Muzica nopţilor / Éjszakák zenéje (1)

Ez itt egy kötetcím, egy kétnyelvű versesköteté, amit a nyilvánosság előtt fogok összeállítani a következő hetekben (hónapokban?). Hogy meddig tart a projekt, majd elválik. Egyelőre nagy erőbedobással láttam neki, és nem látom azt a körülményt, ami leállítana.


Persze, a véletlent nem könnyű kiszámítani. Bízzunk a legjobbakban...


Arra gondoltam, hogy a hegyekbe utazva, mi lehet célszerűbb feladat, mint Kocsis Francisko barátomat meglepni egy, a verseiből válogatott kétnyelvű könyvvel, úgy, ahogyan azt pár éve Culcer Danival megtettem? 


Így aztán tegnap reggel levettem Francisko könyveit a polcról, nekiláttam az olvasásnak, válogatásnak, rendszerezéshez, számba vettem a már elkészült fordításokat, összeállítottam a kötet vázlatát, levelet írtam a barátomnak és újabb verseket kértem postafordultával, ma pedig nekiláttam a fordításnak.


Alább jönnek az első, frissen lefordított versek - olyan sorrendben, ahogy elkészültek. Ha csak lehet, igyekszem betartani a könyv előzetes felépítését, a versek sorrendjét, feltüntetve a verskötetet, amelyből a válogatás történt.


Tehát:

KOCSIS FRANCISKO

Muzica nopţilor / Éjszakák zenéje

Poezii alese / Válogatott versek

Traduse de Cseke Gábor tolmácsolásában

UMBRELA PROFETULUI / A PRÓFÉTA ESERNYŐJE (1998)

Parabola lupilor

Din liniştea marilor ninsori, când

renii aerului parcă trag spre miazăzi

tot polul

încărcat în sănii de sidef,

vin lupii ca un grup de bocitoare,

fiecare sunet sfâşietor

amplifică foamea şi mai rupe

o bucată din giulgiul de nea,

vin lupii care trăiesc numai din victorii,

ca alte câteva specii

ale pământului.

Farkas-parabola

Roppant havazások csöndjéből, amikor

a lég rénszarvasai mintha déli irányba vonszolnák

az egész sarkot

elefáncsont szánjaikon

jönnek a farkasok siratóasszonyokként csapatostól

a marcangolás hangzatai

növelik az éhséget és tovább

szaggatják a hólepelt

jönnek a farkasok a csak győzelmekből élők

akár a földkerekség

némely faja

Toamna

Toamna: copacii rămân goi

şi perfect imobili

ca femeia lui Lot

după ce s-a întors

să privească o clipă incendiul divin —

durerea devine pătrunzătoare

ca o rază roengten —

în mine e o dură credinţă

la care pe nimeni nu voi converti.

Az ősz

Ősszel: a fák lecsupaszodnak

és teljesen lemerevednek

miként Lót asszonya

miután hátrafordult

hogy egy pillantást vessen az isteni tűzre –

a fájdalom átható lesz

mint a röntgensugár –

szilárdan él bennem a hit

melyre senkit meg nem térítenék

Întâmplări

Sunt întâmplări fără timp

ca acestea:

după vis, realitatea

îndreaptă retina

ca un tinichigiu o tablă îndoită;

soldaţii care poartă berbecul

nu se mai mulţumesc să doboare

poarta,

ei dărâmă toată cetatea;

poetul pune cuvintele sale

într-un vers ca o săgeată

cu vârful de argint.

Esetek

Léteznek időtlen esetek

miként ezek:

az álom után a valóság

elegyengeti a retinát

akár a bádogos a meggörbült lemezt

a faltörőkost cipelő harcosoknak

nem elég beszakítani

a kaput

lerombolják az egész várat

szavait a költő

nyílvesszőként illeszti versbe

hegyük ezüstből

Ţipătul

Stau în pântecul materiei şi gândesc

într-o limbă de circulaţie restrânsă;

în adâncul plămânilor mei,

discobolul e pregătit

să arunce în afară ţipătul universal;

in orice limbă,

ţipătul are acelaşi înţeles.

A sikoly

Ülök az anyag méhében és egy szűk

körben használt nyelven gondolkodom;

tüdőm mélyén

a diszkoszvető készen áll,

hogy világra hajítsa az egyetemes

sikolyt

bármely nyelven

egyet jelent: sikolyt

Jurnal

Parcă aş avea nervi de sârmă ghimpată,

aşa îi simt, înnebunit de ei;

totul se comprimă fulgerător

şi devine trecut,

zadarnic am învăţat atâtea lucruri,

dacă nu ne sunt de nici un folos;

ochii noştri au învăţat să plângă

mai subtil şi-şi transportă lacrimile

dincolo de natură, într-o deltă volatilă;

istoria e aproape fără civili,

ceilalţi au ordin să nu plângă.

Napló

Idegeim mintha szögesdrótból lennének

érzem az ólálkodó őrületet;

minden villámgyorsan összepréselődik

és múlttá leszen;

hiába tanultunk annyi mindent

ha semmi hasznát nem vesszük;

szemünk megtanult kifejezőbben

sírni és képes a természeten túlra,

egy illó deltába szállítani a könnyeket;

a történelem már-már civilek nélküli,

a többiek parancsba kapták: ne sírjatok

Oraşul

Oraşul e o imensă sală de aştep-

tare. Toată lumea aşteaptă pe cine-

va, aşteaptă ceva. Plouă mult, sin-

gurătatea este aproape adevărată.

Oamenii cumpără nutrii şi câini

blânzi care îi latră pe nume; gos-

podinele spală mai mult, pielea de

pe mâini le-a devenit subţire ca o

membrană, transparentă;

copiii plâng uşor, cei mari se

enervează şi fac educaţie et caetera

et da capo.

Plouă mult, toţi par înlăcrimaţi,

si mulţi sunt cu adevărat.

A város

A város egy óriási váró-

terem. Mindenki vár valaki-

re, vár valamit. Gyakran esik, a ma-

gány már-már valóságos.

Az emberek szelíd nutriát és

kutyát vásárolnak, ezek a nevüket ugatják; a házi-

asszonyok még többet mosnak, kezük

bőre elvékonyodott akár a

hártya, áttetsző;

a gyermekeknél könnyen törik a mécses, a felnőttek

idegesek és rájuk szólnak satöbbi

et da capo.

Gyakori az eső, úgy tűnik, mindenki könnyes,

és sokan valóban azok.

Plopii

Plopii din oraş, plopii de la mar-

ginea oraşului, plopii de la ţară şi

plopii din întreaga lume privesc

turlele bisericilor;

în acest spaţiu, unde pentru două

fiinţe obiectele niciodată nu vor fi

cu adevărat identice, plopii foşnesc,

toţi plopii foşnesc la unison.

A nyárfák

Városi nyárfák, városszéli

nyárfák, vidéki nyárfák és

a világmindenség nyárfái a templom-

tornyokat fürkészik;

e térben amelyben két

személy számára a dolgok igazából sose

lesznek azonosak, a nyárfák susognak,

valamennyi nyárfa egy szólamban susog.

(Folytatom)

Rejtő vagy Nagy Lajos?

Gergely Tamás válaszol Cseke Gábor kérdéseire

Mint szerkesztőt és mint olvasót is érdekelne a Bódog előtörténete. Tudom, hogy az esztétikai normák szerint a mű az ami beszél, de én már ilyen vagyok. Nekem fontos az alkotás folyamatát is megismerni.

G.T. a 70-es években
("Bódog fiatalkorában...")

Sétáltunk Rostás Zoltánnal a bukaresti Obor piac felé, s én kérdeztem. Meg kell jegyeznem, hogy nem volt szokásom Rostással sétálni, sőt az volt az első és talán az utolsó sétánk, a véletlen hozta, hogy azon a napsütéses kora délután ott, a kanalizált és a kanalizálatlan világ határán egymás mellett lépdeltünk, neki valami dolga volt, én meg hazafelé a Colentina 1 szám alá. Kiderült, a tízemeletes házban van egy közös ismerősünk, egy, a jóval később megírandó Bódog című kisregényem szempontjából jellegzetes család: kommunisták voltak, akik a népi demokráciában annyira bedőltek a szocialista nemzetköziség propagandájának, mi szerint a kommunista meggyőződés a fontos, nem a nemzetiség, hogy már a családban is románul beszéltek...

Szóval kérdeztem, kérdezni szoktam, utazom például a lifttel a munkahelyemen, s hogy ne álljunk némán, megkérdem egyik-másik kollégámat, éppen mit olvas... Különös kérdés az, részben mert a liftben, részben mert a könyvtárban hangzik el, hát olvas egy könyvtáros vagy könyvtári alkalmazott...? Néha megbánom a kérdésem, de nem tehetek mást: civilben amatőr szociológus lennék...

Szóval kérdem Rostástól, éppen mit ír, s érkezik a válasz, hogy valamelyik ötvenes évnek egyik napját szeretné összeállítani. Talán azt is mondta, hogy egy rajonközpontban, már nem jól emlékszem.

Én akkor meglepődtem a válasz hallatán, váratlan volt, talán mert valami aktuális témára számítottam. Hanem a választ „eltettem”, ha jól emlékszem, ez volt az egyik szál a Bódog ötletének a megszületéséhez. Mert mi az ötlet... – már megélt gondolatok összekapcsolása a tartalmi vonzódás szabályai szerint...

A másik szál... Szóval, ha napsütötte is volt az a kora délután a poros bukaresti utcán, a kor, bármennyire is igyekeztek szóban világosnak megfesteni, nagyon is sötétnek bizonyult. Például újra kezdődtek az íróperek, névre már nem emlékszem, de arra igen, hogy kicitálták egy faluba a falusi életről szóló könyv íróját és megbírálták, amiért nem az igazi falut írja meg, az „igazi” alatt azt kellett érteni: ahogyan a pártvezetőség elképzelte, a falusiaknak miként kellene gondolkodjanak saját magukról. Éppen rombolták le a kisebb településeket, hogy több búzát termesszenek, s kényszerítették be az embereket a falusi „blokkok”-ba, amit a parasztok szabadságuk elvesztéseként éltek át, de az a „hőn szeretett” két romániai díszkommunista számára nem számított.

Emlékeztet ez az ötvenes évekre, amikor kiosztották, teljesen jóhiszeműen – a Nagy István–Balogh Edgár-nemzedékről beszélek -, hogy ki ír egy bányász-regényt abban az évben, ki egy olvasztárt, és úgy tovább.

Incselkedett velem az ördög, hogy írjak hát egy olyan regényt, amilyet a Központi Bizottság C-épületében, ahol a cenzoraink működtek, szeretnének. Nem meggyőződésből, nem szolgai engedelmességből, hanem hogy maga a regény, a tett legyen szatirikus cselekmény, kigúnyolása az eredendő gondolatnak. Úgy csinálni, mintha teljesen az elvek szerint tennék, de maga az őrült helyzet jelezné, hogy a produktum a szöges ellentéte annak, aminek mutatja magát.

Mondok erre egy könnyebb példát: Tizenkettedikes korunkban az országszerte elhíresült magyartanárunk, dr. Szikszay Jenő hirtelen arról kezdett el beszélni, hogy milyen jó pálya a nyomdászé. Én éppen az osztály előtt álltam harmadmagammal, „feleltem”, más szóval és magyar szakra készültem. Magyar szakos tanár akartam lenni, vagy ha az nem sikerül, valamivel korábban így fogalmaztam: akkor újságíró... És akkor jött Szikszay a maga ajánlatával, amit valahogyan megalázónak tartottam, úgyhogy amikor megkérdezte, mik akarunk lenni, pimaszul bemondtam, hogy én nyomdász. Nem vicceltünk: én úgy mondtam be, mintha meggyőzdésem szerint mondanám, ő sem vette viccre a dolgot, az osztály elnémult, mert érezték a feszültséget.

Hát valami ilyennek képzeltem el a nyolcvanas években írandó „termelésregényt”.

Természetesen a tervből semmi nem lett. Egyrészt nem tudok én olyat írni, másrészt és főként: nem mertem. Tudom, hogy rájöttek volna, és nagyon visszavágott volna a szatíra, közelebbről megismerkedhettem volna a Szekuval, és hát velük nem lehetett viccelni! Ez, hogy kérdésedre visszatérjek, a tervezett szöveg nem a szatirikus kisregény ötlete, viszont most, hogy a szöveg kész, mondhatom, hogy a Bódog előtörténetéhez tartozik.

Amikor abban a közegben éltél, amelynek karikírozása a kisregény, gondoltál-e arra, hogy valamikor "kiírod" őket és hogy az éppen így történik majd?

„Kiírni”, azt kellett volna a lelki hügiéné miatt, de én akkor a hallgatást választottam: miután a Forrás-kötetem megszületett, csak az egyperceseimet írtam. Hat év alatt harminc született. Harminchárom. Negyven. Azok is inkább akkor, amikor Láng Zsolttal esténként telefonon beszélgettünk, s én naponta elmondtam egy-egy frissen született egypercest. Az elsők bekerültek még a Forrás-kötetbe, azelőtt Szőcs Géza közölte őket a híres Fellegvár-oldalon, a későbbiek már csak a „fordulat” után kerültek be a Mentor által kiadott Balcanophelesbe.

Én akkor azt hittem, a hallgatás valamiféle ellenálás, protest. Emlékszem, mikor egyszer véletlen összefutottam Egyed Péterrel Kolozsváron, biztatására, hogy írjak, felsoroltam neki, kik hallgatnak az erdélyi írók közül... Persze ez is bonyolult kérdés volt, ma már nehéz elképzelni annak, aki maga nem élte meg, hogy évenként ellenőrizték az írógépeinket, nemcsak az írókét, hanem mindenkiét, abszurdnak tűnik talán, de a munkahelyemre utasítás érkezett, hogy „láttamozott” szépirodalmi szövegeket közölhetünk, ahol pontosan tudjuk, a szerző hol él, hol dolgozik, s hogy esetleges saját szövegeinket, amelyeket máshol kívánunk publikálni, be kell mutatnunk a munkahelyünkön. Nem hiszem, hogy az Utunk, a Korunk kérte volna közlés előtt az „ajánlást”, de én a bukaresti szórványban nagyon egyedül voltam, és munkahelyem pedig egy politikai fórum szócsöve volt.

A közeg, te tudod, melyik – újságíró voltam a diktatúrában – , lelkünk szitává lyuggatva az „Elvtárs” szavaival, lozinkáival, beteges gondolataival, amelyeket világrengetőknek kellett prezentálnunk. Az „Elvtárs” arcképével, amelyet a „vörös lapszámok” számára főnökömmel vadásztunk a nyomdában. Szombaton derült ki, hogy mennyire jól választottunk a hivatalos képek közül, akkor jelent meg a Ceausescu-család költőjének a lapja, azt szerették, állítólag a legjobban. Egy idő után úgy vettem észre, jobban ki tudom választani, mi lesz a Flacãrában, mint Varga főszerkesztőm, aminek egyrészt örvendtem, mert az volt a bizonyosság, hogy tökéletesen megértem, hogyan gondolkoznak „ott fenn”, másrészt kínos érzés volt, hogy beköltöztek a lelkembe, nem vakarhatom ki őket. Most, harminc év után sem tudom kivakarni, legfeljebb felejtem őket, de a viszonyulásom a napi politikához ugyanaz. Hogyan is fogalmazzak, ott vannak minden másodpercemben.

Hogy valamikor „kiírom” őket... Nem gondolkoztunk hosszú időre előre. Bár azt sutorászták a Scînteia Házban, hogy Gorbacsov egyik körútján közölte a szovjet rendszerű kisállamok vezetőivel, hogy az a korcs kommunizmus, amiben éltünk, anyagilag nem tartható, nem tudtuk elképzelni, hogy úgy és olyan hamar összeomlik. Hogy tehát a „kiírás” lehetséges lesz. Csak amikor Svédországot megcéloztuk, akkor éreztem azt, hogy „kiírni”, megmutatni, mi is történt velünk, szinte a feladatom. Egyéni sorsom viszont úgy alakult, hogy nem tudtam a világ elé tárni a „bódog korszakot”, arra csak évekkel később, magyarul és magyarul is elszigetelten került sor.

Véleményed szerint miért nem lett a Bódog-ból papírkönyv? Úgy, ahogy a Torokcsavarból végül lett.

A helyzet az, hogy a Bódoggal nem fordultam kiadóhoz. Egyrészt azért, mert nem ismerek olyan kiadót, amelyik ezt jó kedvvel kiadta volna. Másrészt energiámból arra tellik, hogy azt a napi tíz sort megírjam, saját adminisztrálásomra nincs kapacitás. A távolság sem segít – nem tud rám szólni az utca túloldaláról a kiadó, hogy „aztán hozd az újabb kötet anyagát, Tamás, szerdán estig bent találsz.” Nem iszom együtt más írókkal, nincs irodalmi társaságom, nem tartozom egyik szekértáborhoz sem. Bár ez utóbbi nem egészen igaz, mert a Látó felvállalt, nem túl gyakran, de amikor jelentkeztem, közölt, s a Látó körüli kiadók, egykor a Mentor, most a BOOKART kiadott egy-egy kötetet tőlem. Hogy a Torokcsavar megjelent... A Torokcsavar megjelenése két BOOKART-osnak köszönhetõ: Láng Zsoltnak, aki szerkesztette a könyvet, s aki ajánlotta, vállalta, kiállt érte, meg Hajdú-Farkas Zoltán igazgatónak, aki alaposan olvasta el, olyannyira, hogy ő maga ajánlotta címként a „torokcsavar” szót. Amit én alkottam ugyan, de megfeledkeztem róla, Hajdú-Farkas ajánlata tulajdonképpen váratlanul ért, meglepett.

Viszont amit én írok, nem számíthat nagy közönségre, legalábbis míg a kritika nem fedez fel, addig a Hajdú Áron szavával élve „kísérleti” irodalom az, amit művelek. Nem jött a kiadótól hosszú ideje elszámolás, de abból, hogy nem került sor újabb nyomásra, sejtem, hogy jobbik esetben nem veszítettek a Torokcsavar kiadásán. Akkor pedig nincs amit sürgetni az újabb könyvet, s még ha a BOOKART szerzőjének is számítanak, nem jelenhet meg náluk félévenként könyvem.

Próbálj meg kívül helyezkedni a Bódog belső világán; meg tudod-e saccolni, mit mondhat, sugallhat ez a történet egy olyan olvasónak, aki nem hallott Erdélyről, Romániáról, az itteni szocialista valóságról?

Erre a kérdésre könnyű is válaszolni, meg nehéz is. Amikor a tulajdonképpen a kis terjedelmű regényt el akartam helyezni egy irodalmi lapban, „nem” volt a válasz. A „nem” nem a személyemnek szólt, hanem ennek az akár bizarrnak is nevezhető humornak, amit egyesek nem fognak fel humornak vagy nem élveznek. Tulajdonképpen lelki beállítottság kérdése. Én Rejtőt nem tudok olvasni, Karinthyt sem mindig élvezem, világos, hogy a Rejtőt imádók engem nem szeretnek. És ők vannak többen. Gyakorlati példával szolgálhatok: a könyvtárban, ahol dolgozom megvan A Láthatatlan légió is meg Nagy Lajos gyilkos humorú humoreszk-kötete, találják ki, melyiket kölcsönzik többen... Én viszont Nagy Lajost tartom a mesteremnek.

Amikor ti a Romániai Magyar Szóban részletekben közöltétek a Bódogot, igencsak szerettem volna tudni, mi az olvasók reakciója, de soha nem jutottam hozzá a hozzászólásokhoz. Most, hogy a MEK-be kitetted, ajándékként, dedikálva küldöm szét barátaimnak, ismerőseimnek az e-könyv webcímét, meglepnek továbbra is a reakciók. Van például olyan közöttük, akit a barátaim közé számítok, mégsem érti a lényegét a szatirikus kisregénynek, a szatírát.

Úgyhogy azt hiszem, egy empátiával megáldott, sokat olvasó svéd közelebb áll a Bódoghoz sok magyar olvasónál, aki abban a világban élt, esetleg maga is „Bódog” volt.

/Fenti interjút annak dacára kértem Tamástól, hogy előszóval láttam el MEK-re is beajánlott kisregényét. Örvendek, hogy megértette szándékaimat és arról is beszélt, ami nem fért be irodalmi  alkotásába, de legalább olyan fontos, hogy rögzítve legyen.../

Erdélyi és csángó költészet: Gergely Zoltán

Született 1971-ben Brassóban, ötgyermekes családban nő fel. Diákként közvetlen szemtanúja az 1987-es decemberi munkásmegmozdulásnak. Szenvedélyes természetjáró. Első kötete (Havasszépe) 1993-ban látott napvilágot a brassói Fulgur Könyvkiadónál. Ezen alapszik válogatásunk.

ZÁRKÁBAN


Négy fal, tömör fal 
sehol egy ablak, sehol egy szó, 
mégis itt tartózkodom 
fehér bőrrel, meztelenül.


Véres körmeim 
kaparják a piros téglát. 
Kiabál a szabadság 
kintről, a falakon kívül.


Irtózok, mert nem látok virágot 
s nem érzem, hogy a föld forog, 
aszalódnak vonásaim 
itt a négy fal között. 




SOHA


Soha nem leszel biztonságban 
sem csúcsokon, sem házadban, 
s ha átmész a túlvilágra 
hátulról löknek vasvillával.




TÁJAK ÉS ÉRZÉSEK


Két személy
a szemétdomb tetején.
Az édenkert kellős közepén,
egy hím és egy nőstény.


Becsapták egymást 
ez a legszebb hely, 
ahol járt valaha ember. 
Ugyan nem jelzi térképem.




SZÉLKAKAS


Nyikorogsz a háztetőn 
Szél ellen harcolsz 
Erőd hatalmas 
Te merev vas!


Télen-nyáron strázsálsz, 
Füsttel, hideggel pletykálsz 
Egész nap jár a szád, 
Te vas madár!


Ha nap rád csillan 
Rozsdás testedre, 
Nem örvendesz, 
Csak egyre hencegsz!




VISSZHANG


Sétálni tanítom magam 
A szavak határán túl 
Ahol minden mondat 
Egészen mást jelent.


Ebben a magyarázhatatlan 
Tájban, ahol nem emberek 
Beszélnek üresen, csupán 
Hangok léteznek.


Itt minden szó hozzánk 
Szól. Több értelmet kap. 
Koppannak, boncolódnak, 
Viharban a visszhangok.




ECSET


Festmény előtt állasz
Odaképzeled magad,
a keretbe
Zárt térbe.
A határos végtelenbe.


Színekbe burkolózva 
Visszalépsz sok századdal.


Fürdesz a pirosban. 
Meztelen testedet 
Kened be fehérrel 
Legyél minél tisztább, 
a kíváncsiak előtt.


Nyeled a zöldet
Mossa le lelkedet. 
Magadba építed 
A művész ötletét.


Úszni próbálsz 
A teljes kékben 
De rád ragad 
Beugrasz a rózsaszínbe.


Itt jól érzed testedet 
Nem túl hideg, sem meleg. 
Nagyszerű, főhősnek lenni 
Egy absztrakt képben.




NYELVEK


Ez a rengeteg nyelv
Csak gátakat épít bennem.
Mindig azt hittem más ember,
Ha nem úgy szólal meg mint a testvérem.


Pedig, olyan egyformák vagyunk 
S biztos van egy közös nyelvünk 
Amellyel határokat bonthatunk 
Ha megszólalunk.


Már meg is tanultuk 
Esténként használjuk. 
Amikor a természettel beszélünk 
Magunkban.




A JÓ


Te olyan fő vagy. 
Kamatozó akaratodból 
Mindenkinek jut. 
Rád se bagóznak.


Ha csúnya, zord szem 
Villogna az emberekre 
S minden szó belőled 
Feketén záporozna, 
Megjegyeznék a nevedet.




A LÁNG


Te tántorgó szín 
Engedd, simogassam én 
Habzó hamisságodat 
Vaduló görcseidet.


Habzsolod a levegőt, 
Hogy tovább létezzél. 
Szerelmes vagy e világba 
Hadonászol reményre koncentrálva.


Téged Istennek tekintettek 
Most egy kancsó víztől 
Életedet veszíted. 
Tegyél igazságot helyettem.




A PÉNZ


Pénz lapul a zsebedben, 
belenyúlsz, hogy kivegyed.


Megharapja ujjadat 
tiltakozva, ordítva.


- Na, várjál csak te átok, 
meglátod mi vár rátok!


Megfordulsz és tovalépsz. 
S vársz, hogy gyűljön még.




VIRÁG


Kezeidet tartsad úgy 
Mint egy nyíló virágot, 
S emeld fejed fölé 
Mintha te nyílnál ki.


Forogj lassan tengelyeden, 
mintha oly könnyű lennél, 
hogy a szellők viselnek. 
Szemeiddel néz fel
És keresd járatlan utadat.




A SZOBOR


A szobrászt figyeled
amint arcodat vési ki.
Kemény kőbe, nehéz szerszámokkal.
Nézed magadat
kőbe zárták vonásaidat.
S halkan a fény
megtörik rajtad.




NEM LEHETETLEN


Felfelé folyik a patak 
Partra szaladnak a halak. 
Integetnek tátogva, 
A rémült halászokra. 
Ne ijedj meg, 
A természet mulat, 
Bolondítja a halandókat.

Szerkesztette: Cseke Gábor

Egy esztendő a hétből

Szerkesztői levélként Ágoston Hugó közzétette a maszol.ro portálon azoknak az interjúknak a lajstromát, amelyek 2005 őszétől a papír ÚMSZ megszűnéséig a lap Színkép mellékletének első oldalán megjelentek, a jelenkori - kárpát-medencei - szellemi élet nagyjaival és napszámosaival. A lista azt hivatott demonstrálni, hogy milyen gigászi, folytatást érdemlő munka szakadt meg (bár érdemes lenne folytatni). Akinek van ideje, megszámolhatja, pontosabban hány témáról, alkotóról van szó összesen az elmúlt hét évet áttekintve, ezért itt is tanulmányozható az alábbiakban.


Már csak azért is, mert böngészése közben rájöttem, hogy több mint ötven írást magam hoztam tető alá (az illető tételeket kivastagítottam), ami azt jelenti, hogy az interjúk egy hetedét - a hétből egy kerek esztendőt! - személyesen biztosítottam a Színképnek. És ettől mindjárt egy kicsit más szemmel nézek magamra...

Interjúk a Színképben 2005-2012 között:

2005


2005. 10. 01-02: Bächer Iván

2005. 10. 08-09: Domokos Géza 

2005. 10. 15-16.: Markó Béla 
2005. 10. 22-23: Selmeczi György 
* 2005. 10. 29-30: Márton Árpád (festőművész, Csíkszereda) 
2005. 11. 05-06: Cselényi László 
2005. 11. 12-13: Kárp György (Marosvásárhely) 
* 2005. 11. 19-20: Andrassew Iván 
2005. 11. 26-27: Szabó T. Anna & Dragomán György 
* 2005. 12. 03-04: Tőzsér József & Kozma Mária (Csíkszereda) 
2005. 12. 10-11: Lőwy Dániel 
2005. 12. 17-18: Bocsárdi László 
2005. 12. 24-25: Holger Fischer 
2005. 12. 31. – 2006. 01. 01: Farkasházy Tivadar 


2006


2006. 01. 07-08: Sebestyén Spielmann Mihály (Marosvásárhely) 
* 2006. 01. 14-15: Szávai Géza 
2006. 01. 21-22: Demeter András István 
2006. 01. 28-29: Háy János 
* 2006. 02. 04-05: Szabó András (Csíkszereda) 
2006. 02. 11-12: Kovács Levente (Marosvásárhely) 
2006. 02. 18-19: Beke Mihály András (portré) 
2006. 02. 25-26: Szabó József (Ódzsa) 
2006. 03. 04-05: Vári Attila 
* 2006. 03. 11-12: Gaál András (Csíkszereda) 
2006. 03. 18-19: Darvay Nagy Adrienne 
2006. 03. 25-26: Kallós Zoltán 
2006. 04. 01-02: Buffó Rigó Sándor (Budapest) 
2006. 04. 08-09: Balogh József (posztumusz) 
2006. 04. 15-16: Csire József (Bukarest) 
2006. 04. 22-23: Kedei Zoltán (Marosvásárhely) 
2006. 04. 29-30: Henning János (Sepsiszentgyörgy) 
2006. 05. 06-07: Mattis-Teutsch Waldemar (Brassó) 
* 2006. 05. 13-14: Ádám Gyula (Csíkszereda) 
2006. 05. 20-21: Balázs Attila (prózaíró, Délvidék) 
2006. 05. 27-28: Thuróczy Katalin (Budapest) 
* 2006. 06. 03-04: Sára Sándor (Budapest) 
2006. 06. 10-11: Sebő Ferenc (Budapest) 
2006. 06. 17-18: Ütő Gusztáv (Sepsiszentgyörgy) 
2006. 06. 24-25: Pálfi György (Budapest) 
2006. 07. 01-02: Láng Gusztáv 
* 2006. 07. 05: Oláh István (Székelyudvarhely) 
* 2006. 07. 19: László Ferenc (Kolozsvár) 
2006. 08. 02: Kolozsvári Puskás Sándor (Marosvásárhely) 
2006. 08. 16: Hizsnyan Géza (Szlovákia) 
2006. 09. 09-10: Berecz András (Budapest) 
* 2006. 10. 14-15: Kenéz Ferenc (Budapest) 
2006. 11. 04-05: Vofkori László (Székelyudvarhely) 
2006. 12. 09-10: Márton László (Budapest) 


2007


2007. 01. 06-07: Terézia Mora (Németország) 
2007. 01. 13-14: Szélyes Ferenc (Marosvásárhely) 
* 2007. 01. 20-21: Márton László (Gyergyószentmiklós) 
2007. 01. 27-28: Beke György (posztumusz) 
2007. 02. 03-04: Dieter Drotleff (Brassó) 
 * 2007. 02. 10-11: Tőzsér László (Csíkszereda) 
2007. 02. 17-18: Balázs Imre József (Kolozsvár) 
2007. 02. 24-25: Kátai István (Magyarország) 
2007. 03. 03-04: Horváth Andor & Kovács Kiss Gyöngy 
* 2007. 03. 10-11: Gyarmati Zsolt (Csíkszereda) 
2007. 03. 17-18: Beke Mihály András (tematikus) 
2007. 03. 24-25: Kincses Elemér (Marosvásárhely) 
2007. 03. 31. – 04. 01: Spiró György (Magyarország) 
* 2007. 04. 07-08: Egyed Ákos (Kolozsvár) 
2007. 04. 14-15: Bréda Ferenc (Kolozsvár) 
2007. 04. 21-22: Pika Nagy Árpád (Magyarország) 
2007. 04. 28-29: Török Imre (Németország) 
2007. 05. 05-06: Pablo Urbányi (Argentina) 
2007. 05. 12-13: Podmaniczky Szilárd (Magyarország) 
* 2007. 05. 19-20: Burus János (Csíkszereda) 
2007. 05. 26-27: Ioan Gyuri Pascu (Bukarest) 
2007. 06. 02-03: Sebestyén Aba (Marosvásárhely) 
* 2007. 06. 09-10: Daczó Katalin (Csíkszereda) 
2007. 06. 16-17: Kántor László (Kolozsvár – Budapest) 
* 2007. 06. 23-24: Bangha Imre (Csíkszereda – Oxford) 
2007. 06. 30 – 07. 01: Esterházy Péter 
2007. 07. 07-08: Hadnagy Miklós (Sepsiszentgyörgy) 
2007. 07. 14-15: Szűcs László (Nagyvárad) 
2007. 07. 21-22: Szabó Tibor (Sepsiszentgyörgy) 
2007. 07. 28-29: Szőcs Géza (Kolozsvár – Budapest) 
2007. 08. 04-05: Kántor Lajos (Kolozsvár) 
2007. 08. 11-12: Bú Renaut Ágota (Szatmárnémeti – Provence) 
2007. 08. 18-19: Szakáts István (Kolozsvár) 
2007. 08. 25-26: Anavi Ádám (Temesvár) 
* 2007. 09. 01-02: Cseke Gábor (Csíkszereda) 
2007. 09. 08-09: Szilágyi Zsolt (Sepsiszentgyörgy) 
2007. 09. 15-16: Péterffy Zsófia (Budapest) 
* 2007. 09. 22-23: Kocsis Francisko (Marosvásárhely) 
2007. 09. 29-30: Bajor Andor (fiktív) 
2007. 10. 06-07: Vargha Mihály (Sepsiszentgyörgy) 
* 2007. 10. 13-14: Molnár Attila (Csíkszereda) 
2007. 10. 20-21: Romsics Ignác (Budapest) 
2007. 10. 27-28: Parti Nagy Lajos (szerkesztett utánközlés az Erdélyi Riport nyomán) 
* 2007. 11. 03-04: Ferenczes István (Csíkszereda) 
2007. 11. 10-11: Vince Mátyás (Budapest) 
2007. 11. 17-18: Pál Antal (Bukarest) 
2007. 11. 25-26: Ady Endre (fiktív) 
2007. 12. 01-02: Jecza Péter (Temesvár) 
* 2007. 12. 08-09: Fodor Sándor (montázs máshol megjelent interjúkból) 
2007. 12. 15-16: Novák József (Marosvásárhely) 
2007. 12. 22-23: Czédly József (Bukarest) 
2007. 12. 27: Karinthy Frigyes (fiktív) 


2008


* 2008. 01. 03: Dávid Gyula (Kolozsvár) 
2008. 01. 11-12: Adamovits Sándor (Marosvásárhely) 
2008. 01. 19-20: Zsehránszky István (Bukarest) 
2008. 01. 26-27: – (Nyugat folyóirat 100 éve: tematikus összeállítás) 
2008. 02. 02-03: Béres András (Marosvásárhely) 
2008. 02. 09-10: Ágoston Vilmos (Budapest) 
2008. 02. 16-17: Heller Ágnes (Budapest) 
2008. 02. 23-24: Földes György (Budapest) 
* 2008. 03. 01-02: Szentes Zágon (Kolozsvár) 
2008. 03. 08-09: Kinde Annamária (Nagyvárad) 
2008. 03. 15-16: Gáspárik Attila (Bukarest – Marosvásárhely) 
2008. 03. 22-23: Gálfalvi György (Marosvásárhely) 
2008. 03. 29-30: Györffy András (Marosvásárhely) 
2008. 04. 05-06: dr. Kövér György (Bukarest) 
2008. 04. 12-13: Horváth Andor (Kolozsvár) 
2008. 04. 19-20: Kántor Lajos (Kolozsvár) 
* 2008. 04. 26-27: Biró A. Zoltán (Csíkszereda) 
2008. 04. 30: András Csaba (Máramarossziget) 
2008. 05. 10-11: Lendvay Éva (Bukarest) 
2008. 05. 17-18: Csép Sándor (Kolozsvár) 
2008. 05. 24-25: L. Simon László (Budapest) 
* 2008. 05. 30 – 06. 01: Zöld Lajos (Csíkszereda) 
2008. 06. 07-08: Jenei Imre (Nagyvárad) – foci EB tematikus lapszám 
2008. 06. 14-15: Frank Schumann (Németország – Kolozsvár) 
2008. 06. 21-22: Terényi János (Bukarest, leköszönő nagykövet)
2008. 06. 28-29: Venczel Péter (Kolozsvár) 
2008. 07. 05-06: Bács Lajos (Bukarest) 
2008. 07. 12-13: Szilágyi Domokos (fiktív) 
2008. 07. 19-20: Lányi Szabolcs (Csíkszereda) 
2008. 07. 26-27: Baán László (Budapest) 
2008. 08. 02-03: Márkus-Barbarossa János (Bécs–Kolozsvár) 
2008. 08. 09-10: Gabriela Szabó (olimpiai tematikus szám) 
2008. 08. 16-17: Öllerer Ágnes (Bukarest) 
* 2008. 08. 23-24: Barabási Albert-László 
2008. 08. 30-31: Dr. Spielmann András (Egyesült Államok) 
2008. 09. 06-07: Gábor Lajos (Lali) – Kolozsvár 
* 2008. 09. 13-14: Dr. Kuna Tibor (Csíkszereda) 
2008. 09. 20-21: Diénes Attila (Marosvásárhely – Magyarország)
2008. 09. 27-28: Podhorszky Gábor (Budapest) 
2008. 10. 04-05: Banner Zoltán (Magyarország) 
* 2008. 10. 11-12: Dr. Veress Albert (Csíkszereda) 
2008. 10. 18-19: Boros Zoltán (Bukarest) 
2008. 10. 25-26: Novák Ferenc (Budapest) 
2008. 11. 01-02: Mag Péter (Bukarest) 
2008. 11. 08-09: Kakucs Lajos (Németország) 
2008. 11. 15-16: Garzó Ferenc (Bukarest) 
* 2008. 11. 22-23: Jánó Mihály (Sepsiszentgyörgy)
2008. 11. 29-30: Gálfalvi Zsolt (Marosvásárhely) 
2008. 12. 06-07: Marton Melinda (Kolozsvár) 
2008. 12. 13-14: Csík János (Kecskemét) 
2008. 12. 20-21: Demian József (Sydney) 
2008. 12. 24: Karácsony Benő (fiktív) 


2009


2009. 01. 10-11: Józsa Erika (Sydney) 
2009. 01. 17-18: Karácsonyi Zsolt (Kolozsvár) 
2009. 01. 24-25: Devis Grebu (Párizs – Bukarest) 
* 2009. 01. 31. – február 1.: Sebő Ferenc (Budapest; függő szövegben, tematikus) 
2009. február 7-8: Jancsó Miklós (Kolozsvár) 
* 2009. február 14-15: Pomogáts Béla (Budapest) 
2009. február 21-22: Kuszálik Péter (Marosvásárhely) 
2009. február 28. – március 1.: Marius Tabacu (Kolozsvár) 
2009. március 7-8: Varga Imre (Budapest) 
2009. március 14-15: Rostás-Péter István (Kolozsvár) 
* 2009. március 21-22: Botár László (Csíkszereda) 
2009. március 28-29: Senkálszky Endre (Kolozsvár) 
2009. április 4-5: Tibor Fischer (London) 
2009. április 11-12: Kusztos Endre (Marosvásárhely) 
* 2009. április 18-19: Balázs Lajos (Csíkszereda) 
2009. április 25-26: Tompa Gábor (Kolozsvár) 
2009. május 1-3: Erdélyi Lajos (Marosvásárhely – Budapest) 
2009. május 9-10: Nagy Pál (Marosvásárhely) 
2009. május 16-17: Bretter Zoltán (Bukarest) 
2009. május 23-24: Iancu Laura (Budapest) 
2009. május 30-31: Pál-Antal Sándor (Marosvásárhely) 
2009. június 6-7: Jürgen Habermas (via Népszabadság) 
2009. június 13-14: Vígh István (Szatmárnémeti – Debrecen) 
2009. június 20-21: Visky András (Kolozsvár) 
* 2009. június 27-28: Balla Zsófia (Budapest) 
2009. július 4-5: Hunyadi László (Marosvásárhely) 
2009. július 11-12: Pálffy Tibor (Sepsiszentgyörgy) 
2009. július 18-19: Gheorghe Mureşan (Marosvásárhely) 
2009. július 25-26: Uray Péter (Budapest) 
2009. augusztus 1-2: Tófalvi Zoltán (Marosvásárhely) 
2009. augusztus 8-9: Kobzos Kiss Tamás (Budapest) 
2009. augusztus 15-16: Zakariás Zalán (Sepsiszentgyörgy) 
2009. augusztus 22-23: Rostás Zoltán (Bukarest) 
2009. augusztus 29-30: Deák Endre (Nagykároly) 
2009. szeptember 5-6: Makkai Lilla (Kisoroszi) 
2009. szeptember 12-13: Prőhle Gergely (Budapest) 
2009. szeptember 19-20: Kakucs Júlia Henriette (Németország) 
2009. szeptember 26-27: Simon Gábor (Kolozsvár) 
2009. október 3-4: Kiss János Botond (Tulcea) 
2009. október 10-11: Praznovszky Mihály (Magyarország) 
2009. október 17-18: Kozma István (Eger) 
2009. október 24-25: Osváth Jenő (Marosvásárhely) 
* 2009. október 31. – november 1: Hegedűs Imre János (Budapest) 
2009. november 7-8: Kántor Lajos (1956 utóéletéről) 
2009. november 14-15: Kötő József 
2009. november 21-22: Szodoray-Parádi Farkas (Szatmárnémeti) 
2009. november 28-29: Stefano Bottoni 
2009. december 5-6: Péter Hilda (Kolozsvár) 
* 2009. december 12-13: Gagyi József (Csíkszereda) 
2009. december 19-20: Lányi Szabolcs (Csíkszereda – tematikus beszélgetés , 1989. dec. – 2009. dec.) 
2009. december 25-27: Sz. Benedek István (Marosvásárhely) 
2009. december 31. – 2010. január 3.: Ráduly János (Kibéd) 


2010


2010. január 9-10: Kopacz Mária (Bukarest) 
2010. január 16-17: Meczner János (Budapest) 
2010. január 23-24: Kántor Péter (Budapest) 
* 2010. január 30-31: Ádám Katalin (Csíkszereda) 
2010. február 6-7: Orbán János Dénes (Kolozsvár) 
2010. február 13-14: Bogdán Zsolt (Kolozsvár) 
2010. február 20-21: Szőcs Péter (Szatmárnémeti) 
* 2010. február 27-28: Drótos László (Budapest) 
2010. március 6-7: Gyarmathy János (Marosvásárhely) 
2010. március 13-14: Kiss Balázs (Budapest) 
2010. március 20-21: Bács Lajos (Bukarest – a Márton Áron-miséjéről)
2010. március 27-28: Simonfy József (Szatmárnémeti) 
2010. április 3-4: Péchy Mária (Magyarország) 
2010. április 10-11: Patyi Zoltán (Szlovénia) 
2010. április 17-18: Berszán Zsolt (Marosvásárhely) 
2010. április 24-25: Méliusz József (fiktív) 
2010. május 1-2: Fülöp Géza (Marosvásárhely) 
2010. május 8-9: Péter Boglárka (Csíkszereda) 
* 2010. május 15-16: Cseke Gábor (Csíkszereda – a legutóbbi könyvéről)
2010. május 22-23: Egyed Péter (Kolozsvár) 
2010. május 29-30: Reinhart Erzsébet (Bukarest – Sepsiszentgyörgy) 
2010. június 5-6: Lauren Hermele (New York – Kolozsvár)
2010. június 12-13: Selymes Tibor (Foci VB-különszám) 
* 2010. június 19-20: Szabó Zoltán (Kecskemét) 
2010. június 26-27: Hajdu Szabolcs (Budapest) 
2010. július 3-4: Székely Sebestyén György (Kolozsvár) 
2010. július 10-11: Horváth Károly (Zalaegerszeg) 
2010. július 17-18: Csiszár Ferenc (Szatmárnémeti) 
2010. július 24-25: Összeállítás Bodor Pál 80. születésnapjára 
2010. július 31. – augusztus 1.: Lőrincz Ildikó (Kolozsvár) 
2010. augusztus 7-8: Enyedi István (Szatmárnémeti) 
2010. augusztus 14-15: Nagy Attila (Marosvásárhely) 
2010. augusztus 21-22: Bura László (Szatmárnémeti) 
2010. augusztus 28-29: Gáspárik Attila (Marosvásárhely – tematikus) 
2010. szeptember 4-5: Demény Péter (Kolozsvár) 
2010. szeptember 11-12: Szabó Attila (Zilah) 
2010. szeptember 18-19: Csortán Ferenc (Marosvásárhely) 
* 2010. szeptember 25-26: Márton Árpád (Csíkszereda – részlet kötetnyi nagyinterjúból) 
2010. október 2-3: Moca Rudolf (Marosvásárhely) 
2010. október 9-10: Novák Csaba Zoltán (Marosvásárhely) 
2010. október 16-17: Bauer Béla (Szatmárnémeti) 
2010. október 23-24: Horváth Andor (Kolozsvár – A Hétről, a 40. évfordulón) 
2010. október 30-31: Kuszálik Péter (Marosvásárhely – Tőkésről szóló könyvéről) 
2010. november 5-7: Bara István (Szatmárnémeti) 
2010. november 12-14: Demeter András István (a Bánk bán mai előadhatóságáról) 
2010. november 19-21: Puskás Attila (Marosvásárhely) 
2010. november 26-28: Jakab-Benke Nándor (Kolozsvár) 
2010. december 3-5: Szőnyi Zoltán (Marosvásárhely) 
2010. december 10-12: Fazekas Lóránd (Szatmárnémeti) 
2010. december 17-19: Muhi Sándor (Szatmárnémeti) 
2010. december 24–26: Böjte Csaba (Déva) 
2010. december 31. – 2011. január 2.: A Korszellem (fiktív) 


2011


2011. január 7–9: Kovács András Ferenc (Marosvásárhely) 
2011. január 14–16: Dr. Györfi András (Margitta) 
2011. január 21–23: Egyed Emese (Kolozsvár) 
2011. január 28-30: Veres István (Szatmárnémeti) 
2011. február 4–6: Schönberger Jenő (Szatmárnémeti – Scheffler János boldoggá avatásáról) 
2011. február 11–13: Sebestyén-Spielmann Mihály (Marosvásárhely – az Időtár c. Marosvásárhely-kronológiáról) 
2011. február 18–20: Márk-Nagy János (Szatmárnémeti) 
2011. február 25–27: Gavriil Pinte (Bukarest) 
2011. március 4–6: Fejér Kálmán (Szatmárnémeti) 
2011. március 11–13: Balázs Imre József (Kolozsvár) 
2011. március 18–20: Butka Gergő (Szatmárnémeti) 
* 2011. március 25–27: Koszta Gabriella (Budapest) 
2011. április 1–3: – (humoros összeállítás) 
2011. április 8–10: Márton Előd (Kolozsvár) 
2011. április 15–17: Fátyol Rudolf (Szatmárnémeti) 
* 2011. április 22–24: Tapodi Zsuzsanna (Sepsiszentgyörgy) 
2011. április 29. – május 1: Bálint András (Budapest) 
2011. május 6–8: Váróterem Projekt társulat (Kolozsvár) 
2011. május 13–15: Virág György (Marosvásárhely) 
2011. május 20–22: Demeter András István (tematikus, a Román Rádiót illető terveiről) 
2011. május 27–29: Keresztes Attila (Szatmárnémeti) 
2011. június 3–5: Takács Péter (Debrecen) 
2011. június 10–12: Till Attila (Budapest) 
2011. június 17–19: Kántor Lajos (Kolozsvár – Csiki László-könyvéről) 
2011. június 24–26: Hiripi Zsuzsanna (Szatmárnémeti) 
2011. július 1–3: Ifj. Erdélyi Gábor (Budapest) 
2011. július 8–10: dr. Szőnyi Judit (Marosvásárhely) 
2011. július 15–17: Kovács Jozefa, Lázár Hajnal (Kolozsvár, Diakonia Keresztyén Alapítvány) 
2011. július 22–24: Cătălin Mitulescu (Bukarest) 
2011. július 29–31: Robert Wenzel (Ruszt, Ausztria) 
2011. augusztus 5–7: Visky András (Kolozsvár) 
2011. augusztus 12–14: Fábián István (Szatmárnémeti) 
2011. augusztus 19–21: Bandi Kati (Marosvásárhely) 
* 2011. augusztus 26–28: A Magyar Fotográfia Napja (tematikus összeállítás)
2011. szeptember 2–4: Yuppi tábor (tematikus összeállítás, Aczél Dóra programvezető megszólaltatásával) 
2011. szeptember 9–11: Markó Béla (hatvanadik születésnapja alkalmából)
2011. szeptember 16–18: Palocsay Kisó Kata (Kolozsvár) 
2011. szeptember 23–25: Bozsó Imre Lehel (Kolozsvár) 
2011. szeptember 30 – október 2: Nagy Miklós Kund (Marosvásárhely) 
2011. október 7–9: Beke István Ferenc (Székelyudvarhely – Kolozsvár)
2011. október 14–16: Bölöni Domokos (Marosvásárhely) 
2011. október 21–23: Részlet Sike Lajos önéletírásából (Tollasodásom története) 
2011. október 28–30: Pál-Antal Sándor (Marosvásárhely – akadémikussá válása alkalmából) 
* 2011. november 4–6: Balla D. Károly (Ungvár, Kárpátalja) 
2011. november 11–13: Alexander Hausvater (Kanada) 
2011. november 18–20: Kákonyi Csilla (Marosvásárhely) 
2011. november 25–27: Kövesdy István (Marosvásárhely) 
2011. november 30 – december 4: Antal István (Szatmárnémeti)
2011. december 9-11: Metz István (Hollandia) 
2011. december 16-18: Szebeni Zsuzsa (Budapest) 
2011. december 23-25: Keszeg Ágnes (Kolozsvár) 
* 2011. december 30. – 2012. január 1.: Ádám Gyula (Csíkszereda – 50. születésnapja + budapesti tárlata kapcsán) 


2012


2012. január 6-8: Kónya László (Szatmárnémeti) 
2012. január 13-15: Podmaniczky Szilárd (Budapest) 
* 2012. január 20-22: Zsigmond Márton (Csíkszereda) 
* 2012. január 27-29: Ion Luca Caragiale-összeállítás születési évfordulóra
2012. február 3-5: Öllerer Ágnes (Bukarest – főleg a Lyceum Consortról)
2012. február 10-12: Erdős Judit (Szatmárnémeti) 
2012. február 17-19: Káli Király István (Marosvásárhely) 
2012. február 24-26: Bálintné Kovács Júlia (Bálint Tibor özvegye, Kolozsvár) 
2012. március 2-4: dr. Vass Levente (Marosvásárhely) 
2012. március 9-11: Tóth Béla (Marosvásárhely) 
2012. március 16-18: Pokorny László (Marosvásárhely) 
2012. március 23-25: Sebestyén Aba (Marosvásárhely – tematikus interjú, Bolyai-monodrámájáról) 
2012. március 30. – április 1.: Örkény István (fiktív) 
2012. április 6-8: Részlet a Háromszéki írott tojások c. kötetből 
2012. április 13-15: Böszörményi Zoltán (Arad – Barbados) 
2012. április 20-22: Sebestyén Péter (Marosvásárhely) 
2012. április 27-29: Vidnyánszky Attila (Debrecen) 
* 2012. május 4-6: Füzesi Magda (Kárpátalja) 
2012. május 11-13: Bessenyei István (Szatmárnémeti) 
* 2012. május 18-20: Szabó András (Csíkszereda – tematikus) 
2012. május 25-27: Simó Enikő (Sepsiszentgyörgy) 
2012. június 1-3: Beszámoló a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó 2012-es kiadásáról 
2012. június 8-10: Ion Luca Caragiale (fiktív) 
2012. június 15-17: Fazakas Misi (Sepsiszentgyörgy) 
2012. június 22-24: Nits János (Szatmárnémeti) 
2012. június 29 – július 1: Gudor Kund Botond (Gyulafehérvár)