"Bujkáló" recenziók

Valahogy elkerülte a figyelmemet két olyan recenzó is, ami korábban megjelent két kötetemmel kapcsolatosan megjelent: egyik a Látóban (1990-ben), a másik az egykori Utunkban (1982-ben). 
Az utóbbi a Bármely rendelést vállalok című regényemet szedte ízekre (fiatalos eleganciával), s most, hogy többször is átfutottam, rémlik, mintha annak idején is olvastam volna, de valamiért nem tettem félre  a szöveget. Kár, mert a regényt digitalizálva, összegyűjtöttem a róla szóló recenziókat - s ennek is ott lenne a helye. Valamikor, a következő hónapokban, illene pótolni.
A Látó-beli recenzió csak félig szól Álruhában c. 1989-es riportkönyvemről, a másik fele Bodó Barna ugyancsak 1989-ben megjelent riportkötetét is elemzi - egyfajta párhuzamos összevetéssel látja el feladatát Kedves Csaba (néhány recenzió olvasható még ezen a néven, ám igazából nem tudom, kit fed). Ennek szövegét most ideillesztem, a történelmi hűség kedvéért. (A másik, a Keszthelyi András-féle regényelemzésre a későbbiekben még visszatérek).

*

Hétköznapi ünnepek, ünnepi hétköznapok

Divatos, s bár gyökerei mélyre nyúlnak, jellegzetesen XX. századi műfaj a riport, az irodalom és publicisztika határzónájában, egzotikus szellemi kaland, a dokumentum krónikája, a krónika dokumentuma, izgalmas nyomozás az ember, az emberi egyéniség után. Diogenészi műfaj az emberkeresés jegyében.

Cseke Gábor és Bodó Barna legújabban megjelent riportkönyvei* ugyanezt az utat. követik, az ember ünnepi-hétköznapi vívódásait próbálják fölvázolni, két különböző, de lényegében azonos pontra ható irányból. Míg Cseke Gábor az ünnepek hétköznapjait tárja elénk, a különlegest, az egzotikumot keresi, a bátorságról, a megismerés kalandjairól szól, Bodó Barna a hétköznapok ünnepeinek feltárására, megmutatására vállalkozik, az egyén és közösség viszonyának megvilágításával. E tartalmi tényezők határozzák meg a műfajt is, Cseke Gábor líraibb, irodalmibb, cselekményes riportot ír, Bodó Barna írásai az ember és társadalom, ember és. környezete objektív törvényei közti ellentmondásokon nyugszanak, szükségképpen a publicisztika felől közelednek az irodalomhoz, attól a makacs igazságvágytól hajtva, amely a mindenkori dokumentum jellegű, társadalomrajzot készítő riport sajátossága. S noha ritkán történik meg, hogy a riporter felteszi a miért kérdését a társadalomnak, az okra, okokra mégis következtetni lehet.

A Holnap is köszönnek hősei (külsőleg) egyszerű emberek, van közöttük mérnök és munkás, orvos és pincér, mégis egyéni sorsuk, pályájuk alakulása a riportíró tolla, kérdései nyomán izgalmas, bár nagyon is hétköznapi „kalandregénnyé" alakul, így lehet épp olyan érdekes a fémet véső, körzőt feltaláló mesterember története, mint az Álruhában kötet hőseinek tengeri kalandjai, ezért tud kötetbe fűzve is úgy hatni ez a miesnapi/mívesnapi krónika, mint Cseke Gábor valóban kötet formát követelő „különleges riportjai". Mert egymáshoz kapcsolódnak ezek a történetek, s nem csalt a független könyveken belül, összevetve-összeolvasva a két szerző riportgyűjteményét, rengeteg közös vonást találunk, a két könyv kölcsönösen kiegészíti egymást.

Érdekes, értékes kísérlet a kötetek bevezetője. Mindkét könyv – bár más-más témát vet fel – egy-egy önriporttal, írói ars poeticával kezdődik. A riportírás legizgalmasabb műhelytitkait tárják fel a szerzők.

Cseke Gábor az írói álruháról a kérdező-rögzítő színfalak mögöttiségérő1 vall: „Izgalmas alkotói kaland volt a más bőrébe, koponyája mögé képzelnem magam. [...] S miközben mások bőrébe-sorsába öltözötten éltem, egyúttal óhatatlanul bevittem az írásba a magam tapasztalatát, világlátását és gondolatteremtő nyelvi fordulatait." Bodó Barna ezzel szemben a riportalany kiválasztásáról, az egyedi, a sajátos megtalálásáról, a kérdezés nehézségeiről vall: „A mindennapok sokkal izgalmasabbak, mint gondolnánk, csak észre kell venni az egyedit, az igazán jellemzőt."

Ilyen szempontból is kiegészíti a két kötet egymást. Minthogy kiegészíti egymást minden jó riportkönyv, hiszen a téma, a módszer, az alany, az eszme azonos: az emberkeresés, a külső és belső emberi arc minél élethűbb megrajzolása. S – szemben más irodalmi műfajokkal – itt nincs helye fiktív személyeknek, sorsoknak, történeteknek. Az igazságot kell keresni a hétköznapi ünnepek, az ünnepi hétköznapok díszletei közt. A Bodó Barna Van szavunk című öninterjúja alá írt Pilinszky-idézet mottója lehetne minden riportkönyvnek: „Aki a szavakban csal, nem az életet sikkasztja, sinkófálja el, hanem a vallomás lehetőségét...”

A vox humana hamdsíthatatlan, hamisítatlan zászlaját emeli fel mindkét szerző, olyan körülmények között, mikor a hatalomnak ellensége volt az ember, a gondolkodó, érző szellem, az erkölcs őrtüzeit vigyázó egyéniség.

KEDVES CSABA

* Cseke Gábor: Álruhában (Mai kalandok). Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1989. Bodó Barna: Holnap is köszönnek. Riportok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1989.

Forrás: Látó, 1990 / 4. szám, 477–478. oldal