Jöjjenek alább az utolsó fordítások a kötetből, amely már a Magyar Elektronikus Könyvtárnál található és terv szerint a ma kezdődő heten kerülne föl az állományba.
*
Octombrie 2010
În noapte,
pacea stelelor stătătoare
în luciul apei, întunecat,
ca nişte
ochi ajuraţi de cucuvaie
încremeniţi în zbor suspendat
pe dedesubt,
pe sub oglinda-ncreţită
mărunt de-o goană-nchipuită
de năluci
în holograme translucide,
plutind în goluri placide
de gânduri
care în jocul de-a viaţa
imaginează sincope,
abateri
de la temei, dislocând
colosalele metope
dintre lumi –
trecători deschise-n zori
prin bezna de la cântători.
2010 október
Az éjben
békés állócsillagok
a víztükrön, sötéten,
mint gyűrűk
a röptükbe dermedt
baglyok szemében
alant
a megborzongó tükör alól
egy képzelt hajsza nyomán,
látomások
tünékeny hálórajza
lebeg egyik a másik után
a gondolattal
amit az élet-játékban
a képzelet kipontoz
eltérve
alapoktól, s ettől kimozdul
helyéből minden oszlop
világaink közül -
hajnali homályban a madarak
dalukkal nyitnak utakat.
Tărâmul subpământului
răsare neagră
steaua sacră
a tărâmului
subpământului,
ceru-i luminos,
stelele pe dos,
neviul e viaţă,
seninul ceaţă,
gândul e stană,
piatră funerară.
A földalattiság vidéke
feketén villan
szentséges csillag
lenti világban
földalattiságban,
az ég hogy ragyog
fordított csillagok
élettelen az élet
a tiszta légből köd lett
szikla a gondolat
sírkőként megmarad
Regula simplă
regula simplă e să nu te repezi la gâtul celor ce te lasă-n pace,
nu ţi-i face duşmani câtă vreme indiferenţa lor poate fi egală
cu o favoare după care ai tânji în condiţii răsturnate,
nu tulbura adiaforia lor grea ca o beznă
prin care se pierde drumul spre confesionalul lăuntric
în care vechii greci căutau eudaimonia
la care ştiau că au dreptul şi-i acceptau fără crâcnire preţul
fixat de zei nu foarte miloşi; regula simplă spune aşadar
să respecţi răzorul fiecărei fiinţe şi să nu ţi-o cauţi cu lumânarea
ca bătrânul din Sinope, chiar dacă butoiul tău e de beton armat
şi-ţi poate deveni buncărul temporar în care ţi se virează
ajutorul de şomaj, facturile, somaţiile, sentinţele -,
dar nu te lua de unul singur nici de cei ce nu te lasă în pace şi-ţi trimit
toate aceste dovezi de legare de glie la fel de durabilă
ca robia dobândită prin naştere,
învaţă de la greci cum să întorci realitatea-n ficţiune
ca să poţi transforma pământul de sub picioare
în al nouălea cer
măcar în chip efemer, cât o lună de miere;
iarba nu foşneşte la etaj, doar mobilele trosnesc când se schimbă vremea
şi-n unele nopţi ţi se pare că auzi vibrând oţelul tensionat în beton
de parcă o strună de contrabas s-ar răsuci în somn
ciupită de-un deget translucid de nălucă,
iar florile te cred un straniu zeu al ploii străbătând universul
cu un flacon de plastic în mână,
ştimele destinului creionează extreme eclatante şi veghează
să-ţi împlineşti fără rest înscrisul, te învaţă
că totul e-o subtilă creanţă scrisă-n oglindă
care te invită
să-ţi aperi şi cu moartea răzorul de viaţă -
Az egyszerű szabály
az egyszerű szabály abból áll, hogy ne ragadd torkon azt, aki nem bánt téged,
ne csinálj magadnak ellenséget, ameddig közömbösségük kedvezménynek
tűnhet, amely után fordított helyzetben áhítoznál,
ne zavard éjsötét nemtörődömségüket,
amelyben elvész a belső megismeréshez vezető út,
amelyben a régi görögök az eudaimoniát keresték,
úgy tudták, joguk van hozzá és fenntartás nélkül elfogadták az árát
amit a nem túl kegyes istenek szabtak; az egyszerű szabály tehát úgy szól,
hogy tiszteld mindenki körét, s ne hívd ki magad ellen a sorsot
a sinopei öreghez hasonlóan, még ha hordód vasbetonból is készült,
s ideig-óráig bunkered lehet, ahová átutalják
a munkanélküli segélyt, a nyugtákat, a felszólításokat, az ítéleteket –
de önmagadban azokba se köss bele akiktől nincsen nyugtod és mindezen
bizonyítékokat a földhöz kötöttségről neked címezik,
mely súlyosabb, mint a születésből eredő rabság,
tanulj a görögöktől, hogyan változtasd fikcióvá a valóságot,
hogy átalakíthasd a földet amelyen állsz
a kilencedik mennyországgá
bár csak egy pillanat – akár a mézeshetek – erejéig.
a fű nem zizeg az emeleten, csupán a bútorok recsegnek időváltozáskor
s bizonyos éjszakákon hallod az acélt rezegni a feszülő betonban
mintha egy nagybőgőn megfeszülne a húr
egy áttetsző látomás ujja alatt
a virágok meg az eső fura istenségét látják benned amint áthatolsz a világmindenségen
kezedben pillepalackkal,
a sors dallamai nyilvánvaló végleteket írnak le és őrködnek,
hogy maradéktalanul beteljen az írás, megtanít rá,
hogy minden csak egy tükörre írt huncut törlesztés
mely arra késztet
hogy akár halálod árán is megvédd életed köreit.
Despre schimbare
Draga mea,
lumea nu s-a schimbat aşa cum sperai
la douăzeci de ani;
nici la patruzeci de ani
nu dă semne că ar putea fi schimbată
de copilul nostru care tocmai face
douăzeci de ani;
nici când nepotul nostru
va avea douăzeci de ani
lucrurile nu vor sta altfel,
dar toate acestea nu sunt motive
să crezi că nu se va întâmpla cândva,
dar nu va mai fi cine
s-o facă la loc.
A változásról
Kedvesem,
a világ nem változott meg, miként remélted
húszévesen;
negyven évnél se úgy néz ki,
mintha megváltoztatható lenne
gyermekünk által, aki most éppen
húsz éves;
ha majd unokánk is
húsz éves lesz,
a helyzet mit sem változik;
de mindez még nem ok rá
hogy azt hidd, nem kerül rá sor valamikor,
ámde nem lesz, aki
később visszacsinálja.
Puşca
Curăţ cu exagerată grijă puşca
şi baioneta cu şanţ prin care ştiu sigur
că n-a curs niciodată sânge,
ung cureaua cu ulei vâscos,
lustruiesc patul cu postav rusesc
impregnat cu ceară,
verific cu migală fiecare îmbinare,
ca totul să fie în perfectă ordine
când cocoşul va trebui declanşat –
nici cu mine, nici cu ceilalţi
nu negociez nici un fel de cedare,
puşca trebuie să fie în perfectă stare,
să funcţioneze cu cel mai spectaculos
efect cinematografic
în creierul meu înarmat cu toate descrierile,
recrutat să ilustreze cu veridicitate
şi rigoare gramaticală
şi situaţiile exclusiv virtuale.
A puska
Túlontúl buzgón tisztítom a puskát
szuronyán a vércsatornát, amelyen, tudom,
vér még sose csurgott,
sűrű olajjal kenegetem a szíját
a puskatust viasszal átitatott
orosz nemezzel subickolom
apróra ellenőrzöm az összes illeszkedést
hogy minden tökéletes rendben legyen
mikor meg kell húzni a ravaszt -
se magammal, se mással
nem alkuszom, nincsen pardon,
a puskának tökéletes állapotban kell lennie,
hogy működése a lehető leglátványosabb
mozihatást érje el
zsúfolt képzeletemben, melyben a leírások
azt szolgálják, hogy hűen és nyelvtani
pontossággal leképezzék
a kizárólag virtuális helyzeteket is
Mama
Mama e singură,
seara cu vânt anemic se caţără pe streşini
şi scotoceşte în podul casei.
La telefon îmi spune însă altceva,
că au alunecat probabil iar vreo două ţigle
şi trage curentul, poate au rămas nişte hârtii
ori coceni de porumb şi se rostogolesc
printre grinzi imitând paşii de om;
paşi uşori, furişaţi, ca mersul pe vârfuri
când vrei să te strecori neobservat;
nu-i nimeni,
dar nu poate alunga din gânduri fantasma
că totuşi e, pentru că-i prea multă linişte
după ce se astâmpără suflarea,
de parcă s-ar ascunde cineva;
şi mai bine să umble om decât vreo cucuvea;
ea crede că graniţele dintre lumi nu se află chiar atât de departe
cum ne face văzul să credem,
că poate chiar în preajma noastră
se află locul prin care se trece,
de parcă ai ridica o ţiglă şi ai privi în grădina vecinului,
în lumea de peste gardul care nu se vede
în dimensiunea aceasta modulară;
şi cum aş putea s-o contrazic
când n-am nici o dovadă că-i altfel,
când aud vântul călcând tiptil în receptor
la şaizeci de kilometri distanţă;
îi spun că voi pune ţiglele la loc, dacă-s mişcate,
voi da jos şi ultima pânză de păianjen, cuiburile de viespi,
dar nu voi putea muta nici un hotar
nici de-ar fi să trec de partea cealaltă
prin deschizătura lăsată de vreo ţiglă alunecată
pe unde să fi pătruns în pod vreo pasăre, vreun liliac
ori câteva frunze de măr de pe creanga lăsată pe casă.
Anya
Anya egyedül van,
a gyönge esti szél az ereszre kúszik
s a padláson motoz.
A telefonba viszont mást mond nekem,
hogy biztosan ismét meglazult két cserép
és huzat van, tán némi maradék papiros
vagy kukoricakóró zörögnek
a gerendák között akár az emberi léptek;
könnyed, lopakodó, lábujjhegyes léptek,
szándékolt észrevétlen surranás;
nincsen ott senki,
de nem tudja kiverni fejéből a képzelgést,
hogy mégis csak van, mert túl nagy a csend
miután elcsitul a szél,
mintha rejtőzne ott valaki;
és jobb, ha ember az, mintha bagoly;
ő hiszi, hogy a világok határai nincsenek is tőlünk annyira távol
ahogy a szemünk láttatná velünk
és talán épp a közelünkben van
az a hely ahol meghúzódik,
mintha fölemelnénk egy cserepet és rálátnánk a szomszéd kertjére
a kerítésen túli világra amely nem látszik
e moduláris rendszerben;
hogyan is mondhatnék neki ellent,
amikor semmi bizonyítékom rá, hogy más a helyzet,
mikor meghallom a telefonkagyló mélyén surranó szelet
hatvan kilométeres távolságból;
azt mondom, helyükre igazítom a cserepeket, ha elmozdultak,
eltüntetem a legutolsó pókhálót, a darázsfészkeket,
de nem tudom elköltöztetni azt a határt
akkor sem, ha a túlsó világba lépek át
egy elcsúszott cserép nyitotta résen át
ahol a padlásra tévedhetett egy madár, egy denevér talán
vagy néhány almalevél a házra hajló fáról.
Frig
Letiţiei Ilea
Cuvintelor noastre li se face frig în biblioteci
cum iarna i se face frig pielii de om
în încăperi neîncălzite.
cuvintelor noastre din biblioteci
gerul le îngheaţă sensurile, nuanţele,
rostul de a fi,
dacă nici un cititor pătimaş nu le face loc
în cuibul cald al palmei sale.
de aceea să nu te mire că modestele noastre cuvinte
îşi iau soarta în mâini
şi evadează uneori din biblioteci
şi încearcă să i se adreseze omului de pe stradă
şi constată că se înţeleg atât de dificil
de parcă ar vorbi dialecte foarte îndepărtate deja
ce tind să devină limbi diferite,
de parcă ar fî nimerit într-un alt timp,
poezia se simte ca şi cum ar fi decăzut în statutul de minoritar
ori condiţia de limbă neoficială,
de parcă bibliotecile s-ar afla
la capătul lumii,
dacă nu chiar pe lumea cealaltă.
Hideg
Letiţia Ileának
a könyvtárakban szavainkat a hideg rázza
az ember bőre is így borzolódik télen
egy fűtetlen hodályban
a könyvtárakban megdermed
a fagytól a szó értelme, minden árnyalata
létének egész értelme
ha egyetlen szenvedélyes olvasó sincs kinél otthonra lelne
a tenyerek fészek-melegében
ne csodálkozz hát ha szerény szavaink
kezükbe veszik a sorsuk
és olykor elmenekülnek a könyvtárakból
és leszólítják az utca emberét,
és úgy találják, hogy annyira nem értik egymást
mintha egymástól jócskán távol került nyelvjárásban
már-már önálló nyelveken szólalnának
mintha más idősíkba tévedt volna a vers
úgy érzi kisebbségi sors vár rá
vagy nemhivatalos nyelvvé züllene
mintha a könyvtárak a világ
végén lennének
ha nem épp ama másikon odaát
Octombrie 2011
Măşti desfigurate umblă pe stradă,
teatrul tragic a dat pe dinafară;
hipnotic son, ca o limbă străină,
s-aude după teribila cortină
dintre un om viu şi omul celălalt,
stă între ei ca un munte de bazalt;
unul tace, celălalt ascultă,
bolboroseşte doar ploaia măruntă;
ce stranie urbe, ce oraş ciudat,
teatrul a ieşit din scenă, a evadat,
actorii umblă pe stradă haihui,
trist jucându-şi fiecare rolul lui;
două jumătăţi, întreg niciodată,
o lume măruntă ca o erată.
2011 október
Elfajzott álarcok kószálnak az utcán
minden sarokról színjáték köszönt rám;
bűvölő dallam, mintha idegen nyelven
szólnának s a szörnyű függöny szétlebben
két ember között, egyik él, mint a másik,
a függöny mégis bazalthegyet játszik;
az egyik hallgat, a másik meghallgat,
mokány eső csapódik a falnak;
szokatlan város, fura egy vidék,
a színpadokról megszökött a nép,
utcákon csatangoló színészsereg
szomorúan játssza ki-ki a szerepet;
két fél csupán, soha se egység,
picinyke világ, akár egy hibajegyzék.
Seară cu lună plină
De parcă s-ar ridica din măcelul unui câmp de bătaie,
luna răsare ca-ntr-un poem de Ady Endre,
aruncă peste noi umbra sângerie a unui nor ajurat
şi cenuşa fină a înserării;
pe creste de valuri încremenite, peşti ciudaţi cu aripi
înoată în marea dispărută în văzduh,
de parcă ar fi strămoşii albatroşilor imperiali;
caligrafii străvechi stau scrijelite pe copaci,
vântul le citeşte murmurând cu voce stinsă
înţelesuri pe care fructele le memorează-n sâmburi;
iarba ştie toată întinderea lumii, se teme numai
de strigătele terifiante ce se aud din grotele negre
în care n-a pătruns nimeni din neamul ei;
luminile periferiei ies pe câmp, ademenesc fluturi
şi gâze şi apoi le incinerează aripile
ca unor îngeri naivi la prima ieşire în lume.
Teliholdas éjszaka
Mintha csak vérbe fagyott harcmező fölé,
a hold égre kúszik akár egy Ady Endre-versben,
egy beszegett felhő véres árnyát hinti ránk
az esteledés finom hamujával;
megdermedt hullámok taraján, furcsa repülő halak
úsznak a mindent elnyelő légtengeren,
mintha a királyalbatroszok ősei volnának;
régi feljegyzések a fák törzsére vésve,
a szél olvassa őket halk mormogással
s értelmüket a gyümölcsök magvai őrzik;
a fű ismeri a világ minden kiterjedését, félni csupán
csak a sötét üregekből előtörő szörnyű kiáltásoktól fél,
ahol még egyetlen őse se járt;
a városszél fényei a mezőre tévednek, lepkéket és bogarakat
szédítenek magukba, majd szárnyaikat leperzselik
akárha naiv kis angyaloknak kik először kapnak kimenőt.
Fordította Cseke Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése