pompás búvóhely ez a pusztaságnak álcázott tér
itt ácsolják megállás nélkül fából a vaskarikát
míg szívünket hosszan ringatja a semmi göcsörtös ága
itt akár tövig is rághatom a körmöm nem szól meg senki
nincs ennél nagyobb ünnep mióta csak
e névtelen tanyára száműztem magam
hol a virágok akárha kávéházban
locsognak-fecsegnek az életről
mint a túlélés nagymesterei
hallom őket éjszakánként
s míg mondogatnak már gurulnak is szanaszét nyikorogva
a cigánykerekező vaskarikák
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése