Román-magyar átjáró Demény Péterrel

Megjött a Vatra idei 2. száma. Nem túl vastag, de az nem is fontos - jó, hogy nincs nagy csúszása az időben. A tematikus összeállítás tárgya ezúttal a Kibernetikus irodalom - pontosan az, amit itt most mi is művelünk - a digitális szellemi világ, s benne a bloggerkedés. Az erről szóló eszmei megközelítések érzésem szerint most csak hozzávetőlegesek, érdemes lesz többször és gyakrabban is nekiszaladni a kérdés aspektusainak. Már csak azért is, mert íróink egyre nagyobb hányada építi be manapság alkotó munkájába a cyber teret...


Számomra szellemi ínyencséget jelentett Demény Péter román nyelvű verscsokra, mert amikor azt firtattam a szövegek végén, hogy ki tolmácsolta román nyelvre, a következő magyarázatra bukkantam: 


"Poemele cunoscutului poet clujean au fost scrise direct in limba romana". Vagyis, az ismert kolotsvári költő egyenesen románul írta meg a verseit...


E gesztusa bennem azt indította el, hogy még mielőtt ő maga megtenné, fordítsak le belőlük, a játék kedvéért néhányat, ezáltal is járhatóbbá téve a nyelvek közötti átjárót.



DEMÉNY PÉTER
A levél I.
(Scrisoarea I)


kedves alkoholfüggő,
be kell vallanom neked, hogy
csöppet sem vagyok elragadtatva, 
amiként lennem kellene talán,
köztudott alkoholizmusodtól,
nem érzem lángelméd kisugárzását
azon hogy sztalicsnaja vodkától bűzlesz,
se elgyötört májad kénszagán,
hidegen hagynak bizonytalan
mozdulataid - annál otrombábbak
minél inkább úrrá lennél rajtuk,
nem hiszek abban, hogy Quartier Latin az élet
vagy egy bordély paradicsoma,
egy mindent felülmúló Bohémia,
vidéki koszfészek ez inkább
a megtestesült középszer kellős közepén,
ahol valóban
te vagy a király mindenek fölött.


Dragă alcoolicule,
trebuie să-ţi mărturisesc că
nu sunt defel cucerit sau vrăjit,
cum poate ar trebui să fiu,
de alcoolismul tău binecunoscut,
nu simt emanaţiile geniului în
duhoarea ta de vodcă stalicinaia,
în mirosul ficatului tău înecat,
nu mă impresionează gesturile tale
incontrolabile şi cu atît mai bădărane
cu cît încerci din răsputeri să le controlezi,
nu cred că mă aflu în Quartier Latin
sau într-un lupanar din Paradis,
într-o boemă nemaiîntîlnită,
ci mai curînd într-un oraş provincial,
în mijlocul mediocrităţilor întruchipate,
unde într-adevăr
tu eşti cel mai talentat dintre toţi.




A levél II.
(Scrisoarea II)


Értem én, kedvesem,
azt szeretnéd hát, hogy az élet
egy panelház lakosztálya legyen,
lakás amelynek tudod a címét
tehát bármikor gond nélkül odatalálsz,
tétovázás és kétségek nélkül,
itt zajlik életed,
ház a nyárfa mellett, Remény utca, földszint,
te még vársz valamire és bizakodsz.


Ám jól figyelj, mert mindez tévedés,
függöny az élet, ködös vagy fátyolos,
nindenképp nehezen megfogható,
sosincs egyazon helyen,
valami ami csupa kétség, megannyi kérdés,
meglehet, színe is van,
de nem jövünk rá, milyen,
valami, aminek íze is van olykor,
de súlyosan károsítja az egészséget.




Am înţeles, dragule,
deci tu ai vrea ca viaţa să fie
un apartament de bloc dintr-un cartier,
un apartament a cărui adresă o ştii
şi deci îl găseşti de fiecare dată fără probleme,
fără rătăciri şi îndoieli,
aici e viaţa ta,
casa cu plopi, strada Speranţei, la parter,
tu mai aştepţi şi mai speri.


Dar fii atent la mine, nu e deloc aşa,
viaţa e perdea, văl sau fum,
în tot cazul, ceva ce nu se poate defini uşor,
nu e mereu în acelaşi loc,
e ceva plin de îndoieli şi de întrebări,
ceva ce are culoare poate,
dar nu-ţi dai seama ce culoare ar fi aceea,
ceva ce are uneori gust,
dar dăunează grav sănătăţii.

Románból fordította Cseke Gábor