Elekes Ferenc képes könyvének lapozgatása után
Setétlő éji órán a hold szépen sütött
s a toronyóra lustán tizenkettőt ütött,
szellemek ideje ez, oly furcsán sütött a hold
lelakatoltan szunnyadt valamennyi bolt
szemem felpattant - talán le se csukódott?
csak méregettem a fentről tündöklő égi foltot
mintha először látnám araszolt a falon
a kandi fény-nyalábban csakis azt láthatom
amire ő kíváncsi amerre útja tart
akár a hömpölygő folyóé, s magam voltam a part.
Végigpásztáztunk együtt minden zeget-zugot
ő volt itt a vendég nekem a gazdaszerep jutott
a fény nyomát követve ahogy egy holdkóros halad
nem láttam egyebet csak mindenütt falat
és rajta sok-sok képet mely az esti lapozgatás során
szemem elé került most itt volt mindahány
szépségükkel betelni sehogy se tudtam én
amíg a hold hanyatlott s szürke hajnali fény
szüremlett a szobába hol ma is tűnődve várom
hogy tán kiderül egyszer: valóság volt vagy álom
ténfergő éji sétám annyi szépség között
amit e könyv elémtárt mikor a hold sütött
Cseke Gábor
*
A fenti vers bevezetésként íródott ahhoz a képeskönyvhöz, amit Elekes Ferenc állított össze A kidobott dáma címmel és amelynek fejezetei rendre felkerülnek az Aranytalicska c. blogba. Előfordulhat, hogy a szövegen még némi változtatás, csiszolás történik. Ez ott az első nyilvános változat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése