1. világháborús honlapjaim tartalomjegyzéke (2014. szeptember 17-én)

Ágadzó-bogadzó világháborús honlapjaimon lassan magam is nehezen igazodok el. Márpedig jó minden pillanatban tudni, hogy milyen kínálattal rendelkezik az ember az első világháborúval kapcsolatos kérdéskörben. Ezt segíti az alábbi vázlatos tartalomjegyzék, mely a két személyes használatú honlap keresztmetszetét nyújtja. 

I. az idő harcokat ujráz

1. Memento
Ady Endre: Emlékezés egy nyár-éjszakára
Ambrus Zoltán: Háborús jegyzetek
A nagy háború örömeiből
Mi fán terem a tábori posta
A trónörökös
Az eltévedt lovas /nagy világháborús kis antológia/
Kosztolányi Dezső: Öcsém (1914-1915)*
Az itthonmaradottak hadi tízparancsolata*
Próbariadó alkalmából
Elekes Ferenc: Hadüzenet
Hogyan igazodjunk el a térképen?
Ignotus: Háború
Jelentések egy világméretű mészárszékről
Kárpáti őrszem
Katonanóták a nagy háborúból
Kosztolányi Dezső: A szent térkép
Móricz Miklós: A háború egy vidéki városból nézve
Stefan Zweig: A túláradó háborús lelkesedésről
Székely János: A vesztesek
Tábori posta
Túri Béla: Az utca Berlinben
Turistaság és háború

1.1 Háborús "mazsolák"

2. Személyre szóló háború
A. Duff Cooper: A nyugati hadszínttér
Ady Endre: Levelek, jegyzetek 1914-ből
A katona, aki 67 évesen is harcolt
Albert Schweitzer internálása
Arcok az első világháború korából: Albert Schweitzer
A trónörökös - Ferenc Ferdinánd
Mert akart változtatni
A világháború avatta költővé /Endre Károly/
Az első magyar pilótanő
Bajnok nagypapa Piavénál
Bánffy Miklós: Az 1916-iki koronázás
Bartalis János háborúja
Békássy Ferenc pár napos háborúja
Benedek Elek: Félbemaradt drótsövények*
Emlékek az albertfalvi repülőgyárból
Fejtő Ferenc: Egy világ ért véget
Gömöry János: Emlékeim egy letűnt világból
Habsburg-Lotaringiai Károly magyar királyi herceg az első világháború kitöréséről
"Hadd éljen szegény..." /Gyóni Géza/
Horváth Lajos közlegény: Székelyek a világháborúban
Kiállítás Rippl-Rónai világháborús rajzaiból
Kuncz Aladár
Akik idegenben rekedtek
Kuncz Aladár: Fogsági feljegyzésekből
Kuncz Aladár - öt év pokoljárás a Nagy Háborúban
Lőrinczi László: Utazás a Fekete kolostorhoz
Lám Béla: A körön kívül...
Magyarszováti Bodor Márton háborúja
Munk Artúr: A nagy káder
Merénylettől hadüzenetig
Redl ezredes miatt veszett el a háború ügye?
Rónay Ernő: Krasznojárszk
Rudyard Kipling: A kertész
Strausz Péter: Tisza István és a 2. honvéd huszárezred
Székely Júlia: Nagyapám tévedett
Tabéry Géza: "...én a halálba, ő az életbe rohan..."
Veres Emese-Gyöngyvér: Poézis a lövészárokban
Veres Péter: Számadás
Zalka Máté: Doberdo
Doberdói emlékezet
Földes Péter: Zalka Máté élete

3. Irodalom és háború (I)
Arkagyij Babcsenko: Jelenetek egy háborúból
Arnold Zweig: Grisa őrmester
A világháború (fantasztikus) regénye
Bán Zoltán András: Mi lett volna az írókkal háború nélkül?
Camil Petrescu: A szerelem utolsó, a háború első éjszakája
Czinczár Miklós: Menekülés
Emőd Tamás: Írás a palackban
"Én nem vagyok sólyom"
Erdős Renée: Gondolatok
Ernst Jünger: Acélzivatarban
Ernst Jünger: A totális mozgósítás
Fábry Zoltán: Írástudók árulása (1914-1934)
Guillaume Apollinaire: Megérkezik az ezred
Gyallay Domokos két elbeszélése
Csodabogarak
Heinrich Zillich: Három barát
Jaroslav Hasek: Svejk*
John Dos Passos: Három katona
Ken Follet: Karácsonyi meglepetések
Lászlóffy Aladár: Az üteg
Lászlóffy Csaba írásai
Lengyel Menyhért: Egyszerű gondolatok
Lesznai Anna: Új „ének a végekről”
Louis Aragon: "Százszor jobb otthon dögleni..."
Márkus László: A halálfélelemről
Megjövendölték a világháborút
Móra Ferenc: Ezek az évek...
Móricz Zsigmond: A kárpáti vihar
Halász Gyula: Vérben, vasban
Móricz-féle "tükördarabok" 1914-ből
Móricz Virág: Apám regénye
Nagy Dániel Világcirkusz-a
Nagy József: Amikor a fegyverek beszéltek (Prsemyslből – Szibériába)
Nyugaton a helyzet változatlan
Jellemző részletek Remarque regényéből
Képregényként jelenik meg a Nyugaton a helyzet változatlan
"Most mi vagyunk a 2. század..."
Roger Martin du Gard: 1914 nyara*
Schöpflin Aladár esszéi
Sík Sándor háborús verseiből
Sípos Domokos: Hősi halál
Szabó Dezső: Ölj!
"Szoknyád a haza..."
Távirat különleges úton
Tíz kihagyhatatlan könyv az első világháborúról
Tóth Árpád: Háborús lírikusok
Urmuz: Gayk
Vészi Margit: Az égő Európa*
Zilahy Lajos: A szökevény

3.1. Örmény népirtás az 1. világháborúban*
Franz Werfel: A Musza Dag negyven napja
A deportálás úticélja a semmi
Kassák Lajos: Musa Dagh negyven napja
Franz Werfelről (részletek)
Kali Kinga: Örmény genocídium
Musza Dagh negyven napja - filmen
Örménykérdés — török szemmel
Poósz Lóránd: Az örmény népirtásról és erdélyi visszhangjáról
Szűcs Katalin Ágnes: Például az örmények
Zubor Zalán: Az örmények bosszúja lecsapott a tömeggyilkosokra

4. Ellenségek és szövetségesek
A Dobrudzsa
A Fekete-tenger
A feldúlt tűzhelyekért!
A hadifoglyok
A Szamár-sziget szellemkatonái
Fábián Béla: 6 ló – 40 ember
Hadifogolysors a nagy háborúban*
Lőrinczi László: Szamársziget foglyai
Túri Béla: Orosz foglyok közt
A Kaukázus
A kozák
Alekszandr Szavinov: Mért süllyedt el a "Lusitania"?
Angolország
A rutének
Belgium
Belső ellenségek
Botár Árpád: A láthatatlan hadsereg
Dömötör Gyula Ferenc: Gyanús jelenségek, melyekről a kémek felismerhetők
Elfeledett falklandi csata
Ellenségeink a Földközi-tengeren
Franciaország
„Hitszegés, aminőre nincs példa a történelemben!"
Katkó Márton Áron: Az 1914-es debreceni merénylet
K. Török M. Miklós: Bukovinából
Lengyel Géza: Balkán
Magyarok, székelyek, hősök...
Mircea Dinescu: "Nyakamba vettem a világot"
Montenegró
Németország
Oroszország földje, népe és ereje
Póla, haditengerészetünk kikötője
Przemysl ostroma
Przemysl 1914-ben
Rátz Kálmán: Afrika a világháborúban
Svájc földje és népe
Szerbia
Szibéria
Vas Viktor: A kurdok
Walzel Kelemen: Kémszolgálat a háborúban
Yolland Arthur: Háborús Anglia életéből

4.1. Erdély körül
A megrohant és felszabadított Erdély
Az oláhság letelepedése Erdélyben
Balogh György: Menekülés
Barta Lajos: Erdély megváltása
Az erdélyi földgáz
Batthyány Tivadar gróf: Az erdélyi betörés
Bede Erika: Papolc és az I. világháború
Brassói Lapok: Bodó János derestyei pályaőr szökése oláh fogságból
Bruno Brehm: Ez lett a vége
Emil Isac: A román-magyar béke
Erdélyből menekülő élet
Gróf Andrássy Gyula: Még egy szó Romániáról
Háborús közgazdaság [Erdélyben]
Henri Pozzi: Az óvatos Románia
Idén elkészül Csíkszereda világháborús emlékműve
Kocsis István: Történészek a kereszten avagy az áldozatok bosszúja
Köntös-Szabó Zoltán: (Családi) krónika
Mihályi Balázs: Magyarok kálváriája a román haláltáborban
Mikes Imre: Erdély útja Nagymagyarországtól Nagyromániáig
Mi történik Romániában?
Nagy Szabolcs: Székely bakák a galíciai fronton
Octavian Goga: Maniu is bevonul...
Románia földje és népe
Szávai Géza: Személyekre lebontott történelem
Vámszer Géza: Szakadát és az első világháború
Zsidó Ferenc: Felejtésterápia

5. A háború maga
A béke útja
A háború és a béke szabályai...
A háború férgei
A hadikölcsön
A hadseregek ellátása
A hadsereg élelmezése
A hadüzenettől az első ütközetig
A harctéren megsebesült katonák
A hátországban
A hering és a sózott hal
Ahol 3400 sebesültet ápolnak
A kiütéses tífusz
A kötözőszerekről
A kórházhajó
A lövészároktól a hadikórházig
A magyar asszonyok
A mesterséges végtagok gyártása
Amikor a kicsinyek nagyra nőnek
A nép vezetői
A Pesti Napló és a Magyar Hősök Albuma
A puskagolyó útja
A rokkant-hősök
A sebesült katonák
A sebesült lovak kórháza
A támadás és a védelem
A téli táplálék biztosítása
A világháború okai
Az 50 éves Vöröskereszt
Az élesztő felhasználása
Az itthonmaradtak feladatai
Az I. Világháború [Szarvason] (1914-1918)
Az ivóvíz a háború idején
Az olcsó táplálkozás
Balatonfüred belép a háborúba
Cs. Kottra Györgyi: Hová tűntek a zászlók?
Emlékezés egy nyár-éjszakára
Háborús idők betegségei
Hadviselés a hegyek között
Harc a lövészárkokban
Hogyan éljünk háborús időben?
Hogyan készül a facipő?
Hogyan készül a konzerv?
Hogyan készülnek a barakok?
Hogy csinálják a lövészárkot?
Húsvét a harctéren az első világháború idején
Ivóvíz a harctéren
Mesteri toborzás [Angliában]
Pásztor József: A háború és az állatok
Róbert Péter: Háborús évek Budapesten (1914–1918)
Téli hadviselés az első világháborúban

5.1. Fegyverek, fegyvernemek, haditechnika
A búvárhajó
A fekete puskaportól a dinamitig
A fényszóró a harctéren
A gázbombák
A gépek a háborúban
A gépfegyver
A gépkocsi a háborúban
A gépkocsi a harctéren
A gránát és a srapnel
A gyors hírszerzés
A hadihajók
A hadi közlekedés új eszközei
A hajópáncél
A harctér megvilágítása
A hírszerzés eszközei a harctéren
A katonapuska
A kerékpár a háborúban
A lábszánkó
A léghajók
A lövedékgázak
A lövészárokharc űj eszközei
A mi tüzérségünk
A nehéz tüzérség
A páncélosvonat
A robbantószerek
A szekerek a háborúban
A tábori tüzérség
A tábori vasút
A távolság mérése a harctéren
A tengeri haderő
Átkelés a folyókon
A torpedó
A tüzérség tudománya
A világító bombák
A vízi repülőgép
Az aknák
Bombavetés a repülőgépről
Hadi galambok az első világháború egén
Hadikutyák
Hadseregünk ágyú-óriásai
Harc a föld alatt
Hogyan készülnek a kardok?
Közlekedés a háborúban
Műszaki munkák a harctéren
Légiháború
Színek a harctéren
Torpedók, tengeri aknák

6. Mosolygó háború
A nagy háború anekdotakincse
A háború humorából
Balogh Edgár: Parlament a gyerekszobában
Komáromi János: A nagy háború anekdotái*
Ó, az a csodás a háború...
Vladimir Aichelburg: Ferenc Ferdinánd söre

7. Visszapillantó (jelenkori sajtószemle)
1914 üdvözlete
2014 megismételheti 1914-et
A csecsen háborútól hangos a [cannes-i] fesztivál
E. Csorba Csilla: A harctérre vitt kodak
Bálint Aladár: Háborús fotográfiák
Ál-Párizst építettek az I. világháborúban
„A Monarchia még évtizedekig létezhetett volna”
A Nagy Háborúra emlékezik Franciaország
Az első világháború a magyar katona szemszögéből
Az első világháború máig élő örökségei
„Az első világháború minden illúziót lerombolt”
Schmidt Mária: Az európai testvérháború és tanulságai
Digitális adatbázist hozott létre egy brit múzeum
Elefántok az első világháborúban
ELTE-konferencia, 2014. május 8-9
Fejtő Ferenc: A nagy háború valódi felelősei
Füzéki Bálint: Évforduló (f)elé
Háborús emlékezetvita Nagy-Britanniában
Helló Tommy, Helló Fritz! Ma ne lőj!
Hóból emelnek emléket...
Csunderlik Péter: Hogy ne tévedjen el a lovas
Hős vagy terrorista volt Gavrilo Princip?
I. Garai Béla: Princip és a marslakók
Karácsonyi fegyverszünet...
Kekszből világháborús síremlék
Kiolvadnak a Monarchia katonái az Alpokban
Közös emlékezés az első világháború kitöréséről
Lengyelek az 1. világháborúban
Lövészárkok Európa egységéért
Lucian Boia: Közös európai értelmezésért
Bukaresti háborús forgatókönyvekről – 1914-1916
Lucian Boia - interviuri (Ziarul Gandul)
Mi 1914 és a Monarchia öröksége 2014-ben?
Minden, amit a Nagy Háborúról tudni érdemes
Mindenki tudta, hogy jön a háború
„Mire a levelek lehullanak … lehullottak”
"Nemcsak Németország a hibás"
Németország nehezen birkózik meg az I. világháború örökségével
Oroszország átírja a történelmét: előtérbe került az első világháború
Saáry Éva (Lugano): Látogatás az észak-olaszországi katonai temetőkben
Száz éve robbant ki az első világháború
Száz év - hetven év - idei év
Száz évvel az I. világháború kezdete után is félteni kell az európai békét
Szerbia nem emlékezik meg...
Térhatású képek az első világháború borzalmairól
Tévhitek az első világháborúról
Titkok a nagy háborúból
Történészek (világ)háborúja?
UFO-k az első világháborúban
Versailles unokája, Jalta gyermeke
Virágzó sajtópiac
Vitáznak a britek
Volt egyszer egy Nagy Háború

7.1. Fegyvercsörgés Ukrajna körül
A 68-as kotta
Aczél Endre: Ukrajna / Füstölgő fegyverek
A fegyver eldördült...
Domján Levente: Terroristák lennénk? Nem is gondoltam!
Első világháborús aknák Ukrajnában
Mi lesz Putyinnal?
Spiegel: Kijev és Berlin is nagyon elbaltázta
Szabó József: Rejtett világháború
Szentgyörgyi N. József: Még csend van Herszon vidékén
Szőcs Géza: Az igazság pártján
Tamás Pál: A bumfordi új Metternich
Ukrajna: a véres övezet
Világnapló: Krími háború

8. Szarajevó Kávéház
Ady Endre: Távol a csatatértől
A. J. P. Taylor: Az első világháború képes krónikája
Alexander Bernát: A háború filozófiájáról
Heti beszélgetés - írta Parázs
A nagy esztendő
Árkossy Károly: "Állásaink előtt ezernyi halott fekszik..."
Az Untauglich*-család
Bálint Aladár: Új művészet
Batthyány Tivadar gróf: A világháború kitörése
Andor József: Egy-két probléma
Elek Artúr: Haditudósítás
Farkas Geiza: A háború lélektana
Francesco Nitti: A háború csődje
Galántai József: Egy évszázados vita és újabb hajtása
Gergely Jolán: A feminizmus és a háború
Hatalmas orkán, tiszta levegő...
Hegedűs Lóránt: Kinek bűne a háború?
Illés Béla: A néma politikusokról
Ivágó István: Világháborút megelőző napok tragikus története
John Keegan: Egy európai tragédia
Könyörgés - véres munkához?
Kosztolányi Dezső: Egy nagyon szomorú könyv
Lakatos Artúr: Egy új szemléletű könyv Magyarország első világháborús részvételéről
Ludwig Emil: Tizennégy júliusa
Patrik Ouředník: Europeana
Rónai Zoltán: Nemzetközi erkölcs
Sárosy Károly: Öreg székely levelei
Száraz ágon...
Schöpflin Aladár: A szavak háborúja
Újrajátszás - kabinetről kabinetre
Vámbéry Rusztem: Mennydörgő pacifizmus

9. Műhelynapló (1)
E-könyv az első világháborúról
Interjú a Hargita Népének
Interjú az Udvarhelyi Híradónak
Székedi Ferenc (pénteki) rádiójegyzete

Interneten elérhető könyvek, forrásmunkák, dokumentumok
Sorscédulák a nagy háborúból
Szerzőkről, forrásokról [egyelőre hiányos]

II. Az első világháború folytatódik...

1. Centenáriumi megemlékezések
A nagy európai polgárháború
A nagy háború emlékei
A Parlamentnél őrködik a Lajta
A szerb politikusok propagandára is használták az évfordulót
Az alvajárók visszatérése - 1914-2014
Az I. világháborúról nem lehet elhallgatni semmit
Budapesti hétköznapok 1914 – A Nagy Háború hátországának életképei
Centenáriumi háborús bélyeg
Emlékezés Zilahon
Gerő András: a nacionalizmustól elvesztették a józan ítélőképességüket a nemzetek
Háborús színház fogság idején
Habsburg Károly Szarajevóban
Hollande és Gauck közös megemlékezése
Hős volt vagy terrorista Gavrilo Princip?
Il Silenzio
Isten hozzád Európa 1914-1918.
Két lövés, 15 millió halott – Gavrilo Princip leszármazottjával beszélgettünk
Kiértékelték az első világháborús pályázatot
Kurcz Béla: A béke utolsó hónapja
Magyar írók és az első világháború
Magyar katonák masíroztak a Champs-Élysées-n
Merénylet Szarajevóban
Múmiával a hálószobában - Balzsamozott Trianon
Nagy Benedek: Szarajevói béke
Nagy Háború – képregénypályázat
Olasz-szlovén megemlékezés a nagy háborúról
Sokkoló kiállítás a nagy háborúról
Svejk is szobrot kapott
Szarajevó, 2014. június 28.
Szobrot állítottak Gavrilo Principnek Bosznia-Hercegovinában
Szobrot állítanak Gavrilo Principnek Belgrádban
Télikabátért háború
Történész: emlékezni kell, nem ünnepelni
Utánlövések
Videójáték a nagy háborúról: The Great War
Világháborús megemlékezéssel kezdődött a tagállami vezetők találkozója

2. Interneten elérhető könyvek, forrásmunkák, dokumentumok

3. Háborús naplókból
A Basset-féle küldetés
Agyagemberek a Monte San Michelén
„Akkor a háború, ez a tizennégyes háború kitört"
Albisi Barabás Béla: Amerikából — francia fogságba
Anatole France: Elmélkedések - Beszélgetések
Antal Imre: A cs. és kir. 82. székely gyalogezred katonája
Balassa Imre: Támadó hadjárat Románia ellen
Bánhegyesi Imre naplójából*
Berkes Imre: Vérző falvakon át
Constantin C. Popian: Erdélyi hadjáratom
Csabai István: Fakeresztek mentén - népek országútján
Dobozy Imre: A háború Orosházán
Egy [román] tüzértiszt töredékes naplója
Ernest Johnson: Hangszeres napló
Esterházy Lujza: Lengyelnek ünnep, magyarnak gyász
Fábry Zoltán: Levelezőlapok szüleimhez
Fényes László könyve a szerb harctérről
G. Bernard Shaw: Legenda helyett igazság
Göndör Ferenc: A besszarábiai front felé...
Haditudósítások
Hans Carossa német katonaorvos 1916-os gyimesi naplójegyzetei
Herczeg Géza: Végig Szerbián
Jászai Mari emlékirataiból
Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül
Károlyi Mihály nem volt hazaáruló
Katona Sándor honvéd: Hadak útja Szerbiába és Montenegróba
Koch Rudolf: Harctéri naplóm 1914. Július 26-tól
Kozma Miklós: Egy csapattiszt naplója
Kray István báró, dr.: A kabinetiroda szolgálatában a világháború alatt
Landauer Béla: Glória
Szini Gyula a Glóriáról
Landauer Béla: Julius 25 - A belgrádi nagy nap
Lázár Miklós: Naplóm
Lukács Béla* háborús emlékirataiból
Molnár Ferenc haditudósító
Pilisi Lajos: Kacagni — meghalni
Pogány József: Jó oroszok
Pogány József: A földreszállt pokol
Simone de Beauvoir: Egy jó házból való úrilány emlékei
Strém István: Az én ablakom
Szöllősy Aladár: A nagy út
Szomory Emil: Havasi gyopár
Tersánszky Józsi Jenő: Naplóm (1914–15)
Váry Rezső: Hazatérés szibériai hadifogságból
Vitéz Deseő Lajos: Erdélyben az oláh háborúban
Weisz doktor háborús naplójából

3.1 Újságkivágások
A gyarmatokat ma is nyakéknek tekintik
A magyarországi sajtó és a hatalom az első világháború kitörésének idején
Az Irodalmi Magazin a Nagy Háborúról
Egy kivágott interjú
Éljen a háború! - izgatott menet járta körbe Szegedet
Gorda Éva: Tábori újságok az I. világháborúban
Szegeden lőtték le az első behatoló repülőgépet

4. A kulisszák mögött
A könnyen elsülő revolverek kora
A német kém, aki köszönetet mondott kivégzése előtt az őröknek
A Nobel-díjas, aki Przemysl poklában is bizonyított
A sokszoros túlerő okozta a Zenta vesztét
A világtörténelem leghíresebb kémnője: Mata Hari
Aki a katonákat szerette...
Az első világháború első halottja
Az első világháború tíz leghalálosabb fegyvere
Csodatevő gyógyító vagy gátlástalan gazember?
Erdély Jenő: Városunk az ezernapos háborúban
Gellért Oszkár: Vörös könyv Romániáról
"Háromlábú" kutya volt az 1. világháború hőse
Manfred von Richthofen - a vörös báró és legendája
Mit adott nekünk az I. világháború?
Nyolcévesen vonult be a legfiatalabb szerb gyerekkatona
Szabadsághős vagy hazaáruló...
Szende Zoltán: Invázió Magyarországon
Tíz híres hadvezér az első világháborúban
Tíz tényező, ami közrejátszott a Központi Hatalmak első világháborús vereségében
Tíz újságcikk, amely meghozta az emberek kedvét a világháborúhoz
Több embert ölt meg, mint a fegyverek
Zubor Zalán: Jaj a meggyőzötteknek

5. Háborús képvilág
23 ismeretlen fotó
A Northfoto első világháborús képeiből
A Reuters archivumából
Az árok - egy rendhagyó első világháborús film
Az Érdekes Újság háborús albuma (I-X. füzet)
Az Erdélyi Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből
Balogh Rudolf háborús fotográfiáiból
Báró Mednyánszky László háborús képei
Békés napok a fronton...
Egy végzetes utazás képei
Háború a reklámban - reklám a háborúban
Háborús rajzok, grafikák
Háborús "szellemképek"
Háború - sztereóban
Házasság és család a Nagy Háború árnyékában / "Gondolatban mindig ott leszek"
Így! Most már lőhetnek… köszönöm!
Jön minden idők leghitelesebb háborús sorozata?
Kerámiapipacsok a Towernél
Kriván Ferenc kiállítás nyílik
Magyar vasutak az első világháborúban
Marcona hadfi csokor vadvirággal
Megtévesztő hajók a vízen
Múzeum az Isonzó völgyében
Pilótaálomból - haditudósító
Százéves történet - első világháború
Sztereoképek az első világháborúból
Üdvözlet a frontról

6. Háborús emlékképek (a Hargita Népe a nagy háborúról)
„A székelyföldi ezredek megálltak helyüket"
„Kietlen pusztaság és halotti csend”
Hollók a háborúban
Képek, emlékek, katonák
Komoróczy György: Világháború
Ladó István szerencséje
Menasági történetek

7. Irodalom és háború (II)
A csatamezők új messiása
Alekszandr Szolzsenyicin: A térkép előtt
Pelle János: A vörös kerék
"A versek mondanak el a legtöbbet"
Bertolt Brecht prózájából, verseiből
Émile Zola háborúja és békéje
Florian Illies: 1913
Halmágyi Samu verseiből
Hammerstein Judit: Egy elfelejtett magyar világirodalmi bestseller
Henri Barbusse: Tűz
Herczeg Ferenc: Túl az életen...
Iszaak Babel: Lovashadsereg
Ivo Andric: Híd a Drinán
Ivo Andric: Tomo Galusz rajongása és szenvedése
Kaffka Margit háborúi
Kaffka Margit naplójegyzeteiről
Karinthy Frigyes-breviárium
Karinthy Frigyes: Fából vaskarika
Kassay János verseiből
Lengyel József: Prenn Ferenc hányatott élete
Megszámláltattál − a magyar tragédia előérzete
Mekis D. János: Hadi-esztétika, termékeny nyelvzavar
Mészöly Miklós: Háború és irodalom
Mit tegyen az író a háborúval szemben?
Nagy István: Sáncalja
„…ne bánts senkit, nem bánt senki!”
Robert Graves: Isten hozzád, Anglia!
Stefan Zweig: Epizód a Genfi-tavon
Szép Ernő: A sánta fiatal ember naplója
Szomory Dezső: Harry Russel-Dorsan harctéri levelei
Kerekes Tamás kritikája a könyvről
Tersánszky J. Jenő: Jön a főherceg
Torday Emil: A sánta kislány

8. Mai értelmezések
Stefano Bottoni: Trianonról Bukarestben

Műhelynapló (2)
“A világban pusztít a gyűlölet…”

Szerzőkről, forrásokról (munkában)

Bukaresti háborús forgatókönyvekről – 1914-1916

Lucian Boia újabb értelmezési vihart kavart

Idén áprilisban jelent meg Lucian Boia Primul Razboi Mondial. Controverse, paradoxuri, reinterpretari (Az első világháború. Ellentmondások, paradoxonok, újraértelmezések). Humanitas, 2014 című könyve, s azonnal nagy vitát váltott ki a román olvasókból. Természetesen, a más nemzetiségű olvasókat se hagyta hidegen...

Az ok: a könyv néhány olyan, sarkalatosan új és merész megállapítást tartalmaz a modern Románia megteremtésének körülményeiről és pillanatáról,  amit eddig még senki sem fogalmazott így meg. Nem csoda, ha a történészt riporterek egész hada vette ostrom alá, de mi most csak egy interjújával foglalkozunk, amelyet április közepén adott a Gandul c. napilapnak. És az sem véletlen, hogy a kérdésről megszólaló magyar sajtó üdvözölte az újabb látványos mítoszrombolást...

Mielőtt a beszélgetésre térnénk, lássuk, melyek a könyv ama passzusai, melyek a riporter, Andreea Ofiteru szerint sokaknál a leginkább „kiverték a biztosítékot”.

Természetesen, a románok etnikai alapon igény tarthattak (ahogy azt meg is tették) Erdélyre (a román lakosság többségben él ott), történelmi alapon viszont nem. A magyarok megvádolhatók azzal, hogy elnyomták vagy hátrányosan megkülönböztették őket, azzal viszont nem, hogy valamikor „ellopták” tőlük Erdélyt.

Vajon az 1916-os háborúba lépés mögött beszélhetünk-e egy valamennyi román által támogatott nemzeti eszményről? Ez sok vitára adhat okot. A románság többségét, a parasztokat (a lakosság 80 százaléka), illetve az írástudatlanokat (60 százalék) egész más gondok-bajok foglalkoztatták, netán még a nemzeti eszményről sem hallottak. Ez csak a közvéleménynek egy jóval szűkebb rétegében jelentkezett, olyanokban, akik némi műveltséggel rendelkeztek és több-kevesebb érdeklődést mutattak a közügyek iránt.

A németbarátok azon  véleményen voltak, hogy Románia számára jóval fontosabb Besszarábia felszabadítása, míg Erdély még várhat a megfelelő, feltehetően nem túl távoli pillanatra, mikor is a kettős monarchia vagy radikálisan újrarendeződik, méghozzá egyenlő népek szövetségeként, vagy részeire hull, s ezáltal megvalósul az Erdéllyel történő hőn áhított unió is.

[Erdély] Sohasem tartozott Romániához vagy az 1857-ben őt alkotó valamelyik fejedelemséghez. Államisága tekintetében Magyarország része lett, majd amikor Magyaroszág meg is szűnt önállónak lenni, vezető rétege és államszervezése révén  úgy lépett föl mint a régi magyar királyság része.

Végső soron, [az erdélyi románok] akarták-e az uniót Romániával. Mondjuk, hogy igen, viszont nem jobban, mint egy megreformált Habsburg birodalmon belül megmaradni. A Romániával való egyesülés egy virtuális történelem része volt, egy lehetséges, ám ködös fejlemény. Gyakorlatilagg az erdélyi románok nemzeti mozgalma nem is a Romániával való egyesülésre törekedett, hanem szigorúan kezdetben az erdélyi autonómia megteremtésére, mjd a Magyarországon belüli teljes jogegyenlőségre.

Most pedig lássuk az interjút (amelyet némi rövidítéssel közlünk):

Az első világháborúról szóló könyvében két lehetséges forgatókönyvről is szól Románia részvételével kapcsolatban. Mi történik, ha Románia nem áll az Antant oldalára és semleges marad?

Három lehetséges forgatókönyv jöhet szóba: egyik a valódi, ami be is következett – Románia az Antant oldalán, Anglia, Franciaország és Oroszország mellett, Erdély és Bukovina felszabadításáért, elcsatolásáért, megszerzéséért, nevezzék, ahogy akarják. A másik forgatókönyvben Románia a Központi Hatalmak – Németország és Ausztria-Magyarország – szövetségese, elsősorban Oroszország ellen, Besszarábia megszerzéséért. A harmadik fogatókönyv Románia semlegessége lett volna, s a háború vége felé az is kiderül, mi a helyzet és mi lesz azután... Igaz, sose tudhatjuk, mi történik akkor, ha másként alakulnak a dolgok. Ez az egyetlen történelem, ezt ismerjük. Ezen túl csak feltételezéseink lehetnek... Románia mindvégig megőrizhette volna semlegességét, s nem  kell annyi áldozatot hoznia, amelyek a számára iszonyúak voltak. Románia igen sokat veszített, ha az elesettek számát a lakosságéhoz viszonyítjuk, százalékosan többet, mint amekkorák Németország vagy Franciaország veszteségei. Ezek négy és fél évi háborúskodása Románia másfél éves hadviselésének fel meg. A háború végén Romániának sértetlen hadserege maradt volna. És ha a nagyhatalmak széthullanak, ahogyan az osztrák-magyar állam, illetve  Oroszország szét is estek, Románia háborús részvétel nélkül is megszerezhette volna  Erdélyt, Besszarábiát és Bukovinát. Lehetőségről beszéltem, nem pedig arról, hogy így is történt volna, mi csak azt tudjuk biztosan, ami megtörtént, történelem csak egy van...

Olyan körülmények között maradhatott-e volna Románia semleges?

Igen, bár nyomást gyakoroltak rá. Németország és Ausztria-Magyarország már beletörődtek volt, hogy Románia semmiképp sem áll az oldalukra, ezért aztán a Központi Hatalmaknak a leginkább a román semlegesség felelt meg. A nyugatiak szívóskodtak, főleg a franciák és a britek, de hát ez csak nyomásgyakorlást jelentett, nem kötelezhették háborúba lépni az országot. Románia, pontosabban a Ionel Bratianu vezette liberális kormány azért vállalta fel a háborút, hogy kivehesse belőle a részét, hozzon némi véráldozatot, hozzájárulva a Központi Hatalmak legyőzéséhez, ami Erdély megszerzésének tétje volt. Ami Bukovinát illeti, két forgatókönyv is létezett, miután Ausztria-Magyarország ellen szálltunk harcba, bár Ausztria is értésünkre adta volt, hogy Bukovinát Romániának ajándékozná, amennyiben a Központi Hatalmakat választja. Bukovinát tehát így is, úgy is megszerezhetük volna. A választás tehát Erdély és Besszarábia között történt... A fontos az volt, hogy akikkel tartunk, győztesek legyenek.

Manapság megteheti-egy ország, hogy semleges maradjon ez konfliktusban? Hogy balkáni Svájcként lépjen fel?

Helyzettől függ, hiszen jól tudott, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát...

Ugyancsak az első világháborúról szóló könyvében állítja, hogy az erdélyi referendum nem tartotta tiszteletben napjaink demokratikus elveit. Kifejtené ezen állítását?

Kijelentésem nem annyira sarkos, miként ön fogalmaz... Az első világháború végén meghirdették a nemzetek önrendelkezési jogát, nemzeti államok létrehozására az egykori birodalmak romjain... Népszavazást csak végletes esetekben tartottak, ott, ahol a népességkeveredés nagyfokú volt és egyik se ért el nyilvánvaló többséget... A területet legtöbbször a többségi népességnek ítélték oda – Erdélyben a románok nyilvánvalóan többségben volak, de a többiek se voltak kevesen. A románság aránya ötvenvalahány százalék volt akkor, a többi kisebbségé negyven valahány. Többségben mindenképpen a románok voltak.

Állításom nem csupán Erdélyre, más területekre is érvényes. Vagyis nem létezett referendum.  Gyulafehérvári Naggyűlés a románság képviselőinek tanácskozása volt. Ahol megnyilvánult Erdélyből az ötvenvalahány százalék román, de nem mondtak véleményt a magyarok, a németek és a többiek... Ha lett is volna egy népszavazás, az eredmény ugyan nem annyira egyöntetű, mint Gyulafehérváron volt, de szintén a románok javára dőlt volna el a kérdés, és Erdély ezen az alapon csatlakozik Romániához...

Amit még állítottam, hogy 1914-ig az erdélyi [román] nemzeti mozgalom célkitűzései közt nem szerepelt a Romániával való egyesülés. Az erdélyi románság nemzeti mozgalma eredetilg a XVIII. században indul meg... És senki se állíthatja azt, hogy a XVIII. században az egyesülés céljáról egyáltalán beszélhetünk. Már csak azért sem, hiszen Románia akkor még nem is létezett, volt viszont két, nem túl szerencsés helyzetű, török uralom alatti fejedelemség... Az első világháborúig azonban a nemzeti mozgalom célkitűzése az osztrák-magyar birodalomban élő románság jogegyenlősége volt; vagy Erdély autonómiája, vagy egyenlőség minden tekintetben, autonómiával vagy anélkül. Konkrétan az Erdéllyel való egyesülés az 1914-es pillanathoz kötődik, amikor a valóságban is megjelennek az ehhez fűződő elképzelések. Addig beszélhetünk egy álomról...

Könyve történelmi értelmezése vitákat szült, és egyesek szerint nincs miért feszegetni, hogy kié Erdély...

De ki az, aki ilyesmiket kérdez? Nincs itt semmi kétség! Nyilvánvaló, hogy Erdély Romániáé.. Úgy vélem, közvetlenebbül, higgadtabban, túlzások nélkül kell tárgyalnunk a történelemről, anélkül, hogy mindenféle mítoszokhoz folyamodnánk, bizonyos jogainkat igazolandó, amikkel mindenképpen rendelkezünk. Vagyis, Erdély ma 80 % románt és 20 % magyart jelent. Mondhatja-e valaki, hogy Erdély nem döntően román, hogy nem tartozik Romániához, vagy hogy ezután nem tartozik hozzá? Ez a probléma egyáltalán föl se vetődik...

*

Lucian Boia érdekes taktikát alkalmaz, valahányszor a román történelem egy-egy sarkalatos kérdésében mondhatni különvéleményt jelent be. Előbb nyíltan, néhány keresetlen mondattal fölvázolja a tényállást, majd kifejti, megmagyarázza. „Előzetesei”, sajtóban közzétett munkahipotézisei arra jók, hogy részben fölcsigázzák a közvélemény figyelmét, részben hozzá is szoktassák a kánontól való eltéréshez. Aztán, amikor megjelenik a mű, abban már a letisztult megfogalmazások kapnak helyet. Amelyek a maguk során ismét csak indulatokat ébresztenek, s újabb szelidítő magyarázatok elindítói...

Így történt ez Az első világháború... c. munka esetében is. A mű kelentkezéstörténetéhez és eszmeköréhez ugyanis hozzátartozik az az interjú is, amit ez év elején Boiával a Deutsche Welle rádió készített (forrás: EuroCom – Romániai Sajtófigyelő /  2014, február 8.), s amelyben a történész részletesen beszél készülő munkájáról, az abban alkalmazott újszerű értelmezéseiről. Már ekkor világosan leszögezte, hogy ideje visszafogni ebben is a már bevett mitologizálást, s a nagy háború centenáriuma jó alkalom egy közös európai történelem megfogalmazásának kísérletéhez: „Európa Európát jelent, de ugyanakkor – és talán még nagyobb mértékben – minden egyes nemzet, vagy minden egyes európai állam történelmét is jelenti. Mindenkinek megvannak a maga gondjai, de a saját előítéletei, saját mitológiái. De meg kell kísérelni, ha azt akarjuk, hogy legyen egy Európánk. Kell legyen európai történelmünk is. Nem lehet egy olyan Európánk, melyben együtt haladunk, amikor a jelenről és a jövőről van szó, de teljesen szétválunk, amikor a múltról. Meg kell keresnünk egy egyensúlyi pontot...”

Programként ez jól hangzik, de miként valósítható meg? Ez itt a kérdés – s a továbbiakban Boia példát ad arra, hogy mennyit kell lehagynia egy román értelmiséginek nemzeti beidegződéseiből ahhoz, hogy reálisabb fényben tűnjön fel a román-magyar történelem olyan kényes fordulópontja, mint az I. világháború és Erdély. A kérdésre, hogy a francia–német példából kiindulva meg lehetne-e alkotni egy közös román–magyar történelmet, vagy még mindig túl erősek az előítéletek? Ezt válaszolta: „Nem. Az előítéletek itt, a románok és a magyarok között, sokkal nagyobbak. Olyan komplexusok, olyan frusztrációk vannak, melyek a francia–német esetben nem voltak. A franciák és a németek között volt ellenségesség, de ez egyenlő felek közötti mérkőzés volt. Míg a románok évszázadokig alárendeltjei voltak a magyaroknak; aztán a magyarok egy olyan országban találták magukat, ahol uraltaknak és peremre szorítottaknak tekintették magukat.”

Első lépésként Lucian Boia azt mutatja meg, hogyan lehet objektíven mérlegelni például Románia világháborús mérlegét, amiből nem csak a felhőtlen öröm sugárzik vissza...

„A látszat az, hogy [Románia] győztesen került ki belőle. És a valóság egy része tényleg ezt is mutatja. De ahogy azt a későbbi történelem bizonyította, ez nem volt teljesen így... Azok, akik úgy döntöttek, hogy az Antant mellé kell állni – és ők győztek – az Erdéllyel és Bukovinával történő nemzeti egyesítést tartották szem előtt. Létezett egy másik oldal is, az úgynevezett németbarátok, akik nem voltak kevesen a román elitben, vagy akár a politikusok között is és akik úgy vélték, hogy a cél inkább Besszarábia kellene legyen, nem Erdély. Besszarábia is román terület volt, ugyanolyan román, mint Erdély, sőt, Románia történelmi jogai megalapozottabbak voltak, tekintettel arra, hogy 1812-ig Moldvához tartozott. A románok helyzete nagyobb veszélyben volt Besszarábiában, egy autokrata Oroszország, egy cári Oroszország körülményei között, mint Magyarországon, mely az összes, románokkal szemben diszkriminatívnak tekintett viselkedések ellenére, mégiscsak jogállam volt. A helyzet jobb volt az erdélyi románok számára – még ha nem is volt nagyon jó. De jobb volt, mint a besszarábiai románoké. És akkor összecsapott a két tábor – azok győztek, akik Erdély felé tekintettek. Erdélyt jobban akarták, mint Besszarábiát, ez az igazság.

És ez egy fogadás is volt, amit a két tábor kötött a háború győztesét illetően. Úgy esett, hogy az Antant nyerte meg és akkor Romániának is kijutott a maga része a győzelemből. Sőt, még ennél is többet: Románia első világháborús részvétele paradox volt, főleg a Romániával kapcsolatos következményeit illetően. Románia elvesztette a háborút, de a szövetségesei megnyerték és így Románia nemcsak Erdélyt és Bukovinát, hanem Besszarábiát is megkapta annak következtében, hogy az első szakaszban, mielőtt ő maga elvesztette volna a háborút, Németország legyőzte Oroszországot. Oroszországban forradalom tört ki, Oroszország kilépett a háborúból, szétesett és így Besszarábia egyesült Romániával.

Romániának, ahogy azt Petre P. Carp (a németbarát tábor vezetője, aki a Központi Hatalmakkal akart szövetséget kötni és be akart lépni az Oroszország elleni háborúba) a végén, amikor a szemére vetették a hibás döntését, mondta, „akkora szerencséje van, hogy már nincs is szüksége politikusokra”. Ez Románia nagy szerencséje volt. Amit nem vettek figyelembe, az az utólagos biztonság kérdése volt – Romániáé és az egész közép-európai térségé. Ausztria-Magyarország szétesésével nagy hatalmi űr keletkezett. Persze, megjelentek mindezek a többé, vagy kevésbé nemzetállamok, de ezek túl kicsik voltak; képteleneknek bizonyultak arra, hogy a külső támadásokkal szemben biztosítsák a védelmüket. És tudjuk, hogy mi történt a második világháború környékén és alatt.”

Senki se állíthatja tehát, hogy Lucian Boia nem készítette föl kellőképpen saját nemzete közvéleményét a tőle várható értelmezési fordulatra. Az alternatívák ismertetése és mérlegelése révén közelebb visz bennünket az emberarcú politizáláshoz, mintegy azt üzenve: bármilyen döntéseket, jókat vagy téveseket, mindegy, hoztak a múltban politikusaink, mégis csak emberek voltak, nem pedig szentek vagy gonosztevők... Ezek után, riporteri kérdésre („Ha a császári-királyi birodalom több jogot adott volna a népeknek, akkor fennmaradt volna Ausztria-Magyarország?”), a történész elérkezik a mítoszrombolás eddigi legvégsőbb határához: „Az én válaszom az, hogy igen. Persze, nem tudjuk pontosan, hogy mi történt volna... Ezek csak feltételezések, csak hipotézisek. De azt hiszem, hogy ha a különféle nemzetiségek teljes egyenlőséget kaptak volna, ha Ausztria-Magyarország valami mássá, ha egyenlő népek nagy konföderációjává vált volna, akkor azt hiszem, hogy a Habsburg monarchia természetes módon fennmaradt volna és egy jövendőbeli Egyesült Európa magja lehetett volna. Persze, ez végül utópiának bizonyult. De így is történhetett volna...”

A könyv megjelenésekor a ziuadecluj.ro portál néhány román történész véleményét is kikérte Lucian Boia munkájáról. Ottmar Trasca például nyereségnek könyvelte el, hogy kollégája új szemléletet hoz az ellentmondásos történelmi korok leírásában. Ion Novacescu azonban nevetségesnek tartotta, hogy Boia négy évvel a nagy egyesülés centenáriuma előtt vitatni kezdi a Gyulafehérvári Nagygyűlés legitimitását. "Megvalósult a román egység, és ez egy letagadhatatlan történelmi tény" – s már-már azt is kihallani belőle: kell-e ennél több?

Lucian Boia munkásságával mindegyre azt példázza: igen, ennél jóval több kell a kölcsönös megbékéléshez.

Cseke Gábor

*  

Az írást a maszol.ro Kisebbségben mellékletének szántam, ahol némi rövidítéssel meg is jelent.