Vadhajtások. A pillanat termékei. Csak úgy eleresztettem őket a Káfén, szerkesztés közben. Olyan volt, mint az alvajárás. Nem akartam, bár tudatában voltam, hogy mit cselekszem. A Káféról emelem át ide, saját blogomba.
Mindent tudok
Mindent tudok és semmire nem emlékszem
ami gyűlöletre gyúlna bennem
mosolyba roskadva nézem a levegőben
hogy kavarognak a havazás
viháncos pelyhei és nem vitás
közös a sorsunk egyszer
te is megérted
Valami dallam...
…szüremlik át a tájon
a szél hátán jön
éppen csak megtalál s már
el is úszott mint az ökörnyál
lebegve észrevétlen
s nem tudod eldönteni
kutyák hálaéneke amit hallottál
vagy a farkasok dala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése