A Fal c. film plakátja |
„Milyen egyedi sors … Még semmit sem csináltam… mindabból, amit szerettem volna… a filmeimből, a könyveimből … mind kialakult már az eszemben … és hiába! Valaki ellenem szegül, valaki nem hagyja, hogy teljesítsem …vágyaimat.”
„Egyszer, most, a tizenegyedik osztályban, nekem kellett levezetnem egy osztályfőnöki órát. Azt akartam, hogy kötetlen beszélgetésből álljon az óra. De megjött az Igazgató és meg kellett változtatnunk, és megint a pályaválasztásról beszéltünk. Akkor én megmondtam, hogy miért akarok filmrendező lenni: mert meg tudom írni magam a forgatókönyvet, meg tudom tervezni a díszleteket, rendezni és játszani is tudok… Olyan jól érveltem, hogy az Igazgató azt mondta, meg van győződve, hogy sikerülni fog …”
„Emlékszel, anyu, milyen filmeket láttunk mi vasárnaponként az írók filmklubjában … Emlékszem Ken Russel Ördögeire, Vanessa Redgrave-val és Oliver Reeddel… Merőben fantasztikus, korszakalkotó, őrjítő film. Ez a film a förtelemről, a borzalomról, a szörnyűségről elmondott — mindent. Röviden felsorolom, ‘mi tetszett: az inkvizíciós, templomi nyomorúság és obskurantizmus hangulata… Annak a nőnek a rettenetesen megkínzott teste, az őt vizsgáló két kuruzsló. Annak a papnak a játéka és a gondolkozásmódja, ahogyan az emberekkel bánt, ahogyan a nőkön segített, ahogyan szerette őket, s a ház, amelyben lakott, az oroszlánveremmel a közepén … Az apáca, a rend főnöknője, a játéka, ahogyan a fölgerjedés egy pillanatában átlyukasztja a tenyerét a nyakában függő kereszttel, amikor az az érzése, hogy Krisztus sebeit csókolja… Az orgia a végén, azok a meztelen, örjöngő nők, akik közé betoppan a király…”
„Aztán Ford és Wajda filmjei… A Teuton lovagok például … Rendkívüli operatőri munka, szép képsorok, érdekes gondolatok… jó lengyel film, messzi a mi filmjeink fölé magasodik … Megjegyeztem azt a pillanatot, amikor a lengyel lovag megadta magát a teutonoknak, ezek viszont nem adják ki elrabolt lányát, s akkor ő megragad egy teuton lovagot, két kezével az égig emeli, és úgy a földhöz vágja, hogy az szörnyethal; ereje fantasztikus, de nem testépítéssel kiművelt erő, hanem férfiúi erő… Vagy a Nemzedékek — jó film, kérem, jó film; hazafias, történelmi film, gyermekekkel, ellenállással, de jó, jó. Nos, mi miért nem csinálhatnánk ilyesmit?… Láttam még a Csata utáni táj-at, nagyon jó a rendezése… A pornó jelenet olyan jól illeszkedik be, hogy a lehető legtermészetesebb dolognak tűnik. Meghatott a tömeg, amely szét akarta tépni a lányt, és az, aki védte, ez fantasztikus dolog volt…”
„Igen, megnéztem a román filmeket… érdekeltek, és felkészülésemhez is szükségem volt rájuk… a főiskolai felvételihez … Most viszont… lehet, hogy minden hiábavaló… Mindig feljegyeztem a véleményemet a noteszembe … Most azonban … Nos, ez van … Láttam a Falat is —- Constantin Vaeni rendezésében. Ez a film, úgy gondolom, egyike azoknak a román filmeknek, amelyeket érdemes megemlíteni, mivel, azon kívül, hogy sok dolgot más, külföldi filmekből vett át, bizonyos mértékben mégis volt egyénisége… Megjegyeztem magamnak azt, hogy az emberek, akik elhatározták, hogy bezárják abba a szobába és befalazzák, elmennek egy pszichiáterhez, és kikérik egy ilyen elszigeteltség következményeiről a véleményét; ő pedig az elszigeteltség néhány esetét ismerteti, s látjuk őt is, amint a drótkerítés mögül nézi azokat a hülyéket, akik pedig mintha mosolyogva néznék őt… Elszigeteltsége idején én még néhányszor eszébe juttattam volna ezt a dolgot…”
„Igen, a filmmúzeumba is jártam … ugyancsak felkészülés céljából. Utoljára éppen egy héttel kórházi beutalásom előtt voltam. Már vérszékletem volt, de nem tudtam róla. S arról sem, hogy milyen súlyos a betegségem … bár állandóan éreztem, hogy valami nagyon súlyos… Igen .. . igen! nagy fájdalmaim voltak, bár nem mondtam, nem panaszkodtam… tudtam, hogy az orvosok tehetetlenek … Ott láttam a Freudról szólót, Montgomerry Clift-tel … Freud életéről, hogyan jutott el következtetéséig. Az Ödipusz-komplexust kezelik, a gyermek szereti az ellenkező nembeli szülejét, ez természetesen azon múlik, hogy hogyan viselkedik mindegyik vele … Filmművészeti szempontból nem figyeltem fel semmire, talán csak arra, hogy jól megcsinált életrajzi film volt … Igen, a filmmúzeumban utoljára a Psychót láttam — Hitchkock rendezésében, Anthony Perkinsszel és Vera Miles-szel… február 8-án … február 17-én pedig először utaltak be … Igen, a tudathasadás egy pasasnál, aki gyilkolt, amikor az „anyjának” érezte magát, és elrejtette a hullákat, amikor „önmagának” érezte magát… Megjegyeztem azt a tényt, hogy szerette az anyját — az Ödipusz-komplexus —, majd meggyilkolja, és amikor ráébred tettére, tíz évig múmiaként őrzi a lakásán és beszélget vele …”
„Most biztos vagyok benne, hogy sikerül a főiskolai felvételim, most már nem félek. Sokat tanultam ebből a betegségből.”
„Aztán… mielőtt elindultam Bukarestből… a nagyvilágba … láttam még néhány filmet. Ugyancsak a tévében. Végignyúltam a zöld heverőn, hogy ne fájjon a műtét, otthon voltam és… és néztem a tévét. Noteszembe még akkor is feljegyeztem a véleményemet… Tudom, hogy láttam Dzsingisz kán utódát — Pudovkin rendezésében, Innkizsinovval. Remek, a következő film az Ördögök nyomán készült, hallatlan film, bár csak néhány jelenetet láttam belőle… Az utolsó pedig A nap, amikor jönnek a halak volt — Kakoyannisz rendezése. Fantasztikus egy film … megragadt bennem az a jelenet, amikor a radioaktív „tojásokat” a várost ellátó víztárolóba dobják, a fantasztikus táncok, valami görögös volt bennük és szívbemarkolóan rikoltó hangokkal, ebbe iktatták be azt a jelenetet, amikor az összes gyermekek radioaktív vizet isznak. Kiemelkedő az a jelenet, amikor a pásztor gyereke a kunyhóban a radioaktív „tojásokat” tartalmazó láda körül játszik”.
„Ha majd Bukarestbe érkezünk, elolvasom, Mici, a három találomra kiválasztott szóra alkotott forgatókönyveimet. Megtudtam, hogy a felvételin ez kizáró jellegű gyakorlat. Megadnak három szót és egy rövid forgatókönyvet kell írni, úgy hogy legyen füle-farka. Írtam néhányat. Megmutatom neked …”
Természetesen, ezek a három szóra írt forgatókönyvek – négy darab van belőlük – is helyet kaptak a posztumusz könyvben. Hiszen szervesen a torzóban maradt életmű részei – kár, hogy nem álmodhatta őket senki beszédes képsorokká…
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése