 |
| A szerző tiszti egyenruhában az iskolai ünnepségen |
A székelykeresztúri Orbán Balázs unitárius gimnáziumba járt iskolába. Magyar királyi honvédőrnagy, a magyar katonai írók körének tagja. 1944-ben, az iskola 150 éves évfordulóján verseiből olvasott föl. A konzervatív nemzeti költészet híve, gyakorló nótaszerző, számos szövegét megzenésítették. Főbb kötetei: Öröktűz, Honvéd, Magyarország Védőasszonya, Lélekvirágok, Székely Szív. (Válogatásunk ez utóbbi alapján készült.)
ÚTINAPLÓ
Álltam Bécs büszke várában, s szemem
Erdély felé tekintett szüntelen.
Láttam Schönbrunn szép „nyomorék" fáit,
Mennyi kevély székely baka járt itt.
Szép volt Salzburg pompás hegyes tája,
Hargitának még sem lehet párja.
A tiroli havasok tetején
Fogaras felé tekintettem én.
München söre németnek megjárja,
Jobb a baconi borvíz nektárja.
Berlin gőgös Brandenburg kapuja
Kőkapunkat eszembe juttatja.
Krakkó, Tarnóv, Varsó, Pózén tája
Szép ... de lelkem Székelyföldet járja.
Illatos Köln diadalmas dómja . . .
Kedvesebb a kis falum temploma.
Csodálatos Brüsszel dús csipkéje,
De nem adnék „írásost" cserébe.
Páris acéltornyát megcsodáltam . . .
Fatornyos falunkba szállt a vágyam,
A francia „kék ég alja" álom ...
Gyönyörű, de mégis hazavágyom.
Velencében oly szépet álmodtam:
Megfürödtem a Szent Anna tóban . . .
MOST JÖTTEM ERDÉLYBŐL
Most jöttem Erdélyből,
Tavaszvirágzáskor :
Hervad ott a virág,
Nem virul, mint máskor.
Színtelen a bimbó,
Nem is nyílhat szépen?
Székely leány könnye
Öntözgeti régen.
Most jöttem Erdélyből,
Nyári napsütésben:
Nincs heve a napnak,
Nem süt úgy, mint régen.
Színtelen a napfény,
Oly sötét az árnyék . . .
Megszakadna szívem,
Ha tovább ott járnék.
Most jöttem Erdélyből,
Őszi hervadáskor:
Bánat bő szüretje
Dúsabb most, mint máskor.
Hidegebb a szél is
Gyászos tarlók felett.
Kora hervadáson
Csak zokogni lehet.
Most jöttem Erdélyből,
Téli, fagyos éjjel:
Havas hegyek leplét
Vad szél tépi széjjel.
Elolvadt a hó is,
Fekete ott minden . . .
Szegény székely népem,
Elhagyott az Isten?
SZÉKELY HUSZÁR KESERGŐJE
Vihar verte, szél szagatta a cifra dolmányom,
A szép piros huszárcsákóm, hej, én be sajnálom,
Messzejártam nótaszóval, virágos csákóval,
És a soha el nem hagyott szent magyar zászlóval.
A taréjos rézsarkantyum ott maradt Erdélyben,
Kopott báránybőr bekecsem a kárpáti szélen.
Keserű komiszkenyerem Bácska-Bánát földjén,
Rozsdás kardom osztráké lett még tizennyolc őszén!
TELI HÍJJÚ, TELI SZÚSZÉK
(Megzenésítette: Tiboldi József)
Teli hijjú, teli szúszék,
Én Istenem, mind elúszék,
Se fuszújka, se pityóka,
Se vén lovam, a ven hóka, Ja-ja-jaj.
Három véka féreje főd,
Míg megvótál fejem se főtt.
Törökbúza vékaszámra,
Szomszéd leve a gazdája,
Ja-ja-jaj.
Átalmennék a nagy hegyen,
Ha másként nem, lábújhegyen.
Két lábom es tövig járnám,
Csak a rózsámot meglátnám,
Ja-ja-jaj.
SZEGÉNY GÓBÉ LAMENTÁL
Esmég, esmég csak esszefut
A harisnyám kórca.
Káposztalé s főtt pityóka
Mindennapi kóta.
A sonkát csak élve látom
Szomszéd udvarába,
Inkábbat csak szóval vagyok
Párom erányába.
FALUSIAK
A falusi tanító, jegyző s a pap,
Örül, ha minden nap újra hajba kap.
„A tanító úr tegnap is megleste,
Hogy merre járt a plébános úr este."
Szétszedik a papot a vinkó körül,
Az újabb pletykának mindenik örül.
A pap kártyázni volt: másnap kiderül,
Szidják a tanítót erre emberül.
„Jegyzőnk az éjjel a nagy kert alatt járt!
Vaj' ott melyik lány szoknyája vallott kárt ?"
Szidja a Jegyzőt a pap s a tanító :
,.Fura nótárius, erkölcs-pusztító."
Ám a jegyző úr csak határt járt csupán
S szemlét tartott az éjjeli őr után.
Kibékülni hát, más nem marad hátra,
Mert a jegyző is a jó utat járta.
„De hol járt a tanító tegnap éjjel ?
Kihalóban volt?". . . Szidják szörnyű kéjjel.
S jön a tanító: „Egy-két pipaszóra
Faluzni járék. . . kinek van jó bora" . . .
A pap s a jegyző bocsánatot kérnek
S kibékülni egy-két kortyra betérnek.
S a három jó lovag, a gáncs nélküli,
Ül, míg agyukat a vinkó megülí.
Három jó madár harcol s békül folyton
S mindez csak azért, hogy a vinkó fogyjon .
Forrás: Székelykeresztúri Molnár Sándor - Székely szív. Versek. A Szilágyi Erzsébet Erdélyi Nőegylet kiadása, Budapest. * Lelőhely: csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár Dokumentációs Osztálya, Kelemen Katalin szíves hozzájárulásával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése