Dal a huszadik századról

Nagy Imre a bajuszát pödri

Szabó Zoli barátom (ingyenvisz.hu, huszadikszazad.hu) hónapokkal korábban jelezte, hogy dalszerző kedvében szívesen venne tőlem egy dalszöveget, egy amolyan valódit, ami aztán nótára ösztönözné. Az ilyen kérésekre jellemző szokott lenni, hogy az ember azon melegében éppen nem igazán képes rájuk válaszolni, viszont annál inkább növekszik benne a feszültség amiatt, hogy képtelen a várakozásnak megfelelni.


A téli napforduló az én esetemben már számos görcsöt feloldott az évek folyamán. Betegségből gyógyított ki, szerencsés fordulatoknak kedvezett, meghozta a várvavárt ihletet... Most se történt másként: egyik napról a másikra megszületett a dal, amiről álmodoztam. Örömmel küldtem el Zolinak, és bár ma sem tudom pontosan, hogy sikerült-e eltalálnom azt az aranyegyensúlyt, mely a szándékot végül is eredménnyé avatja, részemről a dolgot lezártnak tekintem, a rendelést teljesítettnek. Most már csak az van hátra, hogy a szöveget is mellékeljem, bizonyíték gyanánt.



Az újratemetett bajusz


minket egy múzeumba zártak
foglárunk a huszadik század
kulcsait zörgeti úgy kerengünk
a dicső múlton elmerengünk


okosodunk mi ostobák
imádva isten ostorát
itt látni dózsa bocskorát
s jönnek szépen 
jönnek sorba:


korvinok hollója
déryné ollója
petőfi zekéje
pató pál ekéje
ady mély mámora
kossuth és tábora
radnóti gyilkosa
zrínyiné vánkosa
rotschild pár bankója
márai naplója
bodor péter kútja
csoma sándor útja


a sor végén örök álmát alussza
nagy imre újratemetett bajusza