Hogy mi értelme van egy ilyen leltárnak, az is ma reggel világosodott meg bennem, az eredendően lusta ember szemszögéből. E szerint "a legjobb dolgokat mindig mások írják", és ez csak annyiban eredeti meglátás, hogy nem emlékszem arra, olvastam-e valahol, ami nem jelent semmit, mert már annyi dologra nem emlékszem az életemből...
Csalog Zsolt Cigányon nem fog az átok c. könyvére viszont (Maecenas, 1988) kétszeresen igaz ez. A szerző ugyanis végig beszéltet egy idős cigányasszonyt, név szerint Károlyi Juliannát (Juliskát a javából), aki tálcán kínálja nem csak a rendkívüli életanyagot, de az eredeti világlátást is. Szóval, a szerző kész könyvet kapott - nyersben, amiből össze kellett állítania ezt a nem túl terjedelmes, mozaikszerkezetű könyvet (oral history). Nyelvi és gondolati hűség köti Csalog Zsoltot a cigány asszony észjárásához és fogalmi világához. Szerencsére, ez az asszony a maga módján annyira nyitott a világra, hogy nem nehéz követni és - elfogadni.
A szerző (?) érdeme (bár gyanítom, inkább a mesélőé), hogy egy fejlődésében, alakulásában megnyilvánuló főhős beszél hozzánk: ifjúkori történeteit, emlékezéseit egyfajta fiatalos rugalmasság, nyitottság lengi át, míg élete idős kori szakaszát egy megkeseredett, bosszút forraló, korlátolt öregasszony szemén át nézhetjük - megértően és némileg szomorúan.
Juliska számára a pártállami világ, a "fényes szelek" ígérete és hangulata volt a legeszményibb, amikor a legszegényebbek - s köztük a cigányok - valóban emelkedni érezték magukat, a sorsukat, amikor mindenkinek jutott valamicske a megígért javakból.
"Én aszondom: ilyen jó világ soha nem vót! Meg nem is lessz ílyen még másik!
De viszont ílyen hazug világ sem volt még soha.
Mer ma annyit tud a níp hazunni, amennyi csak belefér - Jaj istenem! - -"
Nem kíméli a saját fajtáját sem, bár némileg különbnek tartja őt a nagy és változatos cigánytársadalomban. De ennek sajátos folklórja van, amiről szintén az ő átiratában vehetünk tudomást:
Minden féle cigányok vannak! Mer cigánba is van sokféle!
Ott vót a Ferenc, például. Am meg lusta vót! Ajaj!
Bátyám vót a Ferenc, nem idegenyem vót - már hogy rokon; mer nállunk ha rokon, akkor már úgy mondjuk rá hogy „bátyám".
Egy CSEPP kis ember! De dógozni egy CSEPPET se szeretett. Elállt egyszer aratásba marikverőnek - hát rávitte az ésíg! Vitte magával a Terust is, a felesígit. Első nap reggel kivitte űket a gazda a tanyára:
- Na Ferenc fiam! - aszondja a gazda. - Reggelizzünk, oszt utánna csináljuk!
Megreggeliztek akkor. De szegínyek vótak a Ferencík borzasztó, ki vót íhezve a Ferenc!
- Gazduram - aszondja a reggeli vígin -, együk má meg a dílt is!
- Együk Ferenc! Egyed ha éhes vagy fiam!
Megette akkor az ebídet is Ferenc.
- Na Ferenc, mehetünk?
- Gazduram! - aszondja Ferenc. - Együk meg a vacsorát is!
- Hát íllyen íhes vagy fiam? - aszondja a gazda. - Jó van, hát ott az ítel, egyél amennyi beléd fér!
Jól bevacsorált Ferenc! Amikor oszt má nem fírt belé semmi, nem bírt többet enni má egy falattal se, mondja neki megin a gazda:
- Na Ferenc! Gyerünk!
- Na hallod, ez a magyar! - aszondja a Ferenc a felesíginek, a Terusnak. - Még alig süt a nap, aszt csak hajrá, hajrá!
Megkereste a templomtornyot a fák közt, oszt indult hazafele! A Terus meg utánna!
*
De azír a Jízus is szerette a cigánt!
Mer azír hogy a cigány ellopta a szeget.
Mikor a Jízust elfogták a zsidók, oszt vittík hogy kifeszittik, úgy terveztík hogy nígyfele feszítettík vóna a kereszten. Oszt a cigán nagyon megsajnálta a Jízust, hogy most nígyfele feszittik. Oszt ellopta a nígy közzül az eggyik szeget, eldugta a gatyakorcába. De majdnem elkapták írte! Keresik a szeget - nincs! Szíjjelníznek - meglássák ám a cigánt!
- Cigán! Megállj! Te loptad el a szeget!
Megíjjedt a cigány! Aszondta rá nagy hirtelen:
- Idesanyámat bassam síjjel, ha hozzsá-nyútam!
A Jízus meg erre felnízett az ígre, aszt aszondta:
- Uram isten, atyám! Engedd hogy ne fogja a cigánt az átok!
Így azután csak három szegre bírták feszitteni a Jízust. Mer a negyedik szeg ott vót a cigánnak a gatyakorcába. Az átok meg mindörökre el lett türülve. Mer a Jízus eltürültette. Azuta nem is fog cigányon az átok!
Csak azír ezt nem lehet biztosra tunni, hogy nem fog. Nem biztos ez se egísszen! Úgyhogy azír cigány a gyerekire sose mond átkot. Én is: fíltem vóna aszondani rájok, hogy ,,a rák egyik meg", mer háthogyha mégis valóra válik! SOHA SEMMI átkot én a gyerekemre nem mertem mondani! Inkább baszattam apjával, tesvírivel - hát azt úgyis tudtam hogy lehetetlen, az úgyse lesz meg! De átkozni sose mertem. Mer eltürülte a Jizus, eltürülte - de isten tudja azír —
A cigányságot megismerni, megérteni vágyó ember egyik alapolvasmánya lehet ez a könyv - kár, hogy bölcsességével kisebbségben marad és csak az olvasó lelkében hagy maradandó emléket, jelet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése