2015. szeptember 25., péntek

Verseimből - szerb nyelven

A Szabadkán élő Fehér Illés barátom egy ideje következetesen "dolgozza be" magát az erdélyi költészetbe. (Az utóbbi időben eddig Balla Zsófiától, Bágyoni Szabó Istvántól, B. Tomos Hajnaltól és tőlem fordított.) Munkásságáról, műfordítói elhivatottságáról honlapomon olvashatni eligazító sorokat és részleteket (Ezüst hídon - mindkét irányban), itt most csak annyit rögzítek róla, amennyiben verseimből szerb nyelven ihletett fordításokat készít. A bejegyzést időről időre kiegészítem, frissítem.

Cseke Gábor 

Tótágas – Naglavačke

minden mi törvény volt
most varázsszóra fejre állt
életemben
tótágast
állok magam is hogy
ne zavarjon ez a fordított
nézés
milyen természetes így
minden az agyban a vér
az egyensúlyozáshoz feszülő
izmok a fején átbukfencezett
logika a vers öntőformájából
ki-kicsapó életünk
a zsebemből szotyogó utolsó aprópénz
a jövő hiánya amitől néha üvölteni támad kedvem
glóriánk

*
sve što je zakon bio
sad na komandu čarobnog štapa naglavačke stoji
tokom života
človim
i sam da
me ne bi smetao ovaj obrnut
pogled
kako je prirodno ovako
sve je u mozgu krv
mišići koji se balansirajući
naprežu preko glave prevrtana
logika naš iz livene forme pesme
istaložena život
iz mog džepa ispala poslednja kinta
manjak budućnosti zbog čega mi se koji put urla
naša glorija


Minden óra megállt – Svaki sat je stao

Ilonkának

nem perelek már senkivel
várok hogy ami kell megessen

a történtekért senki nem okolható
találkoztunk egyszer mi ketten

és nem találtunk szebbet-jobbat magunknál
hívtalak s gyanútlanul jöttél

elhitted hogy mindenhatód leszek
s a szavaimban megfürödtél

ínyemre volt a póz ostoba uraságok
éreznek így ha udvarolnak nekik

már föl sem ismerném azt a világot
melynek eszménye még ma is hevít

arcomról a máz – rossz foncsor – lekopott
s te uram lettél mindenek felett

a szívem olykor félrekopogott
nem tudni ki a számkivetett

minden óra megállt az élet
szívesen levetné kényszerzubbonyát

vajon le tudom kenyerezni
a lopakodó ránk leső halált?

*

Jeleni

nikog više ne utuživam
čekam da se desi što se mora desiti

za događaje niko ne snosi odgovornost
nas dvoje sreli smo se jednom

i nismo od nas lepšeg-boljeg našli
zvao sam te a ti si nepodozrivo došla

verovala biću ti svemogući
i okupala u moji rečima

merak mi je bio tvoj stav glupa gospada
osećaju tako kad im se udvaraju

više ne bi ni prepoznao taj svet
čije savršenstvo me još i danas zanosi

otrcala se prevlaka – loša caklina – sa mog lica
i ti si iznad svega moja gospodarica postala

srce mi koji put nakrivo kucao
ne zna se ko je prognan

svaki sat je stao život
bi rado skinuo ludačku košulju

dal mogu podmititi
smrt koja na nas vreba?


Életrajz – Životopis

az otthon
a jószág
a fonnivaló
háromszögében élt eddig
az asszony
akár a kútgém
nehézkesen nyikorogva de
szorgalmasan

u trokutu
doma
stoka
pletenja je živela do sada
žena
kao đeram
nezgrapno zvrkteći ali
marljivo


Csínytevések – Nestašluci

felidézem ma minden csínytevésem
a sok sok bánatot mit a fejedre hoztam
a hazugságokat de még inkább az elhallgatásokat
a jófiúság feslő látszatát
a bennem loppal rejtező vadócot
a dicsekvőt a lustát a léhát
a javait két kézzel szóró
grandot
micsoda kotyvalék az ember
milyen kár hogy nem egy tömbből faragott
nem olyan kívül is mint belül
szerencsére nem örökéletű
egyszer csak rájössz
egek nincs kire haragudni!

*

prizivam svoje nestašluke
mnogo mnogo boli što sam ti naneo
obmane a još više
prećutkivanja
prividnost dobrog mladića
u sebi skrivenog divljaka
hvalisavca lenjčugu tranjavca
velikana koji šakom uludo baca
svoj imetak
kakav bućkuriš je čovek
kakva šteta da nije iz jedne gromade klesan
nije takav iznutra kao izvana
na svu sreću nije besmrtan
jedanput ti sine
nebesa nema nikog na koga bi se ljutio!


Fátyol – Skut

időtlen por szitál tán meg se hallom
csak huzat neszez át a fűtetlen szobán
a por meg gyűl s mindenre rátelepszik
egy város pora hull át a szitán
belepve könyvet képet polcok homályát
lámpák égőit szőnyeget a kályhát
undok bársonya úgy tapad ujjamra tenyeremre
hajamra mintha valakinek ebben kedve telne
mit tehetek néha letörlöm mindhiába
minden mozdulat fölösleges e porvilágban
s tudom vár ránk valahol a hótiszta metsző kristály levegő
olykor még odavágyok ám fogytán a felhajtó erő
"de látod amottan a téli világot?"
szemem előtt porból szőtt sűrű fátyol

*

bezvremešna prašina sipi valjda ni ne čujem
samo promaja šuška u ledenoj sobi
a prašina se gomila sve prekriva
prašina grada pada preko sita
obasipa knjigu sliku tamu polica
lampe sijalice sag furunu
njegov ogavan samt tako mi se lepi na prste kosu
dlan kao da neko u tome uživa
šta mogu katkad obrišem zabadava
u tom svetu prašine skaki pokret je badava
i znam negde nas kristalno čist oštar zrak čeka
koji put još čeznem za tim al ponestaje snaga
„nazireš li tamo već zima vlada?“*
pred očima mi je skut od guste prašine tkana

*Stih iz pesme „Krajem septembra“ Šandora Petefija (prevod F. I.)


Gépversek


(Madárhangon a macska torkából)

nem sólyom és nem kánya szól
nyomorú csíz talán
vagy alvó pinty
mindenesetre
siralmas panasz világraszóló
leleplezés
csipcsiripp ptyiu ptyiu fííííí
ahogy a macska torkán kifér

(Elfut a láng)

szinte meghaltam e zavaros időkben
mint egy tarkónlőtt túsz
már vallattam is magamat
te gané
miért hallgatsz talán a frász
állt beléd bűnös lélek áruló senki
mert a valaki az mindig más akit a felszín
ringat gyöngéden mintha isten tenyerében
tudom hogy rám mindig ujjal né te né
te gané
jobb ha magamra mutatok
én vagyok az
engem kell gyalázni köpni tűz alá venni
én vagyok a kivégzőosztag
az esküdtszék a felmentő szabadcsapat
az elfutó láng amely a hajnallal
a szívünkön a holnapba fúl

(K.O.)

volt egy lehangoló gondolatom.
felröppent, majd szétfeslett a levegőben.
néztem, mint egy naplementét. szorongva.
hogy majd újabb támad.
súlyosabb. de nem ily sértődött.
a lágy líra most legyen a másé.
kemény szavakat indítok útjukra.
megannyi járőrt.
kevesebb hajlongás. még kevesebb lélek.
balegyenes. jobbegyenes.
K.O.

(Túszul ejtettem magamat)

elkeseredésemben hogy ellopták az életemet
minden amiben nevelkedtem amit az orrom alá dörgöltek
odalett
csupa szakadozott sztaniol pattogzó festék
az nem lehet hogy máról holnapra minden elvész
hogy agyaggá válik az arany porrá a test
az elmúlás a veszteség a fokozatokhoz szokott
az utolsó pillanat bármilyen illó hetek hónapok előzik meg
és utána is kitart még mint egy távolodó bandérium trombitahangja
vagy lehet hogy csak káprázat a múltam
s mint aki sorsába rohan
én vagyok a védő a bíró s a hóhér maga

(Egy óra s minden eldől)

vagy már annyi se a feszült
várakozás lesben álló vadakká tett bennünket
mindent megtanultunk a múltból és mégis semmit
hiába írtak teli könyvtárakat a bölcs
mondásokat is hiába ötölték ki akik tehették
botladozó öszvérekként lépdelünk őseink megkövült
nyomdokába apáink háborús csömöre odalett bennünk
ismét harcra éhesen csattanó vezényszavakkal
ágál a gőg és forr a fej
fel fel vitézek a csatára most vagy soha
ez a harc lesz a végső
csak nehogy igaz legyen
csak nehogy így legyen igaz
amikor már egy óra sincs hátra a beláthatatlan
robbanóképes
ostobaságig.

(A gépversek keltezése: 1990-91)


Mašinske pesme

(Glasom ptice iz grla mačka)

ne čuje se soko niti kobac
možda bedan čiž
ili zaspala zeba
u svakom slučaju
žalna tužba svetskih razmera
raskrinkavanje
cijuk pćiu pćiu fiiiii
kako se iz grla mačka oslobađa

(Odlazi plamen)

kao da sam umro u tim mutnim vremenima
kao u potiljak upucan talac
već i sebe ispitivao
đubre jedno
što šutiš valjda te je obuzeo
fras grešno dušo izdajniče nikogoviču
jer neko je uvek neko drugi koga površina
nežno ljulja kao dlanovi boga
znam na mene uvek prstom upire no ti no
ti đubre jedno
bolje da na sebe pokazujem
ja sam taj
mene treba kaljati pljuvati na vatru staviti
ja sam odred za pogubljenje
porota slobodna vojska spasa
odlazeći plamen koji sa zorom
u našem srcu u sutra tone

(K.O.)

imao sam jednu utučenu misao.
poletila pa se u vazduhu raspršila.
gledao kao zalaska sunca. sa zebnjom.
da će se nova rađati.
teža. al ne tako uvređena.
mekana lira neka sad nekom drugom pripadne.
tvrde rečim otpravim.
bezbroj izviđača.
manje savijanja. još manje duša.
levi direkt. desni direkt.
K.O.

(Postao vlastiti talac)

u ogorčenju što su mi život ukrali
sve u čemu sam odrastao i pod nos tarili
nestade
sve same poderane šarene folije ispucale boje
nije moguće da od danas do sutra sve isčezne
da zlato u ilovaču a telo u prah se pretvara
nestanak gubitak postepeni su
poslednjeg trena iako je hlapljiv nedelje meseci predskazuju
i nakon toga se još drži kao udaljavajući glas trube svečanog orkestra
dal je moguće da mi je prošlost samo utvara
i kao neko ko u svoj usud juri
ja sam branilac sudija i krvnik istovremeno

(Jedan čas i sve će se znati)

ili ni to napeto
isčekinjavanje nas u zvere na zasedi pretvori
iz prošlosti sve smo naučili i ispade da ipak ništa
zalud su ispisane biblioteke zalud
izmišljaji mudre misli oni koji su mogli
poput zabatrgavajućih mulaca koračamo okamenjenim stopama
naših predaka izgubili ratoborni čemer naših očeva
obest ponovo na rat spremne komande
širi i glave su prevrele
u boj navalite junaci sad ili nikad
ta borba biće zadnja
samo nek ne bude tako
samo ne tako nek ne bude tako
kad već ni sat ne preostaje do nepregledne
eksplozivne
pomame.


(Datiranje mašinskih pesama: 1990.-91.)


Alku –  Pogodba

csupa pára
kövér könnyek
gördülnek le
rajtad végig
lábam elé
a sírás mit sem ér
ragyogj hát rám
engedd át a fényt
tág folyosó a huzatot
kössünk alkut ne bántsuk
csak nézzük egymást
mintha először
kábán hitetlenül
hogy egyik is túléli a másikat
úgy ráncosodunk már
szutykosodunk mint
égen a felhő
lelkünkbe égetve a némaság arca

a szürke látszat


svugde vlaga
debele kapi suza
se koturaju
niz tvoga tela
do mojih nogu
plač ništa ne rešava
pa ozari me
prostran hodniče propusti
zrake svetlosti promaju
da se pogodimo jedan drugog
nemojmo dirati samo gledajmo
kao prvi put
zaneseno sa nevericom
da će jedan preživeti drugoga
već se tako boramo
i prljamo kao
oblaci na nebu
naše duše licem šutnje sivim

prividom žigosane


Sok szép jelige – Mnoštvo lepih lozinki

jelszók és jeligék ideje ez
azt mondom pimpam és mi sem történik.
jó, akkor hát legyen páncél. vagy bogár.
netán repkény. az eredmény ugyanaz.
"ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel".
nem tudom, amit tudnom kellene.
amit tudok, azzal mit sem érek.
pedig mennyi szép jeligét tudnék nektek kitalálni feltálalni
azért az egyért
az egyetlenegyért
cserébe
mely lakatod nyitja tegnapom holnapom

mondanám maszlag vagy hogy szilánk
a találgatást egyelőre
folytatom


to je vreme lozinki i šifara
kažem pimpam i ništa se ne događa.
dobro, pa neka bude pancir. ili kukac.
možda bršljan. isti je rezultat.
„ko ovde ulazi nek svaku nadu ostavi“.
ne znam šta bi trebao znati.
s tim šta znam ništa ne postižem.
a koliko bi lepih lozinki mogao za vas izmisliti otkriti
u zamenu
za onu jedinu
za onu jednu jedinu
kojom ti lokot moje juče i sutra otvara

rekao bi koještarija si krhotina
nagađanje za sada

nastavljam


Egy élet egy halál -  Jedan život jedna smrt


jól elfutott velünk az élet s mellette mi magunk
a nyelv mit ránk hagytak s magunkba szívtunk ma csúnyán ránkdadog
megroggyant térde gerince félek még összeomlik
kinek a szó kinek a szóköz ami egy volt ma szétszakadt
mondjuk csak mondjuk hát a magunkét lelkesen
belülről hallgatózva mi írunk mi olvasunk mi vetjük a keresztet
bámuljuk a szakadék mélyét melynek szélétől már
csak egy lépés már csak egy fél egy negyed
egy élet egy halál választ el

a választ elfeledtem a szavak szétbogárzanak hová szöktök
hálátlanok szolgáim vagytok mindhalálig
s míg végül rendre somfordálva mégis visszajönnek s összegyűlnek
kegyes szemlét tartva felettük belémdöbben
jó-jó de mi volt a kérdés


projurio je život s nama i mi sami pored njega
jezik što su nam ostavili i u sebi udisali danas ružno nam muca
skrhan mu je koleno kičma bojim se srušiće se
kome reč kome razmak reči što je jedno bilo danas se pocepao
pričamo samo pričamo oduševljeno teramo svoje
iznutra osluškujući mi pišemo mi čitamo mi se krstimo
dubinu ponora promatramo od čijeg ruba već
samo jedan korak već samo pola samo četvrt
samo život samo smrt nas deli

zaboravio odgovor rasprše se reči kuda bežite
nezahvalne sluge ste mi do smrti
ali na kraju šmugnuvši se ipak vraćaju i skupe se
i održavajući nad njim velikodušnu smotru zaprepašćeno se pitam
dobro-dobro ali šta je bilo pitanje


Örömök – Radosti

vidám leveled lobogtatja a postás

becsiccsentett az egész napi járkálás közben
nem tudja mit rejt a hetedhétországot bejárt
hosszúkás kecses boríték
de hiányos fogsorát mutatva vigyorog
tudja amit tud
kacsint

vele ujjong a szívem
micsoda örömök
amikor sírni kellene
olvasom olvasom
és mindent elhiszek az utolsó szóig
pedig a szavak
hát a szavak
éppen ők
a vidámságot színlelők
konganak

mit váratlanul felrúgunk
üres mosdótál

az ágy alatt


poštar tvojim vedrim pismom maše

nacvrkao se tokom celodnevnog hodanja
ne zna šta skriva preko sedam država pređena
duguljasta ljupka koverta
ali krevelji pokazivši nepotpuno zubalo
zna šta zna
namiguje

s njim se i moje srce klikće
kakve radosti
kad bi plakati trebalo
čitam čitam
i do poslednje reči sve poverujem
mada reči
pa reči
baš one
predskazivači radosti
prazno odzvanjaju

što iznenada ispod kreveta
prazan lavor

prevrnemo


Egy hang a küszöbről - Glas sa praga

ki a következő
harsogja egy hang a küszöbről
mintha azt mondaná
fürgébben fürgébben
bezzeg máskor a sebésznél az ügyvédnél
a tejsorban az életben
úgy tolongtok
mindenki előre könyökölne
most miért szeppentetek meg
hékáim itt is
csak szépen rendre még egyszer
kérdem
ki a következő


ko je sledeći
čuje se oštar glas sa praga
kao da kaže
brže brže
bogde drugom zgodom kod hirurga advokata
u redu za mleko u životu
gužvate se
svako bi napred hteo
što ste sad poplašeni
jarani moji i tu
samo lepo po redosledu još jednom
pitam

ko je sledeći


Szép volt a világ – Lep je bio svet

mikor még szép volt a világ és riszálva
járt előttem csodáltam gyermeki szemmel
ezt a bakasárit
nyakba borulós cafrangos szoknyája alatt
szunnyadó ígérgetések
mit se tudtam combja közt a gyulladásról a fekélyről
táncolva lépdelt a drótkerítésnél
ajka kinyílt olcsó cigaretta füstje
tódult magasba
hallottam a legények férfiak füttyét
láttam a sok integetést
mit sem értettem
mentem
baktattam

ma is baktatok himbáló fara mögött
talán dús legelőre tartunk
tán együvé tartozunk
mióta hogy gyöngén visszeres lábait nézem
egytől rettegek
felszed valakit az első sarkon


dok je još svet lep bio i kukovima tresla
ispred mene dečačkim očima se divio
toj šiparici
usnula obećanja su ispod njene kitaste suknje
kojom glavu može pokriti
o upali čiru među butinama ništa nisam znao
pored žičane ograde skakutala
otvorile su se njene usne dim jeftine cigare
krenuo u vis
čuo zvižduk momaka muškaraca
video mahanja
ništa nisam shvatio
išao
koračao

i danas iza njenih izazovnih kukova koračam
možda prema bujnoj livadi krećemo
možda jedan drugom pripadamo
otkad njene noge s jedva primetnim venama gledam
od nečeg strahujem

nekog će na prvom uglu pokupiti

Porszemek játszadozása - Igra zrnca prašine

Millió
s isten tudja hány
apró világ kering
         pamacsnyi por libeg,
         mokány szekér habarta,
         dülöngél a kerék,
         s a gazda rajta

és mindenik világ
izzadt
kezemre ül,
a nap lesüt reánk
         míg botorkál a ló,
         a tengely is nyikordul,
         elvánszorog az út,
         s a táj kifordul

mosolygó fényesség,
tenyerem terhe
táncolva érik,
s az élet oly falánk!...
         terül a széna, illatozik már
         mokány szekér felett az este,
         jó sátor ez, és elterül
         alatta ember, állat teste

millió s
isten tudja hány
világ néz csillagot magának
         majszol a ló, gazdája égre bámul,
         az ott lehullt, a másik biztosabb,
         a porszemek elültek, álmuk csupa játék,
         s csak én hiszem, hogy boldogak

az ott lehullt,

és jobbat nem találnak.

Milijuni
i bog zna koliko
sitninih svetova kruže
         kičice pršine lebde,
         nezgrapna kočija ih digla,
         krivi se točak,
         a na njoj gazda

i svaki svet
na moj
oznojen dlan seda,
svetlo sunca nas prati
         dok konj tetura
         i osovina zaškripi,
         batrga se cesta,
         izvrne se predeo

nasmejana svetlost,
teret mog dlana
u plesu sazreva,
život je tako pohotan!...
         prostire se seno, nad nezgrapnom
         kočijom već veče miriše,
         dobar je to čadar, ispod njega
         ispruži se telo čoveka, marve

milijuni
i bog zan koliko
svetova bira sebi zvezdu
         hrani se konj, gazda nebo promatra,
         taj je pao, onaj drugi je sigurniji,
         slegle su kičice prašine, igra im je san
         i da su sretne samo ja verujem

taj je pao

boljeg ne nalaze.


Egyetlen zuhanás – Jedan jedini pad


1
csak állni fenn a vártetőn
egy lépésre a semmitől
a rettenet kiül a hóra
várni az el nem hangzó szóra
mely megtaszít vagy visszatart
omlik a kő omlik a part

2
Ha most minden ezután eltévelyedő
ember helyett vezekelni lehetne!
Ha a világnak elég volna egyetlen biztos
zuhanás egyetlen gyász egyetlen
könnycsepp a szemedben
egyetlen végzetes csók a földnek köveknek
arccal lefelé ölelésre

ficamodott karral!


1
samo stajati na vrhu dvorca
na korak do ništa
na snegu strepnja
čekati nikad izgovorenu reč
koja te gura ili zadržava
ruši se kamen ruši se obala

2
Bar kad bi se nadalje umesto svake
zalutale duše moglo ispaštati!
Bar kad bi svetu dovoljno bio jedan
jedini siguran pad jedna žalost
u tvom oku jedna kap suze
zemlji stenama jedan fatalan poljubac
licem prema dole na zagrljaj
iskrivljenim rukama!


Nevetségesen kicsi hely - Smešno malo mesto

vonaton vagy tiszta szobában
kórházi liftben műtőasztalon ágyon
két lépéssel a tornác előtt
üzemi rendelőben
s ha úgy történik repülőben
útban két nagyváros között
mi megszületünk
s a ringó fekhely
ringató földdé tágul
leng a világ e roppant bölcső
zümmögő zajjal bőg velünk
sustorog alattunk a szalma
leng a világ

valaki löki hátul


u vozu ili čistoj sobi
u liftu bolnice na operacionom stolu u krevetu
dva koraka ispred trema
u ordinaciji tvornice
i ako se tako desi u avionu
na putu između dva grada
se rodimo
a lelujav ležaj
se u zemlju koja ljulja širi
ljulja se svet ta ogromna kolevka
zajedno s nama urla
ispod nas slama šušti
ljulja se svet

neko nas gura


a föld az ég az út a víz - zemlja nebo cesta voda

a föld
a földön
a földön hanyatt
a földön hanyatt a fűben
fűzfák alatt

az ég
az égen
az égen úszva
az égen úszva könnyedén
halálra zúzva

az út
az úton
az úton tovább
az úton tovább araszol
a vézna láb

a víz
a vízen
a vízen által
a vízen által gyűrűző
csobbanással


zemlja
na zemlji
na zemlji naleđice
na zemlji naleđice u travi
ispod vrbe

nebo
na nebu
na nebu oslobođeno
na nebu oslobođeno ploviti
na smrt zdrobljeno

cesta
na cesti
na cesti bez prestanka
na cesti bez prestanka korača
noga tanana

voda
vodu
vodu ustalasati
vodu ustalasati prskajući
preplivati


Síró-kacsintó Mária – Plačna-šerna Marija

Könnyező Máriáról beszéltek, kisdeddel az ölében:
sírdogál a Szent Szűz, miközben gyermekét eteti.

Jeladás ez a világnak arról, hogy mindenkit utolér
előbb-utóbb a sors, mentse magát, aki teheti.

Tódultunk a templomba fényes nappal csoda-látni
könyökök alatt, vállak felett, ágaskodva meredni a képre,

nem sokat láttunk, inkább csak a sokaság ringott
jobbra-balra, előre-hátra, merőn figyelt az életrekelt mesére.

Figyeltem Mária arcát, szemét, de a bánat helyett
huncut fény szikráját lobbantotta felém:

míg a tömeg rajongva áldotta csodás zokogását,
cinkosan rámkacsintott a bájos tünemény.

Egy korzón forgolódtam gondolatban,
hol egyre-másra nyüzsögnek a nők,

ámde hiába – valahány arcban
én csak egyet láttam kacsintani: Őt.

Bárhogyan is telt-múlt az életem azóta,
hittem a nekem szóló titokzatos jeladásban,

a legendák mindig könnyező Máriáról szóltak,
én pedig csak egy virgonc kismamát láttam,

amint életet kínál éhező fiának,
kibontva keblén az áttetsző, lágy selymet,

kacsintása olykor izgat, máskor türelemre szólít:
sírva-nevetve gyakorold a kegyelmet!


Csíkszereda, 2015. szeptember 27.


A Koholt mesék című, készülő versciklusból.


Sa detencetom u naručju o suznoj Mariji pričali:
plače Sveta Devica dok deteta hrani.

Znak je to svetu da svakoga pre ili kasnije
sustiže sudba, ko može neka sa spasi.

Hrlili u crkvu usred bela dana čudo videti,
ispod lakata, iznad ramena, na prstima stojeći buljili sliku,

nismo puno videli, ustvari levo-desno, napred-nazad,
samo se masa pomerala, pomno promatrajući oživljenu priču.

Promatrao lice, oči Marije, ali mesto tuge
prema meni vragolastu iskru svetla bacila:

dok je narod njen čudotvoran jecaj zanešeno blagoslovio,
krasna pojava na mene saučesnički namignula.

U mislima, gde su lepojke vrvele,
na nekom šetalištu se kretao,

ali zalud – u svakom licu
samo jedan mig video: Njeno.

Od onda bilo kako mi je život prolazio,
verovao u meni upućenom tajanstvenom signalu,

legende uvek o uplakanoj Mariji pričale,
a samo jedna živahna majka mi je u sećanju

kako na grudima prozirnu, mekanu
svilu otkrivši, svom gladnom detetu život nudi,

njen mig me katkad nervira, katkad na strpljenje poziva:
milost deliš smešeći-plačući!

Mijercureja Čuk, 27. septembra 2015.


Iz ciklusa u pripremi: Izmišljene priče.


Kőidő - Kameno vreme

1

most hogy a 75-höz értem
végre megértem
miért kell hátranézni
még akkor is
ha sóbálvánnyá válunk

és én bizony hátranéztem

kődarab állt
mögöttem
inkább oszlop
szinte bálvány
s mintha hozzám tartozna
állt a lábán

és amíg  átöleltem
beleremegtem
meleg volt mint egy ember
teste
pedig már hűvös volt akkor
a hegyek közötti
éppen leszálló este

végigtapogattam
és simogattam
repedés rajta sehol
csak kusza redők
apróbb-nagyobb árkok
itt-ott egy moha-bibircsók

hozzáért ajkam is
még mindig érzem
dacos csókját mely idegen
volt de ismerős is
ahogy a kezem rátapadt
a kő felszíne remegett
minden mozdulatomra

némán
csodáltam:
micsoda kődarab!

(ebből egy valamire való szobrász egy életen át farag!)

1

sad kad sam do 75. stigao
konačno shvatio
zašto treba pogledati unazad
čak i onda
ako se u kip od so pretvaramo

a ja sam bogme pogledao unazad

iza mene komad
kamena stajao
radije stub
skoro kip
i na nozi stajao
kao da meni pripada

i dok sam ga zagrlio
zadrhtao
topao je bio kao telo
čoveka
a tad je već sveže bilo
veče u brdima 
što se upravo spušta

opipavao ga
i gladio
na njemu nigde pukotina
tek zamršene bore
manja-veća udubljenja
tu i tamo po koja izbočina mahovine

i usnama dotaknuo
još uvek osećam
njegov prkosan poljubac stran je
bio ali i poznat
kako mi se ruka na njega priljubila
na svaki moj pokret
površina kamena zadrhtala

nemo
mu se divio:
kakv komad od kamena!

(neki bolji vajar bi to čitav život vajao!)


Éppen egy kis melegre vágytam... - Baš sam zaželeo toplinu...

…s a napfény, im, csodaként megjelent –
vajon másnak is ennyire hiányzott
az elsinkófált téli kegyelem?
Mosolya mögül rám se nézett –
az idő siklik igy tova –
mi nézünk utána rendületlen,
mintha nem látnánk többé soha

...a sunce, evo, kao čudo se pojavio –
proćerdana zimska milost
dal i drugima toliko falio?
Iza osmeha nije me ni pogledao –
tako vreme iščezava –
za njim nepokolebljivo mi gledamo,
kao da ga ne vidimo više nikada

Ez sem – Ni to nije

az ünnepnek vége
 csupa rosszarcú ittas
hőzöngő tántorog haza
feledve a díszlépés
feladva a haza
belefáradtunk abba hogy mindegyre
észben tartsuk amit tőlünk
elvettek számolatlanul
lehetsz bármilyen ciné mintyé
ha nem te vagy az úr
Erdélyt szeretni könnyű
hiszen úgy hagyja magát
szeretni mint egy ágyas aki lelkesen mindenkinek
odadobja bevérzett fertőzött
sebes farát


kraj proslave
mnoštvo ružnih pijanih
prilika tetura doma
zaboravljeni su strojevi koraci
napuštena je domovina
umoreni smo već od toga
da stalno prebrojavamo to
što su od nas nebrojeno oduzeli
možeš biti bilo tko
ako gospodar nisi
lako je voleti Transilvaniju
jer tako sebe daje
kao neka priležnica koja svoju okrvavljenu
zaraženu stražnjivu
svakome pruža


hát kinek beszélek – pa kome pričam

mikor bevitték kopaszra
nyírták szálas szőke
haját learatta egy zümmögő törpe
kombájn és aztán puff
a hátára a vállára ahol
érték micsoda dolog hogy
nem vallja be ami bevallható
bizonyság rá egy vaskos iratcsomó miért
néz nefelejcskék szemével oly
merőn tán nem
kapott eleget vagy mi a
túró miért nem pislogsz ebadta még
most se rezzensz pedig
csak a hús helyenként
már csak a csont árulkodik arról hogy
megcsúfolva is vérbefagyva péppé
puhítva se hallgatsz a jó
szóra hát kinek beszélek a kutya

úristenit

kad su ga uhapsili na ćelavo
ošišali vlaknastu blondu
kosu jedan patuljast
kombajn požnjeo a posle bum
leđa ramena gde su
stigli zar je moguće da
ne priznaje što je za priznanje
pa debela dokumentacija svedoči 
svetloplavim očima zašto gleda
tako ukočeno zar
nije dobio dovoljno
šta je bedniče što ne trepćeš još
ni sad se ne pomeraš iako
samo tu i tamo meso
već samo kost dokazuje da
ni izrugano krvlju preplavljeno 
omekšano ne čuješ lepe
reči pa kome pričam
boga ti

imperatívuszok - imperativi

ne bántsd a fát
szeresd felebarátodat mint tenmagadat
vigyázz kész rajt
mélyvíz csak úszóknak
mozgás mozgás
hölgyválasz
itt az idő most vagy soha
robbanásveszély
tartsa tiszteletben a csendidőt
a vezetővel tilos szóba elegyedni
kötelező öltözék rendjelekkel
mindent a szemnek semmit a kéznek
váltson idejében jegyet
ittas vendéget nem szolgálunk ki
kelj föl és járj
a terv mindenekelőtt
szemüveget a bírónak
emberek legyetek éberek
kopjon le fiatalember
számolja meg a visszajáró pénzt
fegyvert lábhoz
ne nyúlj hozzá frissen mázolva
az igazat mondd ne csak a valódit
étkezés előtt mosson kezet
add a kezed muntyán testvér
munkát kenyeret munkát kenyeret
fogyasszon halat
mondd mit érlel annak a sorsa
a fejét üsd hogy ne sántuljon
biztonsági öv használata kötelező
csak előre édes fiam
el a kezekkel
az állatok etetése tilos
döntsd a tőkét ne siránkozz
tessék lábat törölni
mindent bele
takarékoskodj villannyal tüzelővel
szavazz a napra
amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra
húzd rá cigány
pofa súlyba

1979-1980


ne diraj drvo
voli svog bližnjeg kao sebe
pažnja gotov start
buboka voda samo za plivače
pokret pokret
dame biraju
sad ili nikad
opasnost od eksplozije
poštuj vreme tišine
zabranjeno je pričati sa vozačem
obavezna nošnja sa odlikovanjima
sve za oko ništa za ruke
kartu na vreme kupite
pijanca ne poslužujemo
ustani i hodaj
pre svega plan
naočale sudiji
ljudi oprez
mladiću odbij
prebrojte kusur
oružje k nozi
ne diraj sveže je farbano
istinu reci ne samo stvarnost
pre obroka operi ruke
pruži ruku brate munćane
posla hleba posla hleba
konzumirajte ribu
reci šta dozreva sudba onog
glavu udri da ne bi hrom postao
upotreba sigurnosnih pojaseva obavezna je
samo napred sine moj
ne dirati
zabranjeno je hranjenje životinja
sruši vlast nemoj kukati
izvolte obrišite noge
punom parom
štedi struju ogrev
glasaj za sunce
što možeš uraditi danas nemoj odgoditi
sviraj cigo
usta prazni

1979-80



Fehér Illés fordításai (Forrás: Ezüst híd - Srebrni most)

2015. szeptember 8., kedd

Sütő András-konferencia – már könyvtáblák között is

Ennek a csavaros című – (M)ilyen gazdagok vagyunk(?) – vaskos könyvnek története van, méghozzá nem is olyan mindennapi. Ehhez persze az szükséges, hogy legyen egy olyan kaliberű írója a magyar (az erdélyi) irodalomnak, mint amilyen Sütő András. Akit lám, nem csupán dicsérni és isteníteni lehet, hanem bírálni is (pláné, ha van is miért...). És mivel az utóbbi két évtizedben mindkettőre akadt példa, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem vállalta, hogy kétnapos konferenciát rendez az írói életműről 2014 őszén, október 29-31-e között. A konferencia megvolt – igaz, nem jelent meg valamennyi meghívott, köztük néhány olyan, akire pedig számítottak volna –, a szervezők jó előre beharangozták, hogy az előadásokból szándékukban áll kötetet szerkeszteni, a könyv pedig nem egészen egy év alatt elkészült, be is mutatták nemrég a Marosvásárhelyi Sokadalom rendezvényei sorában.
Így történt, hogy most egy nagyon tanulságos és sokrétű, Sütőről és koráról szóló tanulmánykötettel vagyunk gazdagabbak, amit – érzésem szerint – úgy kellene föltennünk könyvespolcunkra, hogy bármikor előkereshető, levehető és megszívlelhető legyen.

*

Elhangzott, ami elhangzott azon a tavalyi emlékkonferencián, a szó elszáll, az írás megmarad elve alapján ajánlatos a könyvbeli közlésekre összpontosítani – már csak azért is, mert a szerzőknek a tavaly október óta eltelt időben alkalmuk/lehetőségük volt többszörösen is mérlegre tenni következtetéseik súlyát, megalapozottságát. A terjedelmileg nagyjából egy „súlycsoportú” tanulmányok négy fejezetben, különböző felbontásban és megközelítésben nyúlnak a témához. Vannak köztük, amelyek szinte kizárólag a sütői életművel, annak néhány jellegzetes darabjával, illetve Sütő írói helyével és jelentőségével foglalkoznak. Egy másik csoport szívesebben fókuszál az életmű egyik nagy erősségének számító sütői drámairodalomra és vitákat gerjesztő hatására. Külön csoportot alkotnak azok, amelyek a Sütő András írásainak befogadása, olvasottsága körüli kérdéskörbe ásták bele magukat, és nincsenek egyedül azok a szerzők sem, akik a jeles író élete és tevékenysége kapcsán tulajdonképpen a romániai/erdélyi szocializmus és a magyar értelmiségi viszonyát kívánták sajátos módszerekkel átvilágítani.
Felvetődik a kérdés: amennyiben Sütő Andrásról már korábban született jó néhány könyv – monográfia, bibliográfia, életmű-kiadás stb. –, mi a helye egy újabb tanulmánykötetnek ezek sorában? A kérdés annyiban jogos, mivel ez a kötet sem zárja le, oldja fel azokat a kérdéseket, ellentmondásos értékeléseket, amivel Sütő életét és munkásságát manapság övezik. Egyrészt, nem igen tud újat mondani, ami a sütői mű irodalmi erényeit még jobban kidomborítaná, hiszen aki némileg jártas az irodalmi (és nem csak!) sajtóban, az joggal érezheti úgy, hogy a Sütő András írásait már-már eddig is agyonelemezték. Másrészt mindaz, amit ma továbbra is felrónak az írónak – mindenek előtt a fiatalabb nemzedéktársak –, az az írói mű etikai üzenete és az író személyes élete közötti disszonanciák, már korábban is ismertek voltak. Az előadásokból inkább az sugárzik ki e téma kapcsán (bár szó szerint így senki se írná le), hogy sokak nagy problémája: életében az író nem végezte el a személyes és szigorú önvizsgálatot, ezáltal „becsapta”, „félrevezette” olvasóit, jogtalan dicséretekre tett szert.
Igyekszünk ezért bemutatónkban inkább azon írásokra összpontosítani, melyek tovább mutatnak az eddigi megállapításokon és mintegy önmagukban is előrelépésé avatják a kolozsvári Polis Könyvkiadó és a marosvásárhelyi UArtPress (a művészeti egyetem kiadója) közös kiadványát (szerkesztette Lázok János, Dávid Gyula előszavával).

*

Sütő-pályaív a Kriterion felől nézve (Dávid Gyula előadása) jól dokumentált, korrekt tükre annak a kapcsolatnak, mely az író és az Anyám könnyű álmot ígér-rel debütáló nemzetiségi kiadó között kialakult, a végén pedig furcsa módon megszakadt. Ennek fő oka természetesen a Sütő András írói jelenlétének az ideológiai hatóságok által elrendelt akadályoztatása, a nyolcvanas években megnyilvánuló, egyre ellenzékibb megnyilvánulásai miatt. Az előadásból kiderül: a kiadó Sütő-könyveinek emelkedő példányszám-alakulásán is lemérhető, hogy az Anyám... után megjelent művek nem csupán eladhatóak, hanem egyre népszerűbbek voltak Romániában. Ámde Sütő András érzelmi elidegenedését a Kriteriontól nem csak a hatósági tiltás befolyásolta: az időközben felnőtt fiatalabb erdélyi magyar írónemzedék képviselői kritikus szemmel nézték a Sütő-típusú ellenzékiséget és nem átallottak ennek nyilvánosan is hangot adni. „Bíró Bélának A tragikum tragédiája című, 1984-ben szintén a Kriterionnál megjelent könyvében (Bíró, 1984) fogalmazódik meg. Bíró – igaz – felvillantja azt az utat, amelyet Sütő nemzedéke az Anyám könnyű álmot ígérben testet öltött újféle magatartásig végigjárt, '… amikor az eszméhez való alapvetően érzelmi viszonyulást kezdi felváltani az értelem józan kritikája' (Bíró, 1984:105). Látja azt is, hogy az író ezekben a drámákban '… önmaga és közönsége nevében az ötvenes évek nagy dilemmáit gondolja újra' (Bíró, 1984:105), sőt azt is érzékeli, hogy e drámák előadásai 'a színház és közönsége egymásra találásának nagy pillanatai' (uo). Következtetése mégis kíméletlen: 'E drámák is bizonyíthatják – állapítja meg összefoglalásul –, hogy az az anakronisztikus dramaturgiai szemlélet, amely a hetvenes évek elején magában a valóságban találhatott többé-kevésbé kedvező drámai alapanyagot, ma már végképp alkalmatlan a valóság megragadására” (uo).
Dávid Gyula következtetése: az írót azért zavarhatta rendkívüli módon ez a bírálat, mert már-már maga is eljutott már oda, hogy korábbi írói teljesítményét fölülbírálhatónak vélje, de még nem állt készen rá. Személye elleni támadásnak vélte Bíró könyvének megjelentetését...

A fiatalok idegenkedésének tipikus hangvételét és okfejtését képviseli Vida Gábor dolgozata (Én lenni perzsa – nem!). Rövid, inkább publicisztikus és a kötet általános megközelítési módjától némileg elütő vallomása inkább csak leírja, ahelyett hogy érthetővé tenné, miként egyeztethető össze a Sütő életmű kemény bírálata azzal, hogy az egyetemi felvételin éppen a sütői teljesítmény elemzésével kapott bejutó osztályzatot. (Szememben nem is a dolgozat okfejtése, mint meglétének a ténye az, amit figyelemre méltónak találok: meg kell szoknuk, hogy a nemzedéki szemléletek között lehetnek látványos eltérések, sőt konfliktusok is.)

Sorin Crișan, a művészeti egyetem rektor-professzorának előadása (Sütő András és az etikai készenlét állandósága), gondolom, nem csak számomra reveláció. Először olvashattam nyíltan, minden udvarias csomagolástechnika mellőzésével leírva, hogy Sütő legjobbnak tartott prózai műveinek (Anyám könnyű álmot ígér, Engedjétek hozzám jönni a szavakat) elismerő visszhangja volt és van a román olvasók körében. Dolgozatában a rektor egyúttal belátással értelmezte Sütő András ideológiai „kisiklásait”, fiatalkori „szocreál” elkötelezettségét, s kifejti meglátását a sütői írásművészet mélységeiről. Egyik kulcsmondata így hangzik: „Sütő András írásaiban nem az idealizált erdélyi faluval találkozunk, amint egy frusztrált realizmus hangsúlyos elemeit sem találjuk meg bennük. A narratív drámai és lírai struktúrái ötvöződnek, hogy újraalkossanak egy olyan emberi valóságot, amely mindnyájunkban megbúvik, egy bonyolult, egyáltalán nem naiv, a hangulatváltozásokra, az eksztázisra és lebomlásokra, az életerőre és nihilre érzékeny valóságot". Végkövetkeztetésével se igen lehet vitába szállni: „Alapvetően e jelentős író életművének középpontjában folyamatosan az emberről és a létezésen átvezető útjairól szóló igazság szerepel.”

Mester Béla (Történelem és elbeszélés a hetvenes években és azután az erdélyi magyar irodalomban) három jeles erdélyi szerző: Sütő András, Szilágyi István és Székely János sajátos történelemábrázolását és -szemléletét jellemzi párhuzamosan, veti össze és helyezi el, hangsúlyozva, hogy mindegyikük ürügynek és háttérnek tekinti ugyan a múlt valóságát, s benne és általa a jelenkor etikai problémáit, bonyodalmait próbálja felfejteni. A tanulmányszerző összehasonlító módszere egyúttal az írók szemléleti sajátosságaira is jobban rávilágít.

Szász László érdekes jelenségről értekezik („Szerepvivő emberré lettem”): egyrészt adatolva bemutatja, hogy a Kálvin és Szervét konfliktusával (Csillag a máglyán) Sütő nem csupán a kommunista hatalom kérlelhetetlenségére, kritikátlan önteltségére utalt – ennek jele, hogy nem csupán a hatóságok, de az egyházi elöljáróság ellenérzését is kiváltotta. Másik figyelemre méltó megállapítása: a saját magában rejtező kettősségből Sütő két külön figurát teremtett: Kálvin és Szervét harca tulajdonképpen a szerző belső vívódásait képezi le.

Cristian Réka sok-sok adattal, hivatkozással támasztja alá azt a felismerést, hogy angol nyelvi környezetben Sütő ismertsége meglehetősen korlátozott és erősen hézagos, mindenek előtt a fordítások kevés száma miatt (Sütő András műveinek recepciója az angol nyelvű világban). Logikailag mindjárt kapcsolódik is hozzá
Aradi József dolgozata (Hagymahántás-kísérletek – Sütő András digitális halála és feltámadása), amely arra figyelmeztet, hogy nem elég csupán valakinek elhelyezni az életművét a világhálón, az csak akkor kell életre, ha eleven hivatkozásháló kapcsolódik hozzá, ha megosztását fontosnak tartják a digitális világban. Kuszálik Péter, egy visszhangos és komplex Sütő-bibliográfia szerzője a kritikai kiadás fontosságáról és nehézségeiről beszélt, Markó Béla viszont az emlékező pályatárs szemszögéből jellemezte az általa ismert Sütő Andrást: az írót, a szerkesztőt, a közéleti embert. (Egy félbemaradt kultusz története. Sütő András helye a romániai magyar kisebbségpolitikában) Szerinte Sütő ellentmondásossága helyzetének és korának ellentmondásosságából fakadt, de utolsó pillanatáig igyekezett megmaradni „normális radikálisnak”, aki nem hőzöng felelőtlenül, de amiről tudja, hogy meg kell tennie, annak aktív előmozdítójává válik.

Demény Péter a maga sajátosan szókimondó, rögtönzésre emlékeztető gondolatfüzérét (Sütő András nemzedéke. Egy csalódás vizsgálata) ugyanarra az alapállásra építi, amit Vida is érintett, csakhogy Demény bizonyít is és nem csak Sütőről, hanem a háború utáni erdélyi irodalom egész értékrendjéről, jövőnek szóló üzenetéről, maradandóságáról és korlátairól véleményt mond. Az elődökkel szembeni többször is megfogalmazott kiábrándultsága végső soron annak szól, hogy „apái” megrekedtek egy túlélési élet- és értékszemléletnél, amely szinte lehetetlenné tette a kísérletezést és az alkotáshoz szükséges saját utak, eszközök merész felvállalását.

*

Kérdés, hogy a tanulmánykötet mennyire fogja elősegíteni azoknak a kutatói gondoknak és tennivalóknak a kiteljesítését, amit immár a könyvtáblák szavaknál maradandóbban magukba zárnak; mindez némileg a szerzők zenéje (is), no meg a jövőé. Lázok János utószó helyett elmondott gondolatai és következtetései között olvashatjuk: „Abban az új politikai-társadalomtörténeti helyzetben, amikor a kisebbségi közösség érdekérvényesítése, illetve az irodalom szerepe alapvetően megváltozott, a fiak generációja után lassan már az unokák nemzedéke veszi át az apák és nagyapák örökségét. Sütő András munkássága kapcsán az ő számukra új jelentések keresésének lehetőségét kell megnyitni, amelyek szakmai érdeklődésüket élővé tudják tenni, ezáltal pedig új és kritikus szellemiséggel töltik fel az életmű értelmezését. Konferenciánk bevallott szándékkal erre tett kísérletet.”

A kérdés utáni igazi kérdés most már csak az: az unokák vajon ugyanígy fontosnak tartják-e majd az elkezdett, de be nem végzett, bár jól körvonalazott feladatokat elvégezni?


Cseke Gábor

Fenti bemutatást a Hargita Népe melléklete számára írtam.

2015. július 28., kedd

Verseim románul (2)

Kocsis Francisko (születésnapomra való tekintettel) meglepett egy csokor, frissen románra fordított versemmel. Mivel eddigi, románra fordított munkáimat egyszer már összegyűjtöttem, egy külön oldalra az urszu 2 blogon, most egy 2-es számmal jelezném, hogy folytatásról van szó. És örömteli gazdagodásról. Köszönöm Franciskónak ezúttal is baráti gesztusát - ilyen "valutával" szoktuk alkalomadtán fizetgetni egymást...

*

Pár nappal később a verseket átvette Párizsban élő barátom, Dan Culcer is Asymetria című portálja, az alábbi bevezető sorokkal:

CSEKE Gábor este înainte de toate poet. Un poet care a împlinit anul acesta 74 de ani. 
Este prietenul meu și sper că sunt prietenul său. 
De aceea mesajul meu nu poate fi decât scurt și cuprinzător. Să-l cuprindă în îmbrățișarea frățească pe care ar trebui să o putem realiza nu doar la nivelul indivizilor. 
Ne-am întâlnit cu decenii în urmă și am putut verifica că nu suntem mânați de vreo ură unul față de altul ci că, dimpotriva, suntem mânați de dorința, de convingerea că doar prietenia și colaborarea fără gânduri ascunse pot să constituie o relația durabilă pozitivă între indivizi ca și între comunitățile cărora le aparținem. 
Dacă nu astfel se prezintă situația, dacă în mod ciclic apar agresiuni și răspunsuri violente la acestea, este pentru că în istorie s-a constituit o relație inegalitară care nu știe cum să devină egalitară. 
Când tezele și pretextele ideologice ascunse sau vizibile care conduc de câteva secole relația dintre români și maghiari vor fi puse la arhivă, când se vor putea discuta liber și sincer divergențele legitime, relația de suspiciune între părți mari ale celor două comunități se va transforma în colaborare și poate chiar în prietenie. Până atunci noi, cei puțini, suntem avangarda. O avangardă îmbătrânită, dar neînvinsă, care cunoaște drumul spre a comunica observațiile și concluziile noastre de cercetători «statelor majore» care ne-au trimis să cercetăm terenul, no mans landului între cele două rânduri de sârmă ghimpată care despart tranșeele fricii și suspiciunii. Cum scria Camil Petrescu într-un poem din Ciclul morții, evocând situația din războiul mondial dintâi, la care participase : Die Sonne, Kamerad. Soarele este același pentru noi toți. Dacă se va stinge vom rămâne toți în întuneric și vom muri de frig.


Dan Culcer

*

CSEKE Gábor

înainte de plecare
(indulás előtt)

priveşte în gară iată
trenul trage la peron

scara îndată-i liberă
să-ţi urci bagajele-n vagon

fusta largă se pliază
pe pulpele încordate

drumul fără greş l-au socotit
meşterii căii ferate

ne privim ceasurile
cinci minute şi vagonu-i dus

n-are rost să vorbim
tăcem n-avem nimic de spus

1973

strânsură
(hordalék)

câte o scândură câteva căuşe
de portocale putrede ochelari de scafandru
trei nasturi de jeans un slip
pipe sfărâmate cleşti
rupte de rac un piaptăn
fără dinţi o găleată de joacă
perii de rădăcini roase până la lemn
şi încă atâtea altele însă
mai presus de toate
răsuflarea sărată
a mării şi câteva frânturi
de poezie izbindu-se necontenit
de stânca neagră ieşită din apă

1979


până merge ascensorul
(míg jár a felvonó)

ninge de ieri necontenit
aud uneori ascensorul pornit

stau ghemuit în buncărul de beton palatul meu
farul meu în locaşul de pândă
pe vârful himalaian al casei scării
sunt umplutura sandviciului
dintre acoperişul subţire de beton şi fundaţie
cerul liber deasupra-mi
prăpastia dedesubt
dar acesta mi-e refugiul şi-acum

ninge de ieri fără contenire
liftul coboară şi urcă-n neştire

vizuina mea de bloc scutul de ţestoasă
pivniţa podul căminul
grajdul atelierul cuibuşorul de bucurii
cameră de convalescenţă spălător
cuib de gândaci fortăreaţă de furnici
depozit de carte labirint
capcană pentru elefanţi
tu dispari de-aici
catafalc

plec de-aici şi-aici revin
în singurul meu
imobil

nu-i nici un bai până merge ascensorul
şi-s cât de cât accesibile scara coridorul

de unde atâta zăpadă cât e norul?

2002


megafon
(megafon)

în sala de aşteptare megafonul
mă strigă pe nume
mă cutremur
în această gară îndepărtată
de sufletul meu cine aici
m-ar putea cunoaşte pe nume?

poate am visat? ori n-am auzit bine
aşa cum înghiţim cu noduri
când ne înecăm?
cui i-aş putea fi dator aici
cine se joacă aici cu noi?

aştept obişnuita repetare
căci nu-i aşa se anunţă de multe ori
dacă pleacă ori soseşte vreun tren
megafonul îşi face cu sârg treaba
pârâie şi latră

nu ştiu ce aş fi putut pierde
şi nici cine mă are în evidenţă
în acest ţinut
stau în sine prăbuşit
aşteptând răspunsul

ce să fac răspunsul întârzie
de parcă nici nume n-aş avea
aplecat peste mine
pe stâlpul înalt
megafonul vorbeşte despre altceva

poate voi plecat estimp
căci n-am aici nici o treabă
megafonul acela în inimă
amplifică sonorizarea

2002


antarctica: dus-întors
(antarktisz: oda-vissza)

1. (Spre Antarctica)

hai să fugim împreună în antarctica
nu te frământa prea mult e nebun cine
se sperie de drumul lung de frigul polar
o să ne meargă bine acolo şi se rezolvă dintr-o dată totul
încetează păcatul obsedant făţărnicia
râsul eliberator va răsuna precum cristalele de gheaţă
nu ni se vor vedea decât ochii
din ei vom descifra ce s-a întâmplat cu noi
eu îi întreb pe ai tăi tu îi pândeşti pe ai mei
în tine văd limpede dorinţa copilului tău
nenăscut care se ascunde acum în celulele tale
aşteptând încordat să vadă cum i se plămădeşte destinul
în gerul polar ne putem conserva
pentru o epocă mai bună în care ne vom topi frumuşel
şi vom trăi cu fervoare scurta primăvară antarctică
acum încă nu suntem decât două blocuri de gheaţă
atacate brutal de soare
hai cu mine în antarctica de parcă ne-am duce acasă
asta deja-i gheaţă cuvântul inimii siderate

2. (Sloiuri crăpate)
nu mai îndrăznesc nici s-adorm
aud cum crapă sloiurile de gheaţă
stăm amândoi ghemuiţi înspăimântaţi
pe pluta ce se fisurează
capul năuc ţi-l sprijini de umărul meu
oceanul se agită
ce se mai năpusteşte asupra noastră
odată şi-odată sloiul nostru va crăpa
te sprijin zi şi noapte
ca să nu alunecăm brusc
pe şuvoaie de ape ce se îndepărtează
nu mai îndrăznesc nici s-adorm
aşa poate nici nu mă voi trezi vreodată

3. (Legătura tainică)

ce-i foiala asta sub gheaţă
înveşmântaţi în albastru opalin
peştii ne urmează în bancuri
corp lângă corp corp peste corp
ne minunăm la vederea acestei migraţii
dispariţia în nemărginit
câţi vor mai veni şi unde
nu va şti nimeni niciodată
că peştele pe care-l trage-n frigăruie
e o tainică legătură ce ne uneşte
suntem un singur trup divizat în două
înotăm în mijlocul unui sloi
strălucitor prădat
unde am devenit unul
tu şi eu

4. (Calendar încurcat)

socotesc în zadar
de câtă vreme trăim la pol
calendarul s-a răvăşit
tot aşa cum şi busola începe un dans bizar
în mâna noastră
şi nu se găseşte nici un pizmaş
care să se repeadă în goană după noi
numai din dorinţa de a ne face rău
şi să-şi asume această existenţă
în care bucuria solitudinii
alternează cu forţa vitală a iubirii
tocmai în asta constă minunea antarctică
nu-i darul însufleţit al ţării de gheaţă
noi am adus-o aici

5. (Peisajul inexistent)
ancora trasă
pe malul ce se-ndepărtează nici ochiul mijit
nu poate descoperi speranţa zgribulită rămasă singură
umblând rănită încolo şi-ncoace
despre soarta vaporului pus în mişcare
decid puterile de sus eu nu pot decât să contemplu
de la pupa golful ce se închide într-o cicatrice de gheaţă
ca o rană nesfârşită
leagăn dureros amintirea înfrigurată
a unui ţinut care n-a existat niciodată
a unei libertăţi rămase în depărtare
care e vie numai atunci şi acolo
unde omul e incapabil să trăiască

6. (Se demontează circul)

te sprijini în coate lângă mine
chipul ţi-e de nepătruns
tăbăcit
şi până-ţi inventariez pe-ascuns coşurile
rădăcina nasului umflat
marginile buzelor răsfrânte
mustăcioara mătreaţa
de la rădăcina părului
de parcă aş cerceta un continent străin
mi se face ruşine
deşi puteam să văd toate astea şi până acum
mâna ar porni delicat pe drumurile obişnuite
la jumătatea drumului gestul îngheaţă-n gând
cum totul se îndepărtează
rămâne în urmă ţărmul şi tu împreună cu el
pe ţărm speranţa aleargă încoace şi încolo
frângându-şi mâinile
rămâne libertatea focul nopţilor
frumuseţea noastră cuvintele
ca atunci când se demontează
circul pe îndelete
fără speranţă
în ordine răsturnată

1993-1994

(Din volumul Szerpentin vándora/Călător pe serpentine, Editura Polis, 2010)


Traducere de KOCSIS Francisko

2015. július 24., péntek

Kölcsönsorok: Gheorghe Schwartz

Öt rövid próza / Cinci scurte proze


1. Törvény szerint, Raul nem csókolhatja meg többé Miát.
(A kép csak illusztráció)

Raul (14 éves) fülig beleesett Miába (15 éves). A két kamasz rendszerint titokban találkozott a Mia szüleinek udvara végén álló fészerben. Amikor szeptember 16-án (egyes források szerint 1947-ben, mások szerint 2008-ban) a Nagyhatalmak tárgyalóasztalhoz ültek és elhatározták, hogy a monarchia megdöntése után a Vandana Királyságban az új állam, amely köztársaság lett, két részre, testvérállamra szakadjon, Észak Vandanára és Dél Vandanára, amit a (szomorú emlékű) Vandana Királyság népe hosszantartó éljenzéssel nyomatékosított, Mia szüleinek udvara Észak Vandana testvérköztársaságban, míg Raul szüleinek udvara Dél Vandana testvérköztársaságban maradt. Egy este, amikor a két kamasz hevesen csókolózott a Mia szülei udvarában található fészerben, amely Észak Vandana testvérköztársaságba jutott, határőrök törtek rájuk, s letartóztatták a Raul nevezetű kamaszt, mivel hogy Dél Vandana testvérköztársaság irányából tiltott határátlépésre vetemedett. 
Sem az öt évi börtönre ítélt Raul, sem Mia nem értették meg, hogy szeptember 16-áig  (egyes források szerint 1947-ben, mások szerint 2008-ban) zavartalanul csókolózhattak, az illető dátum után pedig már nem. És azóta is törik a fejüket a kérdésen, amire nem kapnak választ.


2. A felsőbolhai paca-válság


Úgy tartja a legenda, hogy a Moszkva és Sankt Petersburg között építendő út tervezése közben, amikor Oroszhon legfőbb vezetője meghúzta egyenes vonalát, ceruzájának csekélyke kerülőt kellett tennie a térképlapon, a nagy ember vonalzót tartó ujja körül. 
Ámde, amikor az Észak Vandana Köztársaság és Dél Vandana Köztársaság közötti határ megrajzolása a legkisebb Nagyhatalom szakértőire hárult, szeptember 24-én (egyes források szerint 1947-ben, mások szerint 2008-ban), vitathatatlanul bizonyított tény maradt, hogy a szakértő diplomata, aki a vonalat megrajzolta, tollával egy minden szempontból pompás tintapacát ejtett, ahogy a gyermekek - és nem csak! - a hasonló balfogásokat nevezik. A következmények beláthatatlanok lettek.
Az említett "paca", valós arányait tekintve mintegy 17,2 hektárt fedett le, e területet pedig mind az Észak Vandana testvérköztársaság, minr a Dél Vandana testvérköztársaság magának követelte. A két fél nemzetközi döntőbíráskodást kért, hangsúlyozván, hogy tulajdonképpen nem tesznek egyebet, mint tökéletesen tiszteletben tartják a Nagyhatalmak valamennyi döntését, ezért aztán elképzelhetetlennek tűnt, hogy azok ne hagynák jóvá a terület birtoklását.
Nyolc rendkívüli ülésszak után a Nagyhatalmak sehogy sem jutottak végleges döntésre, viszont a dolgok nem maradhattak annyiban, mivel Felsőbolha községet, amely pont a paca közepére esett, egyik irányból se lehetett ellátni, egy Felsőbolha állam létrehozásával pedig abban a zárványban (enklávé) egyik fél sem értett egyet; a testvérköztársaságok kivétel nélkül 17,2 hektárral érezték magukat megrövidítve, Felsőbolha 836 lakosa pedig sehogy sem tudott közös nevezőre jutni abban, hogy király avagy elnök vezesse őket.


3. Egyre több hír érkezik az Észak Vandana Köztársaság és Bulgária közötti összecsapásról


"Az utóbbi időben egyre több sajnálatos összecsapásról érkeznek jelentések az Észak Vandana Köztársaság és Bulgária közötti határsávról" - jelenti egybehangzóan a Dél Vandana Köztársaság sajtója. Mindhiába cáfolt az Észak Vandana Köztársaság Külügyminisztériuma, miszerint az effajta híresztelések teljességgel valótlanok, ugyanis nem létezik semmiféle konfliktus Észak Vandana Köztársaság és Bulgária között; a testvérköztársaságban erről terjesztett hírek egyre nyugtalanítóbbak - sőt mi több, a déliek számos rendkívüli kiküldött tudósító válságterületekről szóló riportját tették közzé.
"Az Észak Vandana Köztársaság  és Bulgária közötti háború már-már elkerülhetetlen" - harsogja címlapokon a Dél Vandana Köztársaság egész sajtója, a televíziós csatornákon sugárzott filmek és szórakoztató műsorok közben pedig tízpercenként Breaking News-típusú rovatok szakítják meg, amelyekben a határról, a fenyegető események helyszínéről szóló legfrissebb híreket közvetítik. Még a kupadöntő közvetítését is többször megszakították az efféle rendkívüli kiadással. Ugyanakkor egy fiatalember, jókora, bal arcán díszelgő sebhellyel, rendkívüli adásban részletezte, hol és hogyan járt pórul a Hegyi Blow nevezetű határátkelőnél. Ezt követően, Dél Vandana Köztársaságban megalakultak az Észak Vandana Köztársaság és Bulgária Közötti Határon Történt Ismételt és egyre Súlyosabb Konfliktusok Áldozatait Megsegítő Állampolgári Egyesületek, az úgynevezett ÉVKéBKHTIéeSKÁMÁE-k, röviden a SKÁMÁE-k. A remekbe szabott elektronos drótkerítésen túl, Észak Vandanában a déli határon túlról beszivárgó nyugtalanító hírek heves cáfolatának taktikájáról áttértek azok teljes tagadására. Ámde e kényes kérdés tisztázására még javában folynak a két testvérköztársaság közötti diplomáciai erőfeszítések, az egyetlen még nyitott határátlépőn pedig egyre gyakrabban lépnek át a legmagasabb szintű tárgyalóküldöttségek. (Újabban az EBESZ, az ENSZ, a NATO , továbbá Mali és Burkina Faso külügyminiszterei is.)
Az a legfurcsább a dologban, hogy Észak Vandana Köztársaság és Bulgária között nem létezik semmiféle határ. Ez olyan érv, ami érthetően, senkit sem nyugtathat meg.


4. Megépül az Észak Vandana Köztársaság és Bulgária közti kerítés. Már csak a határt keresik (I)


A civilizált világ egész sajtója által az Észak Vandana köztársaság és Bulgária közötti incidensekről jelzettek nyomán a Nagyhatalmak újfent kötelességüknek érezték, hogy intézkedjenek. A Samuel Stamforth Smith (SSS) féle cikkelyre alapozva, az ENSZ biztonsági tanácsában az amerikai küldött úgy vélekedett, hogy miként a két testvérország, Észak Vandana Köztársaság és Dél Vandana Köztársaság közé elektromos drótkerítést állítottak, amely a 378 kilométer teljes hosszán vonul végig, mindössze három átkelőhelyet hagyva szabadon egyik országból a másikba - egy-egy határátlépőt pontban minden 129 kilométer után 1) -, hasonlóan kellene csinos kerítést építeni, amelyet hasonlóképpen, villanyáramra nem érzékeny futórózsákkal díszíthetnének fel. Az orosz nagykövet ezzel nem értett egyet, s vétójogával fenyegetőzött, annál is inkább, mivel szerinte az SSS-féle cikkely mélységesen tendenciózusnak s "a hidegháború legártalmasabb fegyverének" tekinthető. Mali képviselője (ez az állam nem állandó tagja a Biztonsági Tanácsnak) megdöbbenését fejezte ki előbbi értelmezéssel kapcsolatban, eltérően Burkina Faso képviselőjétől, aki dícsérő szavakkal illette Oroszország állásfoglalását. "Miközben számos államban naprenden az éhhalál, mi olyan konfliktus miatt marakodunk, amellyel kapcsolatban még semmilyen emberáldozat híre nem érkezett" - háborgott Zambia küldöttsége.
"Ön tehát azt szeretné, hogy addig várjunk, amíg áldozatok is lesznek? Mennyi életet oltana ki a mi közömbösségünk?" - replikázott a német nagykövet.
Addig is, megegyeztek a nemzetközi licit kihirdetésére egy látványos elektromos drótkerítés felépítése végett Észak Vandana Köztársaság és Bulgária között. A nyertes (a nyertesek) bejelentésének időpontjául július 31-ét tűzték ki. Egy másik licit lejárati ideje legkésőbb augusztus 23-a, amikor is azt (azokat) nevezik meg, akik majd a legillatosabb, villanyáramra nem érzékeny futórózsát telepítik. Addig is, a Nagyhatalmaknak kötelességük konszenzussal meghatározniuk a virágok színét olyképpen, hogy semelyik fél se érezhesse megrövidítve magát. Teljességgel megbízható források szerint úgy hírlik, hogy mindkét páklyázat nagy érdeklődést vált ki, a nyertes nagyszabású beruházást remélhet mind Észak Vandanában, mind Bulgáriában.
Mindennek a teteje, hogy e rendkívüli nemzetközi pezsgés közepette továbbra is hallatszanak makacs hangok, amelyek egyre azt hajtogatják, hogy Észak Vandana Köztársaság és Bulgária között nem létezik közös határ.

1) Egyelőre csupán egyetlen vámellenőrző pont létezik.

5. Megépül az Észak Vandana Köztársaság és Bulgária közti kerítés. Már csak a határt keresik (II)

"Mi történik akkor, ha Észak Vandana és Bulgária között a terepen nem is létezik közös határ?" - tette föl a szónoki kérdést James Milton Bloomberg, az ÉVKéBKHTIéeSKÁMÁE, röviden SKÁMÁE főszakértője. "Hogyhogy? Az Egyesült Államok és a náci Németország között vajon a terepen létezett egyáltalán közös határ? Fölösleges emlékeztetnem a konfliktus tragikus áldozatainak számára." James Milton Bloomberg akadémikusnak, az  ÉVKéBKHTIéeSKÁMÁE, röviden a SKÁMÁE főszakértőjének pedig nem lehetett ellentmondani. Még csak az hiányzott volna!
Ezért aztán az Észak Vandana Köztársaság és Bulgária közötti csinos elektromos drótkerítés építésére hirdetett licit nyertese kihirdetésének időpontját tiszteletben és betartották (július 31), a nyertes - általános meghökkenés közepette - a BORDER IMPORT-EXPORT cég, egy amerikai-kínai vállalkozás lett. A másik licitre is pontban augusztus 23-án nevezték meg a nyertest, amely az elektromos áramra nem érzékeny, legillatosabb futórózsákat fogja ültetni; amely nem más, mint ROZA MAMA Oroszországból, Monte Carló székhellyel.
Mindezek dacára, a munkálatok egyelőre nem kezdődhettek el, mivel az Elemzési Igazgatóság vezetőjének máig nem sikerült a terepen azonosítania, hol is építsék meg az Észak Vandana Köztársaság és Bulgária közé vonandó szépséges elektromos drótkerítést. Az illetőt vád alá helyezték, helyébe pedig 3+1 összetételű Igazgató Tanácsot neveztek ki az Egyesült Államokból, Oroszországból, Kínából és Andorrából származó szakemberekből.

Frissítés (Update): megbízható források szerint a ROZA MAMA, meg se várva a 3+1-es Igazgató Tanács döntését, máris munkához látott. A cég PR-részlege válaszolt mindazoknak, akik kételkedtek a hír valóságtartalmában; rámutatott, hogy a magasszintű orosz technika képes arra, hogy befuttassa az áramra nem érzékeny, legillatosabb futórózsát akkor is, ha a befuttatni való - esetünkben a kerítés - még csak terv formájában létezik.


Fordította: Cseke Gábor

Forrás: Vatra, 2015 / 5 / 12-13. oldal / A Hotarele istorice - Történelmi határok című, készülő kötetből