Hát akkor lássuk a medvét!
Markó Béla 2018-ban megjelent új verseskönyvét (Bocsáss meg, Ginsberg) a tabukat döntögető, szókimondó, "Május Királyának" nevezett Allen Ginsberg szellemisége lengi be. Persze, a Markó-féle költészetnek, a szókimondás dacára, lírai tartása van (ahogy az elő van írva - cum scrie la carte), viszont olyan dolgokat kotor fel tudatának, eszmélésének múltjából, amiket mostanig nem igen volt erdélyi költőnek késztetése kimondani.
Sokáig lehet vitatkozni arról, hogy a valódi költészet szentté avathat-e bármilyen fogalmat, gondolatot, bármilyen tárgyat, de Ginsberg legmélyebb meggyőződése szerint kivétel nélkül minden szent, még a test legordinárébb részei is... (Lábjegyzet az Üvöltéshez)
Eörsi István, aki 1984-ben A leples bitang címmel Ginsberg-kötetet állított össze s fordított az Európának, 1990-ben Cserépfalvinál adja ki a kötetből kitanácsolt tabudöngető darabokat, köztük az Üvöltés magyarítását is. (Allen Ginsberg: Május Királya). A könyv végén Utószó helyett: Ginsbergékkel, Debrecenben - a fordító már a rendszerváltás utáni felolvasókörútjukról, irodalmi találkozóikról ír, s megemlíti: "Induláskor Ginsberg meg is kérdezte, hogy milyen jellegű és méretű botrányt tartok hatósági szempontból még elviselhetőnek. Azt feleltem neki, hogy ezt az ő döntésükre bízom, ők is tudják, hogy milyen politikai és szexuális taburendszer alakult ki a világnak ezen a részén, rám mindenesetre nem kell tekintettel lenniük. Válaszom őszinte volt, de azért nem bánnám, ha ép bőrrel megúsznánk ezt a debreceni kiruccanást. A „tabu" szóra Ginsberg rögvest megkérdezte, hogy a „fuck" és „cock" szó magyar megfelelője miért hiányzik többnyire verseinek magyar fordításából - ő ugyanis már az első napon megtudakolta e szavak magyar jelentését, és megállapította, hogy más szavak - mint hallja, képes kifejezések - szerepelnek a szóban forgó helyeken. Én az ország feudalizmusban gyökeredző katolikus hagyományaira hivatkoztam, amelyeken, átütő polgári forradalmak híján, még a polgári radikalizmus sem tudott rést ütni, és amelyekhez minden kormányzat, még ha forradalmi ideológiát vall is magáénak - a békesség kedvéért és talán belső hajlamból is, alkalmazkodik."
Az Eörsi könyvet nem lehet egy-két óra alatt átböngészni, tanulságait leszűrni. Tény, hogy a fergeteges Ginsberg-versek mellett találtam szelíden fanyar verset is, ami közelebb áll lírai ízlésemhez, ezért ezt idézem:
Allen Ginsberg: AZOK KETTEN
ThoseTwo
Így szólt a fa
Nem szeretem azt a fehér kocsit alattam,
benzintől bűzlik
Mellette egy másik fa így szólt
Mindig nyavalyogsz
idegbeteg vagy
abból is látszik, ahogy gömyedezel.
1981. július 6. 20 óra
Érzem ugyanakkor, hogy ilyen szempontból Markó se sokkal különbözik tőlem, s bár Ginsberget idézi, nem szalad el vele a ló: múltunk ótvarras, gennyes, véres, elszutykosodott vétkeit és pillanatait úgy idézi föl egy-egy döbbenetes versében, hogy abból mégis csak összehangzik egyfajta "üvöltés" - de már idézhető, szavalható, mondható. És XXI. századi.
Markó Béla:
TÉLVÉGI ZSOLTÁR
Izzadságtól szaglik
s guberál az Isten,
ha már nem segít más,
hogy magán segítsen,
kenyérmaradékot,
félig ivott kólát,
formátlan tartalmat
s tartalmatlan formát,
mocskos a szakálla,
fekete a körme,
a kóbor ebek is
meghőkölnek tőle,
áporodott szilvát,
meglöttyedt barackot,
gyűjti piszkos zsákban
a pillepalackot,
turkál a világban,
mint koszos kukában,
evés előtt tesz-vesz
az evés utánban,
mindent újragondol,
mindent újratermel,
abból él, amitől
meghalna az ember,
éjszaka kilopja
dögkútból a dögöt,
mert ami romlandó,
csak az lehet örök,
csak abból teremthet
új kutyát vagy macskát,
a fű közé tücsköt
s a tóba halacskát,
nyálban, gennyben, húgyban,
kotor a szemétben,
patkány tükröződik
véreres szemében.
Guberáló Isten
odafent a mennyben,
hányszor használtad már
minden egyes sejtem?
Hányszor rejtettél már
szakadt tarisznyádba,
hányszor hajítottál
vissza a világba?
Hányszor volt tél eddig?
S tavasz is már hányszor?
Ismét nő a kertem
saját anyagából.
(Markó Béla. Bocsáss meg, Ginsberg. Versek. Kalligram, Budapest, 2018)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése