nagy szó ez uram
én nyitott szemmel járok a világban
behunyom a szemem
szemet hunyok
hunyorítok
ha kell
és akkor is
ha nem kell
tanuljon tőlem
fiatalember
én utcaseprő vagyok
akit boldoggá tesz a szemét
(A folytatáshoz a További bejegyzések-re kell kattintani!)
idővel megtudod
összedobált soraid
közölhetetlenek —
addig is
várj
sorodra
mit tülekedsz
majd kérdezni fognak
hová dugdostad verseidet
mért fosztottad ki
mért ástad el magad
miféle csatatér ez?
közben hiheted
egyetlen lehetőség vagy
kellék
adalék
egy vershez
élethez
csak épp meg ne írd
le ne éld
még elveszítenéd —
idővel megtudod
Ez már a város
1
a kidöntött fenyves sóhaja
ide el nem ér
békésen eltöfög
a nagyra hivatott trabant
aszfalton babér
levél
2
fölszakadt mosoly az arcunk jaj fölszakad
milyen is lehet milyen
a lucskosra gyűrt éj
fejünk alatt
ha ez a nap is
mint szirtre kicsapódó hullám
szakad a mélybe
s nélkülünk — velünk
tűnik szennye — fénye
amint egyre távolodnak a szavak
s arcunk lassan fölszakad
3
szakadó éjben
ragacsos nyúlós utakon
hörög
búg
fel-felbőg a motor
idétlen fénycsóva bukdácsol
a hánykolódó földeken
mígnem ípszilonná görbül a kormánykerék
a horkoló ingázók fölé hatalmasodó kormánykerék
görbül ipszilonná
szakadó éjben
somosd és vásárhely között
ezerkilencszázvalahány
decemberében
4
vöröslő tajtékot vet az ősz
hogy beleborzong a hegyhát
beleborzong
s a lencsevégről legördül a fejfa
az otthon felejtett kapufélfa legördül
míg savanyú szőlőszemeket kínál a gerezd
s valahonnan sosemvolt eső permetez
valahonnan
mintha nyitva felejtett versben
5
hajtóvadászat
hajtóvadászat
mérhetetlen rikoltozás űzi a vadat
hajtóvadászat
hajtóvadászat
elanyátlanodott ordas csőbe harap
hajtóvadászat
hajtóvadászat
elered a tapsifüles orra vére
hajtóvadászat
hajtóvadászat
eláll az erdő szívverése
vadászhad
ó vadászhad
tilosban
a bokros nem átkelőhely
ez itt sövény!
hason csúszhatsz
az első szegfűgombáig
egy varjú diót pottyant eléd
így már a tied
elveheted
ez a varjú ajándéka
cserje-boltozat takarja előled
az adakozót
a gombát ne feledd
majd lesz szőlő, is
itt a kígyók is ismerőseid
biztosan otthon vagy
vigyázat
egy méterrel odébb
vége
lefényképezett csend
villanásnyi vakító fonál
ellobbant meteor
csillagközi tűzijáték
feleselés
galaktikák párbeszéde
az anyag örökös mozgása
változása
s egyebek
.......................................
semmi, marakodás
vagy helyezkedés
semmi
szabadnap
a gerendákból rótt ajtó
s a kilós lakat
csak díszlet
nem tartnak itt fogva senkit
a préseltlemezek között
átfúj a szél
havat is sodor a barakkba
a harisnyákba varrt
jó otthoni szivar előkerül
kenyérre
meleg alsókra váltható —
őr sehol
csak a tél
s a kialvó tűz körül
száradó kapcák
seregszemle
a kihallgatásra rendelt erdő
jelen!
tavalyi leveleit kotorja kupacokba
olvassa aki akarja
hány fészket bújtat a bükk
a tölgy
a csere
a fenyő
motozni is lehet
és irtani is
az utóbbi biztosabb
minek annyi gyanúsított
gyökereket ellenőrzésre!
a nedvek mértéktelen fogyasztása
szigorúan tilos!
aszállyal büntetendő!
a fejszére ítéltek maradnak
a többi elmehet. . .
sziklával telesírt
gyilkos szélcsend
penész
villan leszúr
motoz a kés
elárvult fenyők hóna
tétova tél
szikár mozdulat
derűre dér
hurkol elél
alél
lelőtt veréb — hull alá a szó
szélből s sziklából való
záróra
kopár az
asztal
rajta vers
alig
nézem a
sintért
s jó szerszá
mait
Szerkesztette: Cseke Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése