2012. november 8., csütörtök
Lírai tőzsde. SZEMELT versek (28)
SZTEFANOVITY DUSÁN
Az én időmben
Az én időmben sok kohász a jog tudósa volt,
az én időmben sok jogász csak vádakat koholt,
az én időmbe kinn a meccsen durva volt a boksz,
az én időmben divatos volt a bunda és a koksz.
Az én időmben minden hanta nyomtatásban állt,
az én időmben minden banda nyugati hangra várt s
csak abból lett a nagyvezír, akit a nép szeret,
az én időmben néhány senki igazán valaki lett.
Az én időmben messzi tájról jött a mintakép,
a másolat, a jó utánzat sohasem volt elég,
az én időmben mások tudták, mitől lesz jó nekem,
az én időm az valahogy nem volt sohasem jó helyen.
Az én időmben gondban voltak mind a jó fejek,
már el se hitték, lesz idő az én időm helyett...
Most állok itt, mint régi vándor újabb hegytetőn
és bármit nézek, annyit látok - ez is az én időm.
Sztefanovity Dusán 1945-ben látta meg a napvilágot Belgrádban. Ő csodálkozott volna a legjobban, ha akkor azt mondják: hamarosan zseniális dalszövegeket fog írni, magyarul! Pedig így - s jó, hogy így! - történt: emberöltőnyi időn át, rendületlenül alájátszik eszmei-költői síkon, saját életüket és eszmélésüket versbe foglalva, annak a fogalommá vált testvérléleknek, akinek a kezéből nem hull ki a gitár és akit Zoránnak hívnak. (Jó egy vers erejéig összeakaszkodni velük!)
CSEKE GÁBOR
A mi időnkben
A mi időnkben csak mi voltunk, és nem te meg én,
közösködtünk, lázadoztunk, sok lány és legény,
amit főztünk, mind megettük, fintorgás se volt,
ha üres volt vagy ha bezárt valamennyi bolt.
Egészséges lelkek voltunk, nem volt sok hibánk,
áldását az élet csak úgy záporozta ránk,
vakon hittük, amit mondtak, szent volt még a szó,
megesküdtünk, igazat szól a néprádió.
A mi időnkben élet pezsgett városon-falun,
olyan nem volt, hogy valaki egy könyvet megun,
vagy hogy testét elmulasztja önként edzeni
és magáról azt hiszi hogy mellőzött zseni.
A mi időnkben szállt a nóta s fürge volt a láb,
pénzünk nem volt, álmunk viszont még sok is talán,
s azóta is rajtuk lógok, mint gyermek a mesén,
a mi időnk kukába dobott elcseszett regény.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése