Erdélyi és csángó költők / Forró Miklós

Sz. Leoben-Göss, 1946. Író, költő, újságíró. Iskoláit Marosvásárhelyen végezte. 1978-tól rendszeresen publikál rövid prózát, verset, jegyzeteket, interjúkat, cikkeket és riportokat. Kötetei: Az idő szorításában. Versek. Infopress Rt. é.n.; Mihály kék ege. Publicisztika, rövidpróza. Pallas-Akadémia, 2004.




Tél falun


Csak
mély
sötétség
vakító
csend
a hallgatás
fehér fátyla
alatt
füstkarikákat
eregetve
alusznak
a házak
kemény
csikorgó
hosszú
a tél
akár a kutyák
éles
vonítása.


Csíkszereda, 1983. február 19. 
(Eredeti változat Marosvásárhely, 1967. október 23.)


Téli este Szentmihályon


Rázzák a nagy szitát odafenn
rázzák, rázzák
többen is haladunk immár
ötvennél-száznál
kisebb csoportokban,
le-le szakadozva
lassan ösvényt taposunk
a süppedő hóban
hatalmas a csend,
az égi szemek csukva,
csak kunyhók szentjánosbogár szemei
lejtnek fura táncot a kerítéseken
s előttünk a hóban
és odafenn a szitát
egyre csak rázzák,
ha hajnalig így hull
magasabban járunk
valamennyi háznál.


Csíkszentmihály, 1984. január 22.




Gyerekkori rondó


Anyóka csöndes volt
mint a fehér falusi estek
a köszönésre is csupán kis bólintás
volt a felelet —
Istenem, mennyi titkot őrizhettek
e kézelőgombnyi szemek...
A kert is a régi volt
derékig ért a fű
várva-várt virágillat csalogatott
de a kedvenc, öreg vackorfám
nem találtam —
úgy mondták még tavasszal kivágták —
anyókánál is vénebb volt szegény.


Csíkszereda, 1989. augusztus 25.




Jelzőtüzek


Mintha valahol a messzi Amerikában járnék,
irokézek s apacsok földjén,
a domboldalakon s a völgyekben,
hegygerinceken s kertek szegletében
kanyargó füstfellegek szállnak;
lám elmúlásra ítéltetett a tavalyi avar,
jelzőtüzek figyelmeztetnek:
immár tavaszban járunk,
rövidesen benépesülnek rétek, mezők.


Ratosnya, 1984. április 12.

Metamorfózis


A sárga veríték 
róla csak amúgy szakad 
dorombol, simogat, rád néz 
szorongatja ujjaid, tenyeredhez tapad 
majd szédületes táncba kezd 
egyre csak forog, meg nem áll — 
aztán elcsendesedik a ritmus 
lassú valcert járnak a korongok 
s mire magához térhetne a pillanat 
előtted egy karcsú váza áll —


volt s nincs agyag.


Csíkszereda, 1984. február 20.

Dal a huszadik századról

Nagy Imre a bajuszát pödri

Szabó Zoli barátom (ingyenvisz.hu, huszadikszazad.hu) hónapokkal korábban jelezte, hogy dalszerző kedvében szívesen venne tőlem egy dalszöveget, egy amolyan valódit, ami aztán nótára ösztönözné. Az ilyen kérésekre jellemző szokott lenni, hogy az ember azon melegében éppen nem igazán képes rájuk válaszolni, viszont annál inkább növekszik benne a feszültség amiatt, hogy képtelen a várakozásnak megfelelni.


A téli napforduló az én esetemben már számos görcsöt feloldott az évek folyamán. Betegségből gyógyított ki, szerencsés fordulatoknak kedvezett, meghozta a várvavárt ihletet... Most se történt másként: egyik napról a másikra megszületett a dal, amiről álmodoztam. Örömmel küldtem el Zolinak, és bár ma sem tudom pontosan, hogy sikerült-e eltalálnom azt az aranyegyensúlyt, mely a szándékot végül is eredménnyé avatja, részemről a dolgot lezártnak tekintem, a rendelést teljesítettnek. Most már csak az van hátra, hogy a szöveget is mellékeljem, bizonyíték gyanánt.



Az újratemetett bajusz


minket egy múzeumba zártak
foglárunk a huszadik század
kulcsait zörgeti úgy kerengünk
a dicső múlton elmerengünk


okosodunk mi ostobák
imádva isten ostorát
itt látni dózsa bocskorát
s jönnek szépen 
jönnek sorba:


korvinok hollója
déryné ollója
petőfi zekéje
pató pál ekéje
ady mély mámora
kossuth és tábora
radnóti gyilkosa
zrínyiné vánkosa
rotschild pár bankója
márai naplója
bodor péter kútja
csoma sándor útja


a sor végén örök álmát alussza
nagy imre újratemetett bajusza

Lírai tőzsde. SZEMELT versek (26)

KOVÁCS ANDRÁS FERENC
Fragmentum


Légy fölösleges!
Ellobban arcod — költők
nincsenek, se költészet.
Csak egyetlen vers
létezik — a mindenség
egy költemény végtelen
változatának
álma talán… Ha a csend
kitárul, s tágul a szó
is az isteni
szépség tériszonyában —
teremt, nő az időben.
Csak egyetlen vers
létezik… Amelyet írsz.
Örökkön ismeretlen
mégis előtted —
nem köti vágy, se törvény.
Könyörtelen teljesség
másaként. Amit
magadra mértél, meg sem
értheted… Nincs irgalom.
Csak egyetlen vers
létezik.


Kovács András Ferencet (a legendás KAF-ot, sz. 1978) ország-világ irígyli üstökös sorsa okán, a virtuózoknak kijáró tartózkodó elismeréssel. Ami az övé, az az övé. De szerencsére, tobzódó mívességén túl is van, még él a millió arcú költészet.


CSEKE GÁBOR
A teljesség tébolya


Fontosságod füstje fehér
bodor ábrát firkál az égre -
minden csupa térzene
amit elér
tobzódó költészeted
buján összefonódott karok
tapadása kész igézet
tébolyodó polip csápoló
szorításában elalélt
menyasszony tánca
egy forgalmas vasútállomás
peronján ahol naponta
törlik fel a vért és össze-
szedik a költők által elherdált
babért
mert vannak ám költők
nem is kevesen és ölükben
a múzsák fagyos alfelük
melengetik
azon merengve hová
lett a mérték
a rend derűje bizalmas
mosolya
mely rád ragyogva
versbe öltözik?

Interjúk - digitalizálás ürügyén

Korábbi bejegyzésekben már jeleztem, hogy december folyamán több, általam digitalizált mű is felkerült a Magyar Elektronikus Könyvtárba. Közéjük tartozik Krebsz János Az igazi Péhoward c. szatirikus regénye, illetve Oláh István üvegHARANGJÁTÉK CSÍKBAN c. drámája. Az esemény kapcsán mindkét szerzővel rövid interjút készítettem a Káfé főnix számára, szövegüket most ide is elraktározom.

Az Igazi Péhoward visszatér…

Aki válaszol: Krebsz János
Aki kérdez: Cseke Gábor


Mit gondolsz, mit szólna P. Howard, ha elolvasná az Igazi Péhoward-ot?


Mivel Rejtő csak anyagi célokból írt (manapság vámpír-történeteket vagy szakácskönyveket gyártana), valószínűleg érdektelennek tartaná a piacképtelen regényt. Tudjuk, készült a „nagy mű” megírására, csak sosem volt rá ideje, meg kártyázni is nagyon szeretett, nemigen olvasna olyan könyveket, amelyek csak az idejét rabolják. Talán vannak az enyémben oldalak, amelyeket elé téve, elismerne magáénak, mert mindenre nem emlékszik az ember….


Apropó, milyen szálak fűznek Rejtőhöz?


A magyar irodalom egyik nagy ígéretének tartom. Tíz-tizenöt évente nekigyürkőzik egy esztéta vagy kritikus, hogy behelyezze a kánonba – teljesen sikertelenül. De ugyanúgy 10-20 évenként ki lehet adni, fölfedezi a fölnövekvő olvasóközönség, van benne valami időtálló. Humora van és emlékezetesen megrajzolt karakterei, sok-sok középszerűség, és itt-ott egy zseniális villanás.
Amit megpróbáltam utánozni, az a proli egyszerűség, amely teljesen idegen a kultúra meg a felsőbb osztályok (döntéshozók) világában, de kiválóan tájékozódik és ítélkezik ebből az alsó perspektívából a józan ész nevében.


Hogyan oldanád meg saját módszer szerint az európai válságot?


Maradva a Rejtői eszközkészletnél: jókat és rosszakat külön felsorakoztatni, egyik sor jutalmat kap, a másik két pofont, aztán hazamehetnek. Persze benne van a játékban, hogy eltéveszti az igazságosztó, és akkor csak rosszabb lesz. De a jelenleg ismert megoldási kísérleteknek is ugyanez a kimenete.


Szerinted a világ mely részén lenne érdemes pillanatnyilag élni, hogy az ember azt mondhassa: az élet nagyszerű!?


Szerintem Csíkszeredában, Cseke Gábor dolgozószobájában, irodalommal s más emberi lommal foglalkozva naphosszat. De ez nagyon keveseknek adatik meg, én is csak egyet ismerek. Persze, onnan nézvést, lehet, hogy tűzoltó szeretnék lenni vagy mozdonyvezető.


2011. december 9.

A boldog útkeresésen túl…

Oláh István fotója

Aki válaszol: Oláh István
Kérdez: Cseke Gábor


Téged mindenek előtt költőnek és publicistának, esszéírónak ismert meg az olvasó, bár írtál egy Zsebregényt is, amit a Káfé főnix olvasói közvetlenül is olvashattak. Milyen késztetésed volt a kilencvenes évek elején, hogy a drámai műfajjal is megpróbálkozz?


Túl vagyok már a boldog útkeresésen, hogy úgy próbálgassam a műfajokat, mint szabónál a ruhát, melyik passzol igazából. Én mindig szerettem műfajtalankodni még a versben is, van, ki ezért ragaszkodott szövegeimhez, más pont ezért nem. A csíksomlyói iskoladrámáról csak drámában szabad szólni (az értelmezéslehetőségeket leszámítva). Négyfelvonásos drámát akartam írni, életem első és egyetlen négyfelvonásosát, ami olyasmi bója lett volna nálam, mint első és egyetlen Zsebregényem, csak már nem emlékszem, miért ragadtam le az egyetlen felvonásnál. Lehet, türelmetlen voltam.


Mit mond a számodra ma az üvegHARANGJÁTÉK CSIKBAN, amely III. díjat nyert a Széchenyi Társaság 1992-es drámapályázatán és nemrégiben került fel a Magyar Elektronikus Könyvtár állományába?


Azt mondja, amit 1992-ben is, amikor megírtam. Lehet, hogy életem lényegét írtam meg húsz nyomtatott oldalon. Ahogyan én elneveztem, a prokopioszi irodalmi létezésmodellt. Prokopiosz a VI. században élt, fő műve a Historia arcana (Titkos történet). Udvari történetíróként nyakra-főre dicsérte Justinianust és feleségét, Teodórát, aztán otthon megírta e titkos krónikában a legvalódibb, mondhatom, legvadabb valóságot. Hadd ne részletezzem, mit.

Lírai tőzsde. SZEMELT versek (25)

APÁTI MIKLÓS

Utazás

Ütött és vad tájakon

harapós tanyák között

ringatózom vastengelyen

ez a vonat is haza hoz

Multam mint szántók és mezők

el-eltűnik a hátam mögött

lettem a soha meg nem érkezők

jövendő hitű apostola

Kalauzokkal beszélem meg

a menetrendek erkölcsi tanulságait

tisztára törlöm lehelletemmel

az elfutó acél vezetékeket

Kőbánya-Kispest Pestszentimre

pontosan tudom hogy mit szabad

és emlékszem reményeimre

Apáti Miklós (sz. 1944) maga is térdig gázolt a közéleti elhivatottságban, amíg a korsónak egyszer nyaka törött. És azóta nézzük, mintha elveszetten, miként lehetne valami csoda folytán visszaragasztani!

CSEKE GÁBOR

Érkezés

jegyezd meg jól: senki se vár

hiába sürgölődsz és esz a frász,

ha mész, hát menj, ne tétovázz,

a vaspályán amint végigszáguld a fény

a sínek ásatag felületén

ahol a mindennapi járatok elgörögnek

zökkenve kárhozatlan ahogy a földi szándék

belénk oltott egy visszatérő dallamot

ne törődj semmivel az érkezés garantált

mi addig történik – és annyi minden

vár rád – csupán

az a kaland

Lírai tőzsde. SZEMELT versek (24)

WEÖRES SÁNDOR

A szegény denevérek

A szegény denevérek a toronyban!

senkise tanítja számolni őket.

Szoknyájuk vásott, kilyukadt,

ez a kisebbik bánatuk,

mivel magától összenő.

De senkise tanítja számolni őket!

Az egészeket s a törteket nem ismerik.

Előttük aranyszélű csésze

még a veszprémi koronázásról,

kétvégű ezüstkanállal

kavargatják az aludttejet.

Csak aztán veszik észre,

hogy se kanál, se csésze, se aludttej.

Ha kérdik, mennyi az idő,

előttük a toronyóra,

de nem bírják elolvasni,

mert senkise tanítja számolni őket!

Weöres Sándor (1913–1989) a szavak mindenre képes koncertmestereként él bennem és érint meg, valahányszor virtuóz verseibe temetkezem. S ámulva látom, hogy mindent megszépített maga körül.

CSEKE GÁBOR

Védett fajok

A denevéreknek azt mondják jól megy

a sorsuk, mert számlálják s óvják őket

a ritkákat a természet csodás teremtményeit

a lassan-lassan kiveszőket

A bőregérnek már-már semmi gondja nincsen

felaggatja magát a kályhasutban

fejjel lefelé lóg a kilincsen

és visong mint akinek eszét vették

vagy bőrében nem fér már úgy cikáz

nyaktörő veszett szédületében

most itt időz holnap ott tanyáz

Kölcsönsorok Letiţia Ileától

Azzal, hogy a Magyar Elektronikus Könyvtárba fölkerült a Kölcsönsorok 2004-es kötete, felgyorsult bennem a folytatás véglegesítésének a szándéka. A kézirat törzsanyagát 2009 nyarán véglegesítettem, amikor lányoméknál nyaraltam Torontóban, s azóta kotlok a kéziraton. Igaz, sikerült rajta bővíteni, tovább csiszolni, de most már ideje "betonba önteni". Ehhez jól jött az alábbi vers is, ami majd kiegészíti a szerző szakmai profilját. (Köszönet Gergely Tamásnak Stockholmba, aki fölhívta a figyelmemet a Kocsis Francisko verse és az alábbi szöveg közötti rejtett összefüggésre.)


LETIŢIA ILEA
A hideg
Frigul



mely elfagyasztotta az első virágokat
a hideg amelyben a könny is megtaplósodik
ahonnan ered
pontosan a te odúdból a hideg
megfojt minden szót
elbotlaszt minden lépést
ami egy kezdethez egy elváláshoz vezetne
hajnalban az üvöltés
sepregető reggel
egyik partról a túlsó partra


megnyitod a csapot
a zaj áthatol mind a tíz emeleten
szombaton vídáman gurgulázik
elszabadul

*

care a îngheţat primele flori

frigul în care şi plânsul e iascã

de unde vine

chiar din vizuina ta frigul

înecând orice cuvânt

înãbuşind orice pas

cum ar fi un început o desprindere

în zori urletul

dimineaţa de mãturã

de pe un mal på altul

deschizi robinetul

zgomotul strãbate cele zece etaje

sâmbãta gâlgâie vesel

îşi dã drumul