hónom alatt megkopott koponyámmal
ezzel a jóformán bedöglött kakukos órával
jelentéstételre ím előálltam
és a küszöbön túl
illő távolságban
arra vártam
hogy valaki aki okosabb nálam
odalép hozzám átvenni
ami még megmaradt elmém szikráiból álmaiból
koponyám jól megrázza
hadd lássa
mennyi az ennyi
- és megveregeti a vállam.
de hiába várok nem jön oda senki
s a maradékot sincs hová letenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése