Az ötödik
(kettős) kötetet leszámítva a RMIL-ként rövidített Romániai
Magyar Irodalmi Lexikon néhány éve interneten is elérhető a
Magyar Elektronikus Könyvtárban. Most, hogy pár hónapja megjelent
a sorozatot záró kötet is, a gyors internetes elérhetőség
egycsapásra elvesztette addigi előnyét – lévén, hogy a S – ZS
betűs szócikkek csak a papír alapú kiadásban elérhetőek.
Egészen
mostanig.
A Kriterion
kiadó ugyanis, a nagy jelentőségű és dimenziójú munka
gondozója most külön
honlapot hozott létre a RMIL teljes anyagából,
azzal a szándékkal, hogy a vállalkozó kedvű olvasóval (aki
hasonló szerepet tölt be e történetben, mint a háborúkban a
Névtelen Katona) közösen kikorrigálják-kiegészítsék a lexikon
szócikkeit. Ajánlom ezt a nemes foglalatosságot a szellem
valamennyi olyan emberének, akik tisztában vannak az erdélyi
szellemiség tárháza pontos feltérképezésének fontosságával.
A RMIL elkészülte nagy idősávot fog át, amelynek során
nagyszámú változás, gazdagodás történt az erdélyi
írásbeliségben. Ahogy a befejező köteteket útjára bocsátó
főszerkesztő (Dávid Gyula) alább közzétett „mentségében”
kifejti, a Noé bárkájára emlékeztető vállalkozás után most
már új, korszerű szemléletnek kell érvényesülnie szellemi
teljesítményeink számba vételekor – erre pedig mindenképpen a
fiatal nemzedékek a hivatottak. Az ehhez szükséges nyersanyagot –
a javításokat – már ma megtehetjük, közös erővel és
érdeklődéssel. Ennek érdekében hívom fel én is a figyelmet a
közös gondra – talán nem is hiába! (Cseke Gábor)
Elöljáró szó – vagy
mentség
Amikor a Romániai magyar irodalmi
lexikon néven elhíresült vállalkozást lezáró kötet kéziratát
elindítottam a nyomdai kivitelezés felé, volt egy olyan
elgondolásom, hogy módosítok az eredeti címen, s ezt a
zárókötetet ADALÉK A ROMÁNIAI MAGYAR IRODALMI LEXIKON V.
KÖTETÉHEZ címmel bocsátom útjára. Hogy miért? – az a
továbbiakból kiderül. A lexikon kiadói gazdái nem értettek
egyet ezzel, így megmaradt az eredeti cím. Aggodalmaim azonban
változatlanok. Ezért „mentség” is ez az elöljáró szó.
*
A jelen kötettel lezárul az a
kiadvány, amely negyven évvel ezelőtt, a 200 évvel korábban,
1766-ban megjelent Magyar Athenas példáját idézve, s egy
kedvezőnek ígérkező politikai konjunktúra hátszelét
kihasználva, „az írásbeliség tágabb kereteire figyelmező”
számbavételt tűzte ki céljául. „A törzset alkotó
szépirodalom mellett – írta az első kötet előszavában a
lexikon főszerkesztője és lelke, Balogh Edgár – sorra kerül
itt a közirodalom (publicisztika, újságírás, bibliográfia,
népművelő irodalom), a tudományos irodalom (szakirodalom,
tudományterjesztés), a művészeti irodalom, valamint a
művészeteknek azok az alkotásai, amelyek tárgyuknál fogva
kapcsolódnak az irodalomhoz (könyvgrafika, irodalmi tárgyú
képzőművészeti alkotás, irodalmi művek megzenésítése,
előadóművészet és színház, rádió, televízió, film,
fotóművészet irodalmi vonatkozásai).”
A vállalkozásnak nem volt intézményi
háttere. A Babeş – Bolyai Egyetem Magyar Irodalomtörténeti
Tanszéke – didaktikai feladataira és szűkös anyagi
kereteire hivatkozva – elhárította magától ezt a feladatot,
így néhány tucat lelkes önkéntes (szerkesztőbizottság,
szakszerkesztők, területi szerkesztők, egy-egy vidék magyar
szellemi életének helytörténet-kutatója) vállalta, hogy a
fent idézett koncepció alapján Venczel József által
összeállított eredeti címszójegyzéket megpróbálják egy
lexikontól műfajánál fogva elvárható adatokkal kitölteni.
Az alapeszközök sem álltak
rendelkezésre, mindössze néhány részleges
folyóirat-repertórium, amelyek államvizsga-dolgozatként
készültek a két világháború közötti erdélyi magyar sajtó
egyes termékeinek irodalmi vonatkozású anyagáról az egyetem
magyar tanszékének professzorai irányításával. És persze
régebbi lexikonok, részbibliográfiák, amelyek Venczel József
számára a címszójegyzéknek is alapjául szolgálhattak.
A munka jellegét és főképp
eredményeit természetesen befolyásolták azok a politikailag
körülírt korlátok, amelyektől a szócikkekbe kerülő adatok
értékelése, értelmezése során a szerkesztő és munkatársai
nem függetleníthették magukat. A „kedvező politikai konjunktúra
hátszele” olykor ellenszéllé vált, s bár 1970-ben, a
Kriterion Könyvkiadó létrejöttével intézményi gazdája is
került a tervezett kiadványnak, 12 év telt el, míg az időnként
lankadó, majd újra fellobbanó lelkesedésű munkatársak – és
persze a Tisztelt Olvasó is – kezükbe vehették az első
(A – F) kötetet. Az 1968-ban alakított
szerkesztőbizottságból akkor már egy név, a szakszerkesztők
névsorából három, a helyi szerkesztők és munkatársak közül
hét név fekete keretben emlékeztetett elhunyt viselőjére. És
még fekete keretet sem kapott (mert kifelejtődött a
szerkesztőbizottság névsorából) Venczel József, aki a
főszerkesztő lelkesedését a tudós felelős egzaktságával a
realitás talajára szállította.
Az első kötet megjelenése 1981-ben
újra fellobbantotta az indulás éveinek lendületét, s 1983-ra
kiadásra készen állt a lexikon második (G – K) kötete.
Akkorra azonban a felső kiadói (és kiadó fölötti politikai)
felügyelet irányából olyan ellenszél süvöltött az egész
romániai magyarság felé, hogy ennek a kötetnek (az 1983-as
szövegnek) a megjelenését, még ha vállaltuk volna is a
drasztikus csonkításokkal járó kompromisszumot, akkor sem
engedték volna meg. Inkább visszazártuk a szekrénybe a kéziratot,
s annak megjelentetésére csak a diktatúra összeomlása után,
1991-ben kerítettünk sort.
Természetes lett volna ekkor, hogy az
1983-ban lezárt 2. kötet szövege, a kiadás új lehetőségeivel
élve, revideálásra kerüljön. Az 1989-es változással a
közlés szabadsága előtt szélesre nyílt lehetőségek viszont
akkor már a korábbi munkatársak jelentős részét elvonták a
lexikoni munka mellől, ezért a szerkesztőbizottság úgy döntött,
hogy az 1983-as kéziratot érintetlenül jelenteti meg – mintha
csak akkor mód lett volna a kiadására.
Ennek a 2. kötetnek a megjelenésekor
azonban már ki is mondhattuk – s a kötetet ért kritika is
kimondta –, hogy mennyi tehertételt, mennyi ideológiai és
politikai kompromisszumot, mennyi öncsonkítást s a jelenségek
„átpolitizálásával” mennyi kényszerű torzítást vállaltak
az első kötetek szerkesztői és szerzői.
Az 1994-ben megjelent harmadik
(Ki – M) és a sajtó alól 2002-ben kikerült negyedik
(N – R) kötet szerkesztőjének már ezekkel is szembesülnie
kellett.
*
