Antikvár (3)

 Önkéntes hajótörött

A Világjárók című könyvsorozat (Gondolat kiadó) egyik kedvencem. Igen szeretik az olvasók is - jó ideig alig lehetett beszerezni egy-egy darabját, akár használt könyv formájában is. Most meg? Garmadával szállítják be őket az antikváriumokba, válogatni lehet belőlük. 
De a hajdani népszerűség még munkál bennük: a körülményekhez képest még tartják a "nívót", legalább 5 lejt elkérnek értük. Így is megéri...
*
Alain Bombard: Önkéntes hajótörött (Világjárók 16./1964) című műve tárgya rendkívüliségével messze kiemelkedik a sorból; egy olyan kísérlet végrehajtására vet fényt, amelyben saját egészségét, teherbírását és tudományos premisszáit tette próbára, s amelyben a kísérlet végén - nyert. Kiindulópontja: 
"Már régóta érdekelt, meddig bírja az emberi szervezet a nélkülözéseket. Vizsgálódásaim meggyőztek arról, hogy az egyén néha tovább is élhet, mint azt a fiziológusok általánosságban lehetségesnek tartják.
Hosszú ideig alaposan tanulmányoztam a deportáltak, a hadifoglyok, a hiányosan táplált népek állapotát, de mint orvos, aki számára a gyakorlati alkalmazás lehetősége nélkül holt betű marad a tudomány, gyakran zártam le ezzel a kérdéssel elméleti kutatásaimat: Mire jó mindez?"

A hajótöröttek problémája azonban felébresztette benne az "alvó oroszlánt". Az izgatta: "Hogyan lehet megmenteni azt az 50 000 embert, aki évente a mentőcsónakokban pusztul el?"
Ez a szónoki kérdés közel száz éve hangzott el. A statisztika azóta jóval túllépte az évente tengerbe pusztultak akkori átlagát. Bombard kísérletei időszerűbbek mint valaha. És hozzájárulnak az emberi élet határainak az újrarajzolásához. 
"Legendák hajótöröttjei!" - vonja le kísérleti, majdnem életébe kerülő kalandja végén Bombard doktor a következtetést. - Én tudom, hogy nem a tenger, nem az éhség, nem a szomjúság okozta halálotokat, hanem miközben rikoltozó sirályok keringtek hánykolódó csónakotok felett, a rfettegés violt a vesztetek... Hamarosan bizonyossá vált előttem: a hajótöröttek legjöbbje jóval előbb meghal, semmint a fizikai és fiziológiai feltételek önmagukban véve halálossá válnának. Hogyan lehet leküzdeni a reménytelenséget, amely biztosabban, gyorsabban öl, mint bármilyen fizikai tényező?"
Erről szól, erre válasz ez a könyv, amit örömmel tettem föl a polcomra.

Holtak arca fölé

Bari Károly magyarországi cigányköltő első, két kiadást is megért verseskötetét kínálták a minap 1 lejért az antikváriumban. A csinos fekete, kötött és lakkozott borítójú, karcsú verseskönyv szerzője azóta gazdag életművet tett le az asztalra, amely nem csupán versekből, de tekintélyes fordítói tevékenységből, antológia-szerkesztésből és tudományos kutatásból tevődik össze. Számos kitüntetésben és díjban részesült életének 64 éve alatt, a róla szóló kritikai-elemző irodalom is igen tekintélyes. Verseit számos nyelvre lefordították. A múlt század hetvenes éveiben politikai tartalmú versei miatt meghurcolták, a legkeményebb börtönt (szegedi Csillag) is megjárta. Rekviem című verse álljon itt könyvjelzőül...

Bari Károly: Rekviem

Százholdas szívedben elfért a világ,
a napok lovai mégis tiportak rajtad,
héthatárba nyerítették bánatodat,
a szegénységet; tüskés ágai fölhasogatták
arcod, vérzett, lecsöppent a porba,
átszivárgott a gyökerek éjszakáján,
az idő csontjai is véresen ropogott.
Emlékszem, amikor apád meghalt,
éppen meszeltél, s te meszes kézzel
fenyegetted az istent, aki az ég
szürke ajtaja mögé zárkózott átkaid elől. 
Magadra maradtál. Szemeid vakablakán
belépő embersor rádröhögött, szoknyád
alá nyúlkáltak; megkövült kínoddal
szédelegtél közöttük. Gyermekeid is
elvágytak mellőled; a kenyér,
amit a szívedből törtél, már keserű volt,
hiába muzsikáltál a csend piros-hegedűin,
nem aludtak el többet rajta, mindegyikkel
elfutottak a vonagló utak, még árnyék-foszlány
sem maradt belőlük, egy elszaladt cipőfűző,
agyonfogdosott fénykép, de még egy hajszál sem.
Magadra maradtál anyám!

Most már csak azt várhatod, hogy a
por-koporsóban húsod falai szétomoljanak,
százholdas szívedben göröngyök táncoljanak,
és meszes ujjaid vas-dárdái az égre meredjenek.

Tolmács nélkül

Megjelenésekor elsiklottam fölötte - megszokott témának tűnt, amit tárgyalt -, most viszont egészen felvillanyozott. Nem a tény, hogy 1 lejért jutottam hozzá a könyvesbolt régiség-részlegén , hanem hogy az egykori mulasztást most könnyűszerrel pótolhatom.

Beke György Tolmács nélkül című, 1972-ben megjelent, több mint hatszáz oldalra rúgó interjúkötete (Kriterion, Bukarest) 56 interjút tartalmaz román és magyar írókkal a két nép közötti irodalmi kapcsolatokról. Önmagában a beszélgetőtársak listája is lenyűgöző, a zömmel a hetvenes évek elején készült beszélgetések jóval többről szólnak, mint a jelzett téma sugallná; nagyjából kikerekedik a könyvből a magyar és román irodalom egymással összeérő, egymásra hatással bíró vonulatainak története, a közvetítések motivációja, a közös szóértést befolyásoló értékcsere... És még nagyon sok minden, népeink történelméből, szellemi törekvéseiről.

Beke György párját rtikító irodalmi és szerkesztői munkabírása példa nélküli művet teremtett, s már a szerzői névsor is igen imponáló - még akkor is, ha hiányzik belőle a későbbi, az utolsó 40-50 év alakuló folyamatossága, az új irodalmi tolmácsnemzedékek tapasztalata. Íme a beszélgetések alanyai: Kós Károly, Franyó Zoltán, Victor Eftimiu, Molter Károly, Salamon László, Corneliu Codarcea, Avram P. Todor, Octavian Sireagu, Zaharia Stancu, , Illyés Gyula, kemény János, nagy István, Gheorghe Dinu, jancsó Elemér, Szemlkér Ferenc, Balogh Edgár, Mihai Beniuc, Emil Giurgiuca, Méliusz József, Gáldi László, Csehi Gyula, Mikó Imre, Kiss Jenő, Domokos Sámuel, Jékely Zoltán, Kemény G. Gábor, Gáll Ernő, Lőrinczi László, Létay Lajos, Köpeczi Béla, Domokos János, Veronica Porumbacu, Engel Károly, belia György, Nicolae Balota, Dorothea Sasu, Sütő András, Szász János, Bajor Andor, Constanin Olariu, Fodor Sándor, Dávid Gyula, Domokos Géza, Kányádi Sándor, Titus Popovici, Bodor Pál, Petre Salcudeanu, Bálint Tibor, Páskándi Géza, Gálfalvi Zsolt, Pomogáts Béla, Dumitru Radu Popescu, Láng Gusztáv, Veress Zoltán, Kántor Lajos, Szilágyi Domokos.

A váltakozó mélységű szövegek ma is tanulságosak, amennyiben leszámítjuk bizonyos kitételeikből a korszak kötelező szellemiségét és zsargonját, ha megpróbálunk a jelzett problémák mögé látni. Az biztos, hogy ma már erről a témáról egy egész más könyv születhetne. De az is biztos, hogy az azóta elsöprő többségben múltbeli emlékké vált klasszikusokat ma már senki se tudná megszólítani. Korfestő, adatközlő erényei miatt érdemes folyamatossá tenni e könyv tanulmányozását.
"Nem egymás gyengéit kerestem, hanem egymás erényeit, a közeledés, a megértés epizódjait, a testvériség igéit" - szögezte le kötetzáró önvallomásában a szerző. Magam is e gondolattal lapozom fel mindegyre könyvét, számba venni erényeit. 

Cseke Gábor