2012. július 27., péntek

Muzica nopţilor / Éjszakák zenéje (1)

Ez itt egy kötetcím, egy kétnyelvű versesköteté, amit a nyilvánosság előtt fogok összeállítani a következő hetekben (hónapokban?). Hogy meddig tart a projekt, majd elválik. Egyelőre nagy erőbedobással láttam neki, és nem látom azt a körülményt, ami leállítana.


Persze, a véletlent nem könnyű kiszámítani. Bízzunk a legjobbakban...


Arra gondoltam, hogy a hegyekbe utazva, mi lehet célszerűbb feladat, mint Kocsis Francisko barátomat meglepni egy, a verseiből válogatott kétnyelvű könyvvel, úgy, ahogyan azt pár éve Culcer Danival megtettem? 


Így aztán tegnap reggel levettem Francisko könyveit a polcról, nekiláttam az olvasásnak, válogatásnak, rendszerezéshez, számba vettem a már elkészült fordításokat, összeállítottam a kötet vázlatát, levelet írtam a barátomnak és újabb verseket kértem postafordultával, ma pedig nekiláttam a fordításnak.


Alább jönnek az első, frissen lefordított versek - olyan sorrendben, ahogy elkészültek. Ha csak lehet, igyekszem betartani a könyv előzetes felépítését, a versek sorrendjét, feltüntetve a verskötetet, amelyből a válogatás történt.


Tehát:



KOCSIS FRANCISKO

Muzica nopţilor / Éjszakák zenéje

Poezii alese / Válogatott versek
Traduse de Cseke Gábor tolmácsolásában

UMBRELA PROFETULUI / A PRÓFÉTA ESERNYŐJE (1998)

Parabola lupilor

Din liniştea marilor ninsori, când
renii aerului parcă trag spre miazăzi
tot polul
încărcat în sănii de sidef,

vin lupii ca un grup de bocitoare,
fiecare sunet sfâşietor
amplifică foamea şi mai rupe
o bucată din giulgiul de nea,

vin lupii care trăiesc numai din victorii,
ca alte câteva specii
ale pământului.

Farkas-parabola

Roppant havazások csöndjéből, amikor
a lég rénszarvasai mintha déli irányba vonszolnák
az egész sarkot
elefáncsont szánjaikon

jönnek a farkasok siratóasszonyokként csapatostól
a marcangolás hangzatai
növelik az éhséget és tovább
szaggatják a hólepelt

jönnek a farkasok a csak győzelmekből élők
akár a földkerekség
némely faja

Toamna

Toamna: copacii rămân goi
şi perfect imobili
ca femeia lui Lot
după ce s-a întors
să privească o clipă incendiul divin —

durerea devine pătrunzătoare
ca o rază roengten —
în mine e o dură credinţă
la care pe nimeni nu voi converti.

Az ősz

Ősszel: a fák lecsupaszodnak
és teljesen lemerevednek
miként Lót asszonya
miután hátrafordult
hogy egy pillantást vessen az isteni tűzre –

a fájdalom átható lesz
mint a röntgensugár –
szilárdan él bennem a hit
melyre senkit meg nem térítenék

Întâmplări

Sunt întâmplări fără timp
ca acestea:

după vis, realitatea
îndreaptă retina
ca un tinichigiu o tablă îndoită;

soldaţii care poartă berbecul
nu se mai mulţumesc să doboare
poarta,
ei dărâmă toată cetatea;

poetul pune cuvintele sale
într-un vers ca o săgeată
cu vârful de argint.

Esetek

Léteznek időtlen esetek
miként ezek:

az álom után a valóság
elegyengeti a retinát
akár a bádogos a meggörbült lemezt

a faltörőkost cipelő harcosoknak
nem elég beszakítani
a kaput
lerombolják az egész várat

szavait a költő
nyílvesszőként illeszti versbe
hegyük ezüstből

Ţipătul

Stau în pântecul materiei şi gândesc
într-o limbă de circulaţie restrânsă;

în adâncul plămânilor mei,
discobolul e pregătit
să arunce în afară ţipătul universal;

in orice limbă,
ţipătul are acelaşi înţeles.

A sikoly

Ülök az anyag méhében és egy szűk
körben használt nyelven gondolkodom;

tüdőm mélyén
a diszkoszvető készen áll,
hogy világra hajítsa az egyetemes
sikolyt

bármely nyelven
egyet jelent: sikolyt

Jurnal

Parcă aş avea nervi de sârmă ghimpată,
aşa îi simt, înnebunit de ei;

totul se comprimă fulgerător
şi devine trecut,
zadarnic am învăţat atâtea lucruri,
dacă nu ne sunt de nici un folos;

ochii noştri au învăţat să plângă
mai subtil şi-şi transportă lacrimile
dincolo de natură, într-o deltă volatilă;

istoria e aproape fără civili,
ceilalţi au ordin să nu plângă.

Napló

Idegeim mintha szögesdrótból lennének
érzem az ólálkodó őrületet;

minden villámgyorsan összepréselődik
és múlttá leszen;
hiába tanultunk annyi mindent
ha semmi hasznát nem vesszük;

szemünk megtanult kifejezőbben
sírni és képes a természeten túlra,
egy illó deltába szállítani a könnyeket;

a történelem már-már civilek nélküli,
a többiek parancsba kapták: ne sírjatok

Oraşul

Oraşul e o imensă sală de aştep-
tare. Toată lumea aşteaptă pe cine-
va, aşteaptă ceva. Plouă mult, sin-
gurătatea este aproape adevărată.
Oamenii cumpără nutrii şi câini
blânzi care îi latră pe nume; gos-
podinele spală mai mult, pielea de
pe mâini le-a devenit subţire ca o
membrană, transparentă;
copiii plâng uşor, cei mari se
enervează şi fac educaţie et caetera
et da capo.
Plouă mult, toţi par înlăcrimaţi,
si mulţi sunt cu adevărat.

A város

A város egy óriási váró-
terem. Mindenki vár valaki-
re, vár valamit. Gyakran esik, a ma-
gány már-már valóságos.
Az emberek szelíd nutriát és
kutyát vásárolnak, ezek a nevüket ugatják; a házi-
asszonyok még többet mosnak, kezük
bőre elvékonyodott akár a
hártya, áttetsző;
a gyermekeknél könnyen törik a mécses, a felnőttek
idegesek és rájuk szólnak satöbbi
et da capo.
Gyakori az eső, úgy tűnik, mindenki könnyes,
és sokan valóban azok.

Plopii

Plopii din oraş, plopii de la mar-
ginea oraşului, plopii de la ţară şi
plopii din întreaga lume privesc
turlele bisericilor;

în acest spaţiu, unde pentru două
fiinţe obiectele niciodată nu vor fi
cu adevărat identice, plopii foşnesc,
toţi plopii foşnesc la unison.

A nyárfák

Városi nyárfák, városszéli
nyárfák, vidéki nyárfák és
a világmindenség nyárfái a templom-
tornyokat fürkészik;

e térben amelyben két
személy számára a dolgok igazából sose
lesznek azonosak, a nyárfák susognak,
valamennyi nyárfa egy szólamban susog.


(Folytatom)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése