Született 1971-ben Brassóban, ötgyermekes családban nő fel. Diákként közvetlen szemtanúja az 1987-es decemberi munkásmegmozdulásnak. Szenvedélyes természetjáró. Első kötete (Havasszépe) 1993-ban látott napvilágot a brassói Fulgur Könyvkiadónál. Ezen alapszik válogatásunk.
Négy fal, tömör fal
sehol egy ablak, sehol egy szó,
mégis itt tartózkodom
fehér bőrrel, meztelenül.
Véres körmeim
kaparják a piros téglát.
Kiabál a szabadság
kintről, a falakon kívül.
Irtózok, mert nem látok virágot
s nem érzem, hogy a föld forog,
aszalódnak vonásaim
itt a négy fal között.
SOHA
Soha nem leszel biztonságban
sem csúcsokon, sem házadban,
s ha átmész a túlvilágra
hátulról löknek vasvillával.
TÁJAK ÉS ÉRZÉSEK
Két személy
a szemétdomb tetején.
Az édenkert kellős közepén,
egy hím és egy nőstény.
Becsapták egymást
ez a legszebb hely,
ahol járt valaha ember.
Ugyan nem jelzi térképem.
SZÉLKAKAS
Nyikorogsz a háztetőn
Szél ellen harcolsz
Erőd hatalmas
Te merev vas!
Télen-nyáron strázsálsz,
Füsttel, hideggel pletykálsz
Egész nap jár a szád,
Te vas madár!
Ha nap rád csillan
Rozsdás testedre,
Nem örvendesz,
Csak egyre hencegsz!
VISSZHANG
Sétálni tanítom magam
A szavak határán túl
Ahol minden mondat
Egészen mást jelent.
Ebben a magyarázhatatlan
Tájban, ahol nem emberek
Beszélnek üresen, csupán
Hangok léteznek.
Itt minden szó hozzánk
Szól. Több értelmet kap.
Koppannak, boncolódnak,
Viharban a visszhangok.
ECSET
Festmény előtt állasz
Odaképzeled magad,
a keretbe
Zárt térbe.
A határos végtelenbe.
Színekbe burkolózva
Visszalépsz sok századdal.
Fürdesz a pirosban.
Meztelen testedet
Kened be fehérrel
Legyél minél tisztább,
a kíváncsiak előtt.
Nyeled a zöldet
Mossa le lelkedet.
Magadba építed
A művész ötletét.
Úszni próbálsz
A teljes kékben
De rád ragad
Beugrasz a rózsaszínbe.
Itt jól érzed testedet
Nem túl hideg, sem meleg.
Nagyszerű, főhősnek lenni
Egy absztrakt képben.
NYELVEK
Ez a rengeteg nyelv
Csak gátakat épít bennem.
Mindig azt hittem más ember,
Ha nem úgy szólal meg mint a testvérem.
Pedig, olyan egyformák vagyunk
S biztos van egy közös nyelvünk
Amellyel határokat bonthatunk
Ha megszólalunk.
Már meg is tanultuk
Esténként használjuk.
Amikor a természettel beszélünk
Magunkban.
A JÓ
Te olyan fő vagy.
Kamatozó akaratodból
Mindenkinek jut.
Rád se bagóznak.
Ha csúnya, zord szem
Villogna az emberekre
S minden szó belőled
Feketén záporozna,
Megjegyeznék a nevedet.
A LÁNG
Te tántorgó szín
Engedd, simogassam én
Habzó hamisságodat
Vaduló görcseidet.
Habzsolod a levegőt,
Hogy tovább létezzél.
Szerelmes vagy e világba
Hadonászol reményre koncentrálva.
Téged Istennek tekintettek
Most egy kancsó víztől
Életedet veszíted.
Tegyél igazságot helyettem.
A PÉNZ
Pénz lapul a zsebedben,
belenyúlsz, hogy kivegyed.
Megharapja ujjadat
tiltakozva, ordítva.
- Na, várjál csak te átok,
meglátod mi vár rátok!
Megfordulsz és tovalépsz.
S vársz, hogy gyűljön még.
VIRÁG
Kezeidet tartsad úgy
Mint egy nyíló virágot,
S emeld fejed fölé
Mintha te nyílnál ki.
Forogj lassan tengelyeden,
mintha oly könnyű lennél,
hogy a szellők viselnek.
Szemeiddel néz fel
És keresd járatlan utadat.
A SZOBOR
A szobrászt figyeled
amint arcodat vési ki.
Kemény kőbe, nehéz szerszámokkal.
Nézed magadat
kőbe zárták vonásaidat.
S halkan a fény
megtörik rajtad.
NEM LEHETETLEN
Felfelé folyik a patak
Partra szaladnak a halak.
Integetnek tátogva,
A rémült halászokra.
Ne ijedj meg,
A természet mulat,
Bolondítja a halandókat.
Szerkesztette: Cseke Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése