A napokban a barátom újabb, apámtól származó cikkekre bukkant a Jóbarátban. Az egyik a lap 1933. október 15-i számában jelent meg (Díszfelvonulás a jamboreen) és azokról az eseményekről számolt be, amelyeket résztvevőként élt át az 1933-as nyári, Gödöllőn tartott nemzetközi cserkésztáborozáson, s amelyekről egy kötegnyi fényképét már korábbról őriztem, s amelyekből most néhányat, illusztrációképpen, kiválogattam.
Román cserkésztábor kapuja |
A megnyitás előtti napon már majdnem minden nemzet résztvevő cserkészei Gödöllőn voltak s minden csapat a maga táborát építette. Aug. 2-án délelőtt a megnyitó istentiszteletek zajlottak le. A közönség a tíz percenként érkező különvonatokkal már ekkor nagy számban özönlött Gödöllőre, délután pedig az összes főutakon, mint valami hatalmas folyam, hömpölygött a tömeg a tábor legnagyobb tere, az Aréna-tér felé. Három óra után az énekszóval érkező cserkészcsapatok is felsorakoznak a hatalmas Arénában a nekik kijelölt helyen. A három fa- és két földtribün már fekete a sokaságtól.
A zenekarok elhelyezkednek a tribünök előtt és pont fél ötkor felhangzik a magyar himnusz, mialatt Baden Powell, a "Chif" és Horthy Miklós kormányzó ellovagolnak a cserkészek zárt sorai előtt. Az összes zászlókat földig hajtják az ősz Bi-Pi előtt, csak az amerikaiak emelik még magasabbra csillagos lobogóikat. A díszszemle végeztével Baden Powell és a kormányzó kíséretükkel elhelyezkednek a díszpáholyban, mire megkezdődik a másfél órás felvonulás. Legelöl megy gróf Teleki Pál, a jamboree-tábor főparancsnoka. Utána elsőnek a franciák haladnak el, őket követik a belgák, románok, tömött 16-os sorokban. Jól esett látni köztük kolozsvári cserkészeink kicsiny csoportját is. Zúgó tapsot kapnak az érdekes öltözetű szíriaiak. Nagy számmal vannak az Amerikai Egyesült Államok fiai, majd az északi államok cserkészei következnek. A brit társadalom képviselői közt látjuk a szoknyás skótokat fekete és egzotikus jamaiaiakat, ausztráliaiakat, máltaiakat. A svédek abban a pillanatban, mikor Baden Powell elé érkeznek, színes léggömböket engednek fel, melyek még szebbé teszik az esti égboltozatot. A cseh és lengyel csapatok rengeteg zászlót visznek, melyek kifeszülnek a szélben. A tiroliak
hatalmas fából faragott Krisztus-keresztet hoznak magukkal. A csapatok még mindig jönnek, de a lelkesedés tart. Legvégül vonulnak fel a magyar cserkészek a vármegyék és városok címereivel. Ezzel a felvonulás véget ér, a csapatok megint eredeti helyükön állnak. Ekkor Teleki Pál főcserkész jelére a cserkészek hatalmas tömege minden irányból a tribünök felé szalad. Gyönyörű látvány tárul a nézők szemei elé. A sokféle színekben pompázó zászlók, valóságos erdőt alkotnak s rúdak végén meg-megcsillan a nap utolsó sugaraiban a liliom. Igy veszi körül a cserkész hadsereg mosolygó vezérét, ki boldog, hogy a 35 ezer cserkész szívben most csak a szeretet él. Horthy Miklós kormányzó meleg hangú beszédében üdvözli az 52 nemzet fiait, majd Baden Powell szól az ő cserkészfiaihoz. "A föld minden népét igaz békességben szeretném látni - mondja nekik, a "világbéke munkásainak".
Felemelő érzéssel és nagy elhatározásokkal hagyta ott minden cserkész az Arénát, hogy a rövid 15 nap alatt megpróbálja megvalósítani, legalább is előkészíteni a cserkészet atyjának egyetlen kívánságát.
Cseke Vilmos