2012. május 28., hétfő

Nyirőről - így is, úgy is (1)

Nyirő Udvarhelyen
A téma időszerű, a földön hever és még meleg. Hiába, hogy egy jobb sorsra érdemes halottról van szó. De úgy látszik, róla most mindenkinek van valamilyen szava. Határozottan kerülöm a nagy szavak csábítását. Ez csak azért tűnhet ma fel, mert sokan szuperlatívuszokban beszélnek.


Székely apostol - olvashatjuk n-szer leírva. Úgy hiszem, Nyirő többszörösen jobb volt írónak, mint apostolnak. Miért keverjük mindig össze a dolgokat? Ha valaki dicsőíti, nevezze meg, hogy mely tettét, élete mely vonalát tartja példamutatónak. Nyirő, az egész ember esendő volt és ellentmondásos. Élete emelkedők és ereszkedők, mindenféle vargabetűk szövevénye. Ismerős képlet. Nem szégyen mindezt vállalni. Úgy tapasztaltam, műveit olvasva, hogy végül is vállalta tetteit. Nem volt hanyatt esve saját magától.


Akik most hanyatt esnek tőle, azok magukat akarják feltornászni az ő magasságába. Nem fog sikerülni. Senki nem nőtt még meg, csak ideig-óráig attól, ha másokat fényezett. Ezt mondom én, egy gyakorlott "fényező". Amire nem vagyok túl büszke, de tény.




*


Nyirő a szülőfaluban
Nyirő ellentmondásossága világosan kitetszik abból az antológiából, melyet a Pallas-Akadémia kiadó jelentetett meg 2005-ben, Pomogáts Béla szerkesztésében és válogatásában, s amely azt a címet viseli, hogy Nyirő József, a székely nép krónikása. Róla szóló méltatásokból, recenziókból, kritikákból, elemzésekből és vallomásokból áll össze a közel 500 oldalas kötet, ami azért is hézagpótló, mivel nem létezik még egy, a Nyirő-életművet és jelenséget a maga teljességében, összefüggéseiben és mélységében feldolgozó monográfiánk.


Az antológia előszavában Pomogáts szorgalmazza is e monográfia mihamarabbi elkészültét, hogy az életmű meglelhesse a helyét a normalitás birodalmában. A Nyirő-emlékezéssel amúgy nincsen baj általánosságban, hiszen a rendszerváltás után, mihelyt az irodalmi tiltólisták megszűntek működni, felemelkedtek a sorompók az életmű már-már feledésbe merült, régóta ki nem adott darabjai előtt. Ma már olvasható az író minden lényeges műve - így Pomogáts. Szülőfaluja, Székelyzsombor 2004-ben mellszobrot állíttatott (készítője a bákói Bonaventura Stefan), nem sokkal azután, hogy Székelyudvarhely már megtisztelte egy ugyancsak mellszoborral. Máréfalván az általános iskola viseli az író nevét, most pedig mindenki előtt jól ismeretes, micsoda hajcihő keletkezett a 2010-ben elhatározott és az utódokkal letárgyalt hazahozatal és újratemetés körül.


Gondolom, ezen majd jól elcsámcsog a sajtó, az erdélyi (magyar) politikum is muníciókat gyárt a caragialei fordulatokban bővelkedő, mindkét oldalon nevetségessé váló macska-egér játékon. Engem mindenek előtt az író Nyirő érdekel. A Pomogáts-fékle antológiába szeretném beásni magamat. Szégyellem, hogy mostanig egyszerűen csak ott hevert a polcomon és éppen csak néhányszor belelapoztam., (Sejtem, hogy ebben nem voltam egyedül, különben a történtekben való állásfoglalások sokkal tárgyszerűbbek és objektívebbek lehettek volna.)


*


Javasolom, hogy egy időn át, lapozzuk át együtt, két-három naponta, ha nem is teljességében, de sokszínűségében mindenképpen azt, amit Nyirőről és munkásságáról máig leírtak. Kezdetben majd Rónai Zoltán Nyirő József külföldi évei c. emlékezését ismertetem, mint olyanét, aki halála pillanatáig az író mellett volt - barátnak és szemtanúnak.


*


Örvendetes az is, hogy a Wikipédián komoly, gazdagon adatolt, az ideológiai megközelítés helyett mélységesen tárgyszerű ismertető szócikk áll a kíváncsiak rendelkezésére, rengeteg hivatkozással és forrás feltüntetésével. Melegen ajánlom a tájékozódni kívánók számára.


A máréfalvi Nyirő József Általános Iskola

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése