Összegyűlt újabb kettő

Ezeridegen


kiskapu mellett a kispadon
ülök a falu nagy öregje
a fogahullató oroszlán


nicsak, milyen nyugodtan elidőzik most
ez a hajdani izgága
minden lében kanál


a robogó idő még visszanéz rá a kanyarból
kicsi görnyedt figurát lát
naftalinszagú ezeridegent


Valaki tovaúszik


kapitány meredten nézi a naplementét
miután napfelkeltét már látott
nem is egyszer


kapitány fura egy szerzet
szeret magában elidőzni a fedélzeten
míg legényei a parton kujtorognak


harmadik napja várja őket vissza
sehol senki a hajótestet
a hullámok ide-oda pofozzák


míg az éj beleroskad a vízbe de lehet
hogy a tenger az mi elözönli a távoli eget
a bójákon túl valaki tovaúszik


vissza se néz
mintha
örökre