A Siralom Völgyébe, előre!

Zsehránszky István, olvasván második háborús antológiámat is, az alábbi jegyzetet olvasta be november 18-án a bukaresti rádió magyar adásába:

Cseke Gábor számítógépes könyvében azt vizsgálja, hogy milyenné válik az ember a háborúban. A könyv címe: HOVÁ TŰNT A KATONATISZT; az alcíme pedig: „avagy a nagy háború apró csodái” – mondanunk sem kell, hogy ez sokkal érdekesebb. Akár főcím is lehetne. Sőt, az kellene hogy legyen! Mert a könyvben idézett dokumentumok: naplórészletek, emlékiratok, valomások tanúsága szerint a háború sokszor olyan helyzeteket teremt, amikor embernek kell lennünk – amikor rádöbbenünk, hogy végül is emberek vagyunk. De felvetődik a kérdés: miért nem jövünk rá erre békeidőben is? – akkor, amikor még elejét vehetnénk a háborúnak. A sok fölösleges és teljesen értelmetlen gyilkosságnak.  Persze, fölmerülhet az is, hogy egyáltalán van értelmes gyilkosság is? A könyv szerint hiába keresnénk ilyet...

Lefordítva a mára: értelmes dolog az, hogy a párizsi merényletsorozatra Franciaország maga is gyilkossággal válaszol: megbombázza Szíriát, pontosabban az iszlamisták szíriai állásait? Nem figyel a pápa szavára, aki a párizsi merényletek alkalmával világosan megmondta, hogy gyilkossággal nem lehet megoldani semmit. Gyilkossággal nem lehet jót tenni – hanem csak rosszat: újabb bajt hozni a fejünkre. Persze, az államfő jó francia és szocialista, aki nem hallgat egy pap szavára. Világi a javából! Vagyis abból a fajtából való, aki jobbat sem tud, minthogy nevessen mások vallási meggyőződésén. Ezt tette az a párizsi gúnylap is, amelynek aztán 12 szerkesztőjét gyilkolták meg az iszlamisták. A gúnylap szerkesztői elfelejtették, hogy Franciaországban több mint öt és félmillió állampolgár tiszteli, sőt szellemi atyjának tartja Mohammedet. Nem lehet vele gúnyolódni... még Franciaországban sem. Vagy ha igen, következik a vérontás.

És a francia vezetők is elfelejtettek valamit. Azt például, hogy nemrég még Franciaország gyarmatosítóként volt jelen Szíriában ... és Libanonban is. Amiből következik, hogy a francia katona nem kívánatos személy ott. Talán erre figyelmeztettek a mostani párizsi merényletek. De a címzettek nem értik a figyelmeztetést. Folytatódik az erőltetett menet – „a siralom völgyébe, előre!”

Zsehránszky István