KOVÁCS ANDRÁS FERENC
Fragmentum
Légy fölösleges!
Ellobban arcod — költők
nincsenek, se költészet.
Csak egyetlen vers
létezik — a mindenség
egy költemény végtelen
változatának
álma talán… Ha a csend
kitárul, s tágul a szó
is az isteni
szépség tériszonyában —
teremt, nő az időben.
Csak egyetlen vers
létezik… Amelyet írsz.
Örökkön ismeretlen
mégis előtted —
nem köti vágy, se törvény.
Könyörtelen teljesség
másaként. Amit
magadra mértél, meg sem
értheted… Nincs irgalom.
Csak egyetlen vers
létezik.
Kovács András Ferencet (a legendás KAF-ot, sz. 1978) ország-világ irígyli üstökös sorsa okán, a virtuózoknak kijáró tartózkodó elismeréssel. Ami az övé, az az övé. De szerencsére, tobzódó mívességén túl is van, még él a millió arcú költészet.
CSEKE GÁBOR
A teljesség tébolya
Fontosságod füstje fehér
bodor ábrát firkál az égre -
minden csupa térzene
amit elér
tobzódó költészeted
buján összefonódott karok
tapadása kész igézet
tébolyodó polip csápoló
szorításában elalélt
menyasszony tánca
egy forgalmas vasútállomás
peronján ahol naponta
törlik fel a vért és össze-
szedik a költők által elherdált
babért
mert vannak ám költők
nem is kevesen és ölükben
a múzsák fagyos alfelük
melengetik
azon merengve hová
lett a mérték
a rend derűje bizalmas
mosolya
mely rád ragyogva
versbe öltözik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése